120 nap alatt a bél körül
Nagyjából ennyi egy cérnagiliszta élete. A hegyesfarkú bélgiliszta vagy cérnagiliszta (Enterobius vermicularis) valamennyi életszakaszát az emberben, de legalábbis az ember közelében tölti. A kifejlett példányok a bélrendszer utolsó harmadában, a vékony- és vastagbél, valamint nagy számban a vakbél nyálkahártyájában székelnek.
Egyetlen milliméter széles, hengeres és hosszúkás, fehéres színű apróságok. Az alig 3-5 mm hosszú hímek, amint megtermékenyítették az akár egy 10-13 milliméteres hosszúságot is elérő nőstényt, nyomban elpusztulnak. A nőstény mindössze négy hónapot él, de ez idő alatt életképes peték ezreit hagyja hátra, melyek gyorsan elkezdik három lárvastádiummal kezdődő életüket. A lenyelt vagy belélegzett petéből alig hat óra múlva még a gyomorban vagy a vékonybélben bújik ki az első kicsi lárva, ami azután a vékonybélben telepszik meg. Két átalakulást és vedlést követően két-három hét múlva már kifejlett, ivarérett cérnagilisztává válik, ami még 1-3 hónapig él.
A féreg okozta betegség nevei: enterobiasis, Enterobius vermicularis fertőzés, cérnagiliszta-betegség, oxyuriasis.
A cérnagiliszták a béltartalom mozgásával a vastagbélbe, illetve a végbél területére jutnak. Párzás után a nőstények az éjszaka folyamán kimásznak a végbélnyíláson, és a környékén található redőkbe lerakják petéiket. Egyetlen cérnagiliszta-kismama élete folyamán 5000-17000 petét rak. A peték mintegy két-három hétig életképesek. Ezért fertőzés esetén is nagyjából ennyi lappangási idővel lehet számolni, noha általában nem tudjuk, pontosan mikor kerültek a peték a fertőzött szervezetbe. Mindenesetre a peték, hogy ez idő alatt ne pusztuljanak el, a végbéltájékon kellemetlen viszketést okoznak. A parazitagazda pedig igyekszik a viszkető helyet megvakargatni ujjaival, és az ily módon a körme alá került petéket a megfelelő helyre szállítani.
A gyerekek ideális parazitagazdák, hiszen nem kell ápolatlanság és mosdatlanság ahhoz, hogy álmukban a vakarózás után szájuk vagy orruk környékére tegyék kezecskéjüket, netán cumizzanak vele, és végrehajtsák a cérnagiliszták tervét, visszafertőzzék önmagukat.
Mindig a legkisebbeket bántják
Nincs tehát szükség más élettérre, másik gazdára, a cérnagiliszta tökéletesen meg van elégedve szállásadójával, az emberrel. A féreg a hideg és mérsékelt övön világszerte elterjedt, különösen a mérsékelt övi kontinentális éghajlaton élő emberpopulációt kedveli. A körmök alatt utazva könnyen visszafertőzheti gazdáját, de a megfogott tárgyakra kerülve két-három hete is van, hogy új vírusgazdára leljen. Bármely életkorban előfordulhat cérnagilisztás bélférgesség, de a legáltalánosabb a gyermekközösségekben való terjedés.
A felnőttek kevésbé fogékonyak, mert őket már szerzett immunitás védi a cérnagiliszta-fertőzéstől, a teljes védettség azonban nem garantált. A fertőzött édesanyák szoptatott csecsemői anyatejes tápláláskor kevésbé veszélyeztetettek, hiszen az anyatejben nincs pete vagy lárva, a mellbimbó környéke is tiszta, de a kézről vagy valamelyik testvérkén keresztül ők is megfertőződhetnek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Feltűnés nélkül
Ahhoz képest, hogy a cérnagiliszta milyen szapora, tulajdonképpen kevés tünetet okoz, és így sokáig háborítatlanul tehet-vehet az ember, főként az embergyerek bélrendszerében. A popsi környéki viszketés kellemetlen ugyan, de nem elviselhetetlen. Igaz, az álmot zavarja, az érintett gyermek vagy felnőtt nyugtalanul alszik. Néha enyhe hasfájást okoz, vagy, ha már sok gilisztalakója van a bélnek, hasmenést. A giliszták okozta felszívódási zavar miatt főleg a kisebb gyermekeknél vehető észre, hogy elmarad a súlygyarapodás.
A kifejletten cérnavékony fehér férgek megjelenhetnek a székletben és a végbélnyílás környékén, de ez nem mindig észlelhető, hiszen amikor a férgek ürülnek, a fertőzés már igen régi, több hetes. A kipirosodott bőrön apró fehér pöttyökként néha a peték is láthatók.
Ezen kívül a bélférgesség inkább csak általános panaszokat okoz: nappali fáradtság, nyugtalanság, ingerlékenység, csökkent étvágy, sápadtság, színtelen körömágyak utalhatnak a fertőzésre. A legfontosabb tünet mindenképpen az altesti viszketegség (ún. perianalis pruritus).
Rendszertanilag a hengeres férgek (Nemathelmintes) törzsébe, a fonálférgek (Nematoda) osztályába tartozik. Két latin nevet is kapott: Enterobius vermicularis és Oxyuris vermicularis. Három szakaszos belük, kezdetleges idegrendszerük van. A hímek rövidkék, farkuk visszakunkorodik, a nőstények egyenes testűek.
A kislányokra jobban oda kell figyelni, mert ha sokáig észrevétlen marad a fertőzés, kezecskéjükkel a kisajkak környékét és a hüvelybemenetet is megfertőzhetik. A gyulladás itt már jobban fáj, és csúnyán váladékozik, a hüvelyen keresztül felszálló fertőzést, hüvelygyulladást (vaginitis), petevezeték-gyulladást (salpingitis), esetleg hasüregi gyulladást okozhat.
Nagy számban telepszik meg a vakbélben, de csak elvétve okoz vakbélgyulladást (Appendicitis acuta). A férgek tapadási helye körül enyhe gyulladás alakul ki a belekben, de bélrendszeri fekélyt is csak nagyon ritkán okoz. Néha allergiás reakciót vált ki.
Honnan lehet tudni?
A cérnagiliszta nem fészkeli be magát a szövetekbe, csupán a bélben élősködik, ezért a vérképben sincs cérnagilisztára jellemző elváltozás. A fertőzés kimutatása igen egyszerű, a végbélnyílás környékén a bőrről celofánsapkás törlővel vagy ragasztószalaggal mintát vesznek, majd a feltapadt mintát fénymikroszkóppal megvizsgálják. Fertőzöttség esetén a peték jól felismerhetők. A biztos diagnózis érdekében egymás után több napon át vesznek mintát. A székletmintában is fel lehet fedezni cérnagilisztákat, de ez a fertőzés korai szakaszában még nem ad biztos eredményt. A kezelés elkezdéséhez nem mindig van szükség a férgek vagy petéik kimutatására, ha egyéb tünetekből jelenlétük egyértelmű.
Megszabadulni a cérnagilisztától
A terápia egy féregűző szer, a mebendazol 100 mg-jának egyszeri, szájon át való beszedése, amit 2-3 hét múlva célszerű megismételni. A szernek gyakorlatilag nincs mellékhatása. Ha több családtag is érintett, egyszerre mindegyikőjüket kell kezelni.
Nem ilyen egyszerű megszabadulni a beteg körül számtalan helyen fellelhető petéktől. Sajnos a nagytakarítást nem lehet megúszni, és célszerű mindjárt az egész családban elvégezni. Le kell húzni minden ágyneműt, össze kell szedni és fertőtlenítő mosással legalább 60, de inkább 90 Celsius-fokon ki kell mosni minden törölközőt, pizsamát, hálóinget és fehérneműt. A fertőzés forrása lehet bármilyen petéket hordozó használati tárgy, játék, élelmiszer, por, ezért ezeket is fertőtleníteni kell.
A lakás, a kéz és a körmök, valamint a használati tárgyak és ruhaneműk tisztántartása nem csak a fertőtlenítés időszakában fontos, a mindennapos megelőzés miatt is elengedhetetlen.
Ez is érdekelhet
A körmöket rövidre kell vágni, körömkefével rendszeresen kimosni, különösen alaposan evés, főzés előtt és a mellékhelyiség-használat, bilizés vagy pelenkacsere után. A kezelés idején a kézmosáshoz fertőtlenítő oldatot is használjunk. A végbélnyílás környékét minden reggeli székletürítés után meleg vízzel és szappannal vagy alkalmas lemosó szerrel meg kell mosni. A fehérneműt naponta, az ágyneműt két-háromhetente kell cserélni. A cérnagiliszta elleni kezelés időszakában, legalább az első hét-tíz napban naponta kell friss ágyneműt húzni. Az egész lakást ki kell takarítani, pormentesíteni. Érdemes bevezetni és megszokni, hogy a lázzal járó, ágynyugalmat igénylő betegségek idejét leszámítva a hálószobában nem eszünk. Mindezeket az óvintézkedéseket betartva, szinte biztosak lehetünk benne, hogy sikerül megelőzni a peték visszafertőzését és elkerülni a bélférgesség ezen fajtáját.
