A szívbetegségek vezető haláloknak számítanak ma a világon, és minden percben előfordul egy szívbetegség miatti haláleset. A depresszió szintén jelentős egészségi probléma, az Egyesült Államokban például súlyos depresszió következtében nyilvánítják rokkanttá a legtöbb személyt a 15 és 44 év közötti korosztályban. Egy közelmúltbeli tanulmány olyan betegeket vizsgált, akiknél szívrohamot , stabil vagy instabil anginát diagnosztizáltak. Ezek az állapotok mind a legelterjedtebb szívbetegség, a szívkoszorúér-betegség formái.
A depresszió megduplázza a kockázatot
A kutatócsoport - amelyet dr. Heidi May PhD, a Salt Lake City-i Intermountain Orvostudományi Központ Szívgyógyászati Intézetének kardiológus-epidemiológusa vezetett - közel 25 ezer olyan beteg leleteit és adatait elemezte, akik az Intermountain Egészségügyi Rendszerben szerepeltek. Ezeket a betegeket átlagosan 10 évig követték nyomon azt követően, hogy először diagnosztizáltak náluk szívkoszorúér-betegséget.
Összességében a betegek 15 százalékánál diagnosztizáltak depressziót ez idő alatt. Ez az arány egyértelműen magasabb, mint a teljes népességre jellemző 7,5-10 százalék. A kutatók továbbá kiegészítették az adatokat olyan kockázati tényezőkkel, mint a életkorral, nem, szedett gyógyszerek, a depresszió megjelenésének időpontja, valamint a szívroham, a mellkasi fájdalom és a mellékhatások összefüggései.
Végül arra a következtetésre jutottak, hogy ebben a betegcsoportban a depresszió a halál legerősebb előrejelzője. Az adatok szerint a depresszió mintegy kétszeresére növeli a szív- és érrendszeri betegségek miatt bekövetkező elhalálozás kockázatát. A vizsgálat során depresszióval diagnosztizált betegek 50 százaléka halt meg a kutatási időszak végéig. Összehasonlításképpen megfigyelték, hogy akiknél nem diagnosztizáltak depressziót, azoknak csupán a 38 százaléka halt meg ez idő alatt.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az orvosoknak ki kell szűrniük a depressziós szív- és érrendszeri betegeket
Már korábbi kutatásokban is vizsgálták a depresszió és a szívbetegségek közötti kapcsolatot, és megállapították, hogy ez a két tényező kölcsönhatásban van egymással. Ám míg a korábbi kutatások csak a szívroham utáni első két hónapban figyelték meg a depresszió hatását, addig a dr. May által vezetett kutatócsoport volt az első, amelyik a depresszió hosszú távú hatásait vizsgálta.
A szerzők szerint a kutatási eredményeik arra figyelmeztetik az orvosokat, hogy nagyobb figyelemmel kell vizsgálniuk a depressziót - akár kérdőívvel, vagy akár úgy is, hogy egyszerűen jobban figyelnek a betegeiknél a depresszió tüneteire. "Lesújtó lehet, ha valakinél szívkoszorúér-betegséget diagnosztizálnak" - mondta a tanulmány vezető szerzője. "Az orvosoknak figyelniük kell arra, hogy a betegeik miként fejezik ki magukat, fizikai, érzelmi és nonverbális értelemben egyaránt."
Dr. May hangsúlyozza, hogy milyen fontos a depresszió megfigyelése a szívkoszorúér-betegséggel élők körében. "Kutatásunk kimutatta, hogy mindegy, hogy a depresszió hamar vagy néhány év múlva következik-e be - ez egy olyan kockázati tényező, amelyet észre kell venni. Szerintem az a végső üzenet, hogy a szívkoszorúér-betegséggel élőknél folyamatosan vizsgálni kell, hogy megjelenik-e a depresszió, és ha a igen, akkor azonnal szakszerű segítséget kell kapniuk a betegeknek, és a továbbiakban folyamatosan figyelni kell az állapotukat."
