Táplálékaink mintegy negyven életfontosságú összetevőt tartalmaznak. Ezek részben a tápanyagok (fehérjék, zsírok, szénhidrátok) alkotórészei, részben pedig az aminosavak ,a zsírsavak és vitaminok, az ásványi sók és a nyomelemek forrásai. A táplálék összetevői között szoros kölcsönhatás van, olyan kiegyensúlyozott kapcsolat, amely a normális élettani működés, az egészség alapja. A kellően változatos, mennyiségileg és minőségileg is megfelelő táplálkozás mindezt biztosítja. Az összetevők bármelyikének hiánya vagy fölösleges túladagolása megbonthatja az egyensúlyt, és hosszabb idő után veszélyes következményekkel járhat.
A kalcium (Ca) kölcsönhatásai
A Ca felszívódását segíti a tejcukor (a tejben együtt vannak), a gyümölcscukor, a savas közeg, a D-vitamin (calciferol). Rontják a felszívódás esélyét a növényi rostok (cellulóz), a fitátok (gabonakorpa), az oxalátok (nagylevelű zöldségek: sóska, spenót). A zsírsavak a Ca-mal szappant képeznek, és így mindkettő felszívódása lehetetlen. A feleslegben levő foszfor (hús) is rontja a Ca hasznosulását (a csontok szilárdsága érdekében a Ca/P arány 2:1 kell legyen.) A nagy mennyiségben bevitt C-vitamin (1500 mg felett) kalciumot mos ki a szervezetből (oxálsav és húgysav-kő képződést okozhatja). A kalciumot leghelyesebb természetes élelmiszerek formájában biztosítani (tejtermékek). A Ca-tartalmú kiegészítő készítményeket az étkezéssel ne egy időben vegyük be.
A magnézium (Mg) kölcsönhatásai
A Mg antioxidáns szerepe ismert, az E-vitaminnal szinergizmusban hat, együtt adva különösen előnyös. A Mg a legtöbb nyomelem hasznosulását segíti. A nagyobb foszfátbevitel csökkentheti a Mg hasznosulását, a B-vitaminok viszont segítik felszívódását.
A vas (Fe) kölcsönhatásai
A vas felszívódását segíti az aszkorbinsav (C-vitamin), a cukrok és az aminosavak (a szervetlen vassal jól felszívódó kelátot képeznek). Zavarja a vas felszívódását a tea, a kávé (tanninok), a gabonakorpa (fitátok), a tejfehérjék és szójafehérjék, a kalciumvegyületek (karbonát, citrát, foszfát), viszont kiválóan hasznosul a hústartalmú élelmiszerekből. Ezért a vas érdekében érdemes a tejet lisztneműekkel, a gabonaféléket pedig hússal fogyasztani. Az elemi cink (Zn) akadályozza a vas felszívódását, de ha a cink komplex táplálékból származik, ez a hatás nem érvényesül. A napi szükségletnél nagyobb mennyiségű cink zavarja a réz (Cu) hasznosulását, ez pedig rontja a vas beépülését a hemoglobinba (vérfesték). A nagy mennyiségű aszkorbinsav (C-vitamin) szintén rontja a réz státuszt, és a sérült vas-anyagcsere vérszegénységet okozhat. A huzamosabb ideig szedett vas és folsav cinkhiányt okozhat. (Terheseknél erre figyelni kell.) A túl sok cink szelénhiánnyal is járhat. A szelén a jód hasznosulásához szükséges. A szelénellátottság szoros kapcsolatban van a tocopherol (E-vitamin) bevitellel. Az E-vitamin fokozza az A-vitamin felszívódását, és védi a szervezetet a túladagolás veszélyétől.
Az említett sokrétű összefüggés miatt a bevitt ásványi anyagok étrend-kiegészítőkkel való pótlása csak indokolt esetben ajánlott. Kisgyereknél mindig ki kell kérni a gyermek orvosának véleményét, tanácsos az orvossal való találkozás alkalmával arról is említést tenni, hogy milyen vitamint kap a gyerek.