Macerás volt a gyógyszerszedés
10 évvel ezelőtt a véralvadásgátlás folyamata a következőképpen zajlott: a betegnek szednie kellett egy K-vitamin antagonista hatású tablettát (egy nem pontosan meghatározható módon beállított adagot), majd jött a vérvétel, amelynek eredménye alapján az orvos folyamatosan módosította a dózist, míg a kívánt értéket el nem érte. Ezt úgy nevezték az orvosok, hogy "INR játék" (az INR egy laborérték).
A páciensnek el kellett menni a beutalóért, majd a laborba, ahol levették a vért, a lelettel pedig vissza kellett menni az orvoshoz. Az orvos megnézte, hogy a beteg eddig mennyit szedett az adott készítményből, és hogy ahhoz képest milyen a friss lelet - ha pedig szükséges volt, akkor a szakember módosított a mennyiségen. Meg kellett értenie és jegyeznie a páciensnek, hogy mennyi gyógyszert kell mostantól szednie, és mikor kell legközelebb vérvételre mennie. (Általában két vagy négy hét múlva.) Ez nagyon vesződséges módszer volt, és ha valami miatt nem sikerült jól beállítani a dozírozást, a beteg vérzett, vagy épp ellenkezőleg, vérrög keletkezett a testében. Ezt a macerás eljárást nagyjából hatvan évig használták - jobb híján, egészen a nagy változásig.
A változás
A nagy változás lényege az volt, hogy jóformán minden eddig használt, hagyományos, sok évtizedes véralvadásgátló szert hatékonyabbra cseréltek. Az előbb elmondottakra nem volt már szükség: fix dózisban be kell venni a tablettát, és attól kezdve a véralvadásgátlás megvalósul. Nem szükséges az a fajta folyamatos kontroll, hogy vérvételi eredmény alapján kelljen állandóan módosítani a dózist.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Bizonyos kontrollra persze most is szükség van, elsősorban azért, hogy a beteg szedi-e a gyógyszert, másodsorban, hogy a veséjével nincs probléma, nem vérzékeny-e mégis a gyógyszertől.
Hosszabb póráz
Ám itt a beteg hosszabb pórázra van eresztve: nincs folyamatos ellenőrzés, és nincs is olyan labor, amit azért végeztetnek el, hogy lássák, a beteg tényleg bevette-e a tablettát. Tehát ez a compliance, vagyis a beteg-orvos együttműködés a gyógyszerbeszedési fegyelem szempontjából egyáltalán nem biztos, hogy könnyebbséget jelent. Előfordulhat, hogy a beteg elmismásolja a gyógyszerszedést, és ezt senki nem veszi észre időben - csak akkor, amikor az illető a sürgősségi osztályra kerül trombózissal.
Ez is érdekelhet
Épp ezért különösen fontos, hogy az orvos tájékoztassa a beteget, valamint meg kell győznie arról, hogy akkor is szednie kell a véralvadásgátlót, ha nem érez semmit, vagy ha egészségesnek érzi magát. Mert csak akkor maradhat egészséges, ha a trombózist elkerüli. Muszáj a beteggel megértetni, hogy ha koszorúér-tágításon esett át és kapott egy fémspirált, egy fémhálót, akkor tilos abbahagyni a gyógyszerszedést, mert azon perceken belül vérrög tudna képződni. A szakemberek ehhez képest rendszeresen találkoznak olyan beteggel a sürgősségin, akit a hazaengedés után 1-2 héttel mentő hoz be újabb infarktussal , mert az illető nem értette meg a feladatot, nem váltotta ki a gyógyszert, vagy úgy gondolta, nem fontos beszednie.
