Csak a betegek 60 százaléka kapja meg az előírt terápiát - derült ki abból a friss tanulmányból, amelyet a Mayo Klinika kutatói a JAMA Network Open című folyóiratban publikáltak. A szerzők azoknak az amerikaiaknak a sztatinszedési szokásait figyelték meg, akik a fent említett betegségek valamelyikében érintettek (különösen azokra koncentráltak, akiknek már volt stroke -juk vagy tranziens iszkémiás rohamjuk, TIA-juk).
"A sztatinok az utóbbi évtized azon orvostudományi eredményei közé tartoznak, amelyek képesek javítani a népesség egészségi állapotát" - mondta dr. Xiaoxi Yao PhD, a Mayo Klinika egészségtudományi kutatója. A magas koleszterinszint nagyon gyakori probléma, ezért a sztatinok nagyon sokak számára releváns gyógyszerek. "Dr. Yao és én arra voltunk kíváncsiak, hogy az elmúlt évtizedben milyen trendek és eredmények kapcsolódtak ezekhez a gyógyszercsoportokhoz" - így dr. Peter Noseworthy, a Mayo Klinika kardiológusa és a cikk vezető szerzője.
A szatinok már elég régóta forgalomban vannak ahhoz, hogy generikus formában is hozzájuk lehessen férni. Ez fontos volt a kutatócsoportnak, mert a magas gyógyszerár köztudottan akadályozza a gyógyszerszedés folyamatosságát. A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy az Amerikai Szív Társaság és az Amerikai Kardiológusok Kollégiuma 2013-as ajánlásainak volt-e bármilyen érzékelhető hatása a másodlagos megelőzés céljából felírt sztatinok használatára. Azok között az emberek között, akiknek már volt valamilyen érelmeszesedés miatt kialakult szív- és érrendszeri betegségük, a másodlagos megelőzés a betegség súlyosbodásának vagy további súlyos események megakadályozásának az eszköze. Az ajánlások szerint nagy intenzitású sztatinterápiára van szüksége a 75 évnél idősebbeknek vagy azoknak, akik a fent említett valamelyik betegséggel élnek együtt.
A betegek 35 százaléka nem kapja meg a megfelelő kezelést
Csaknem 300 000 olyan amerikai felnőtt adatait vizsgálták meg, akiknek 2007 és 2016 között volt érelmeszesedés miatt kialakult szív- és érrendszeri betegsége. Három csoportot alkottak: a szívkoszorúér-betegek csoportját, az iszkémiás stroke-ban és tranziens iszkémiás rohamban megbetegedettek csoportját, valamint a perifériásartéria-betegek csoportját. Miután elhagyták a kórházat azok a betegek, akiket ezekkel a betegségkategóriákkal diagnosztizáltak, 2007-ben körülbelül az 50 százalékuk kezdte meg a sztatinszedést 30 napon belül. 2016-ra a sztatinszedés aránya körülbelül 60 százalékra nőtt.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"Az ajánlások alapján a teljes betegcsoportban sokkal nagyobb növekedésre számítottunk" - mondta dr. Noseworthy. "Sztatinintoleranciát csupán a betegek 4-5 százalékánál tapasztaltunk, és ez azt jelenti, hogy a betegek 35 százaléka nem kapja meg az ajánlásoknak megfelelő kezelést" - így a szakember. 2016-ra a kutatók feltártak egy alapvető eltérést a diagnózis fajtái között az esemény bekövetkezte utáni sztatinfelírási hajlandósággal kapcsolatban. Míg a szívkoszorúér-betegek 80,9 százalékának írnak fel sztatint, addig a stroke-ot és a tranziens iszkémiás rohamot túlélő betegek mindössze 65,8 százalékának írnak fel ilyen gyógyszert. A perifériás artériabetegséggel diagnosztizáltaknál pedig csak 35,7 százalék az arány.
Meglepő különbségeket tártak fel, amelyek nem kapcsolódtak a diagnózishoz. A 65-75 év közöttiek nagyobb valószínűséggel kaptak sztatint, mint a fiatalabbak és az idősebbek. Nagy intenzitású sztatinokat gyakrabban írtak fel 65 éveseknek vagy annál fiatalabbaknak, míg a 75 éveseknek vagy annál idősebbeknek ritkábban.
A nők ritkábban kaptak sztatinokat, mint a férfiak, és ez független az életkortól vagy a javasolt dózistól. A kutatócsoport megfigyelt további különbségeket is a 2007-es és 2016-os sztatinhasználat között. A generikus sztatinok használata több mint a duplájára nőtt, míg a költség csökkent. Általában az emberek sokkal inkább hajlandóak voltak sztatint szedni egy évvel a szív- és érrendszeri esemény bekövetkezte után. Azonban a nők körében alacsonyabb volt a hajlandóság arra, hogy szabályszerűen folytassák a sztatinszedést. Sok perifériásartéria-beteg, iszkémiás stroke-ot és TIA-t túlélő és női beteg kezeletlenül maradt.
A kutatók a klinikai következményeket is elemezték. Azt figyelték meg, hogy az eredeti esemény után egy éven belül újabb súlyos kardiológiai esemény bekövetkezésének a kockázata a 2007-es 8,9 százalékról 2016-ra 6,5 százalékra csökkent. Ez a sztatinhasználat és a sztatinok intenzitásának növekedésével magyarázható. Bár az ajánlások a sztatinokat javasolják a stroke, a TIA és a perifériásarétia-betegség kezelésére is, azt vették észre, hogy nem elfogadott az, hogy ezeket a betegségeket és a többi szív- és érrendszeri betegséget ugyanolyan eredményesen lehet kezelni sztatinokkal.
Ez is érdekelhet
Vannak, akik úgy gondolkoznak, hogy már egy ideje szedik a gyógyszert, és semmi sem történt, ezért abbahagyják. A sztatinok ugyanakkor megelőzik a kardiológiai eseményeket, a stroke-ot és az ezek miatti elhalálozást, tehát éppen az a cél, hogy semmi se történjen.
