Korábbi kutatások is találtak már összefüggést a székrekedés és hasmenés, valamint különböző fertőzések és neurodegeneratív betegségek fokozott kockázata között – írja a Science Alert. E tanulmányok azonban jellemzően eleve beteg résztvevők megfigyelésén alapultak, ennél fogva nem tisztázott, hogy a túlzottan ritka vagy túl sűrű székletürítés esetükben az adott betegség kiváltó oka vagy következménye lehetett-e. A problémát kiküszöbölendő egy új, a Cell Reports Medicine című folyóiratban megjelent kutatás megfordította a helyzetet, és egészséges alanyoktól gyűjtött adatokat.
Székrekedéstől a hasmenésig
Sean Gibbons, a Seattle-i Institute for Systems Biology kutatója, a tanulmány utolsó szerzője és csapata több mint 1400 önkéntestől gyűjtött klinikai, életmódra vonatkozó és biológiai, beleértve vérkémiai, bélflóra-összetételt mutató és genetikai adatokat. A résztvevők önbevalláson alapuló kérdőív segítségével adtak információt arról, hogy milyen gyakran szoktak székelni. Ez utóbbi alapján négy nagyobb csoportot határoztak meg a kutatók:
- székrekedés (heti 1-2 bélmozgás)
- alacsony, de normál székletürítésszám (heti 3-6)
- magas, de normál székletürítésszám (napi 1-3)
- hasmenés
Ha a széklet túl hosszú ideig marad a bélrendszerben, a bélflóra baktériumai kimerítik annak rostkészletét, amelynek fermentálása során hasznos rövid szénláncú zsírsavakat termelnek. Amint elfogy az elérhető rost, a mikrobák elkezdik a fehérjéket fermentálni, amiből viszont anyagcseretermékként olyan méreganyagok keletkeznek, mint a p-krezol-szulfát és az indoxil-szulfát. „Kimutattuk, hogy még a máskülönben egészséges emberek vérében is, ha székrekedéssel küzdenek, megemelkedik e toxinok szintje” – fogalmazott Gibbons. Hozzátette, az említett toxinok különösen megterhelőek a vesékre nézve.
Ami a másik végletet, a hasmenést illeti, a kutatócsapat az érintett alanyok vérében gyulladásra és májkárosodásra utaló markereket talált. Gibbons magyarázata szerint hasmenés során a szervezet túlzott mennyiségű epesavat választ ki. Ezt a máj normál esetben újra tudná hasznosítani a táplálékkal bevitt zsírok lebontása és felszívódása során. Így tehát a hasmenés során elveszített epesav hiányzik a szervezet emésztési folyamataiból.
A sok zöldség és gyümölcs a kulcs
Az emberi vastagbélben élő bélflóra 95 százalékát úgynevezett obligát anaerob baktériumok alkotják, amelyek közös jellemzője, hogy nem képesek felhasználni az oxigént, sőt, az ártalmas is rájuk nézve. E baktériumok végzik a rostok fermentálásának zömét, és általában véve jó egészségi állapottal hozhatók összefüggésbe. A mostani kutatás eredményei alapján az obligát anaerobok napi egy-két székletürítés mellett érzik a legjobban magukat, úgymond ez az ő Goldilocks-zónájuk (a fogalmat a csillagok körüli lakható övezet leírására használják a csillagászatban).
A felvett adatokból az is kiderült, hogy általában véve a fiatalabb korosztály, a nők és az alacsony testtömegindexű alanyok számoltak be a legritkább bélmozgásról. A nemek közötti eltérést Gibbons szerint egyrészt a hormonális és neurológiai különbségek magyarázzák, másrészt az a tény, hogy a férfiak jellemzően többet is esznek. Mindezen információkat és az életmódra vonatkozó kérdőívekre adott válaszokat összegezve a kutatócsapat arra a következtetésre jutott, hogy az említett Goldilocks-zóna legbiztosabb előjele a bőséges gyümölcs- és zöldségfogyasztás, a megfelelő folyadékbevitel, a rendszeres testmozgás és a minél nagyobb arányban növényi eredetű táplálékokra épülő étrend.
„Remélem, hogy tanulmányunk felnyitja majd valamelyest az orvosok szemét annak kockázataira, ha nem fordítanak kellő figyelmet a bélmozgások gyakoriságának kezelésére” – fogalmazott Gibbons. Mint mondta, az orvosok gyakran puszta kellemetlenségként tekintenek a rendszertelen székletürítésre. A kutatócsoport következő lépésben éppen e területen indítana kísérleti programot, amelyhez egy hosszú távú nyomon követés is társulna a bélmozgások rendezése potenciális betegségmegelőző hatása felmérése érdekében.
Legjobban: