A böjtölés több ezer éve ismert, igaz, őseink nem saját akaratukból éheztek, hanem azért, mert nem volt mit enniük. Az viszont biztos, hogy rövidebb ideig éhezés mellett is képesek vagyunk testünk működtetésére. A kérdés csak annyi: ennek hatására erősebb, ellenállóbb lesz-e szervezetünk?
Egy közismert elmélet szerint a böjtölés előnyei onnan származnak, hogy étel hiányában leesik a vércukrunk, sejtjeink pedig keményebben kezdenek el dolgozni, hogy testünk energiatartalékait a legjobban ki tudják használni: ezt a folyamatot már olyan rézusz majmoknál is észlelték, akik kalóriaszükségletük 70 százalékát fogyasztották csak, egyfajta böjtként. Ezek a majmok hosszabb ideig élnek és idősebb korban is jobb egészségnek örvendenek. Kérdéses, hogy a böjtölés miért jelent előnyt az időskori betegségekkel szembeni harcban. A pontos válaszadást az is bonyolítja, hogy a böjtölés elkerülhetetlenül fogyáshoz is vezet, annak közvetlen előnyei mellett pedig a csak a böjtölésből származó előnyök eltörpülhetnek.
A University of Florida College of Medicine kutatóinak egy csoportja ezzel kapcsolatban végzett egy háromhetes böjtölési kíséretet 24 emberrel. Kiderült, hogy annak hatására, hogy a tesztalanyok minden második nap böjtöltek (kalóriaszükségletük negyedét fogyasztották csak el), sejtjeik nagyobb tempóban termelték az úgynevezett SIRT3 gént, amelynek hatására kevesebb szabadgyök termelődik a szervezetben és fokozódik a sejtek regenerálódási képessége. Ugyanakkor kevesebb inzulin is kezdett keringeni a szervezetben, ami azt jelzi, hogy az érintettek szervezete érzékenyebb lett erre a hormonra.
Érdekes módon az is kiderült, hogy amikor böjtölés közben a résztvevők C- és E-vitamint fogyasztottak még, a böjtölés előnyei időlegesen megszűntek. A kutatók most azt tervezik, hogy hosszabb távú vizsgálatokat folytatnak több önkéntessel, hogy a böjtölés hosszabb távú hatásairól is pontosabb képünk legyen.