Forró vízbe áztatott szárított levelek - ki gondolta volna, hogy ez az egyszerű ital ilyen ismertségre tesz szert a világban? Pedig ma már nem tudunk olyan országot mondani, ahol még soha nem hallottak erről a forró italról! A legenda szerint a teát Buddha véletlenül fedezte fel. Egy napon, meditálás közben a forró vizébe tealevél esett. Megitta, és ráérzett az ízére! Innen indult hódító útjára a ma már rengeteg fajtájú, ízű és hatású ital.
A tea szót manapság már nemcsak az ázsiai őshazájú teacserje szárított leveleiből készült teafűre használjuk. Nem köztudott, hogy például a Rooibos , Lapacho vagy Mate nem igazi teák, hanem más növények szárított változatai forró vízzel felöntve. Nézzük azonban a klasszikus teákat: mi a különbség köztük és melyik hogyan járul hozzá az egészségünkhöz?
Fekete tea: Európában a legismertebb teafajta. A zöld tealeveleket rögtön a betakarítás után teljes oxidációnak vetik alá, így keserédes, aromás, jellegzetes ízt érnek el vele. Koffeintartalma magasabb, mint a kávénak, de a felszívódása fokozatosan történik, így hosszabb távon tart élénkítő hatása, késő délutántól ezért már ne igyuk.
Ezenkívül gátolja a baktériumok szaporodását, ez a gyakorlatban a szájüregben nyilvánul meg. Így csökkenti a baktériumok által okozott kellemetlen leheletet, és segít a fogszuvasodás megelőzésében, melyhez ezen a tulajdonságán kívül magas fluortartalma is hozzájárul.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Zöld tea: a teák másik nagy fajtája, mely Ázsiában a legelterjedtebb. Előállítása során a gyártási folyamatból az oxidáció kimarad, így jön létre a lágy, selymes aromájú sárgás-zöld ital. Gyorsítja az anyagcserét, ezáltal zsírégető hatású. Nem véletlen, hogy egyes ázsiai országokban a zöld teát ételek készítésénél is használják, így csökkentve az elhízás veszélyét. Egy francia kutatás kimutatta, hogy a főétkezések utáni zöld tea fogyasztása havi 1 kg-ot csökkent a súlyunkból. Ezen kívül magas antioxidáns-tartalma miatt megköti a szabadgyököket, késlelteti a sejtek öregedését. Akár a fekete teánál, koffeintartalma igen magas, hosszan tartó éberséget biztosít. Épp ezért az esti órákban nem ajánlott a fogyasztása.
Fehér tea: Kínában több, mint ezer évig csak a császárok fogyaszthatták ezt a nagyon értékes teafajtát. Elkészítéséhez csak a legfiatalabb leveleket használják, és a gyártási eljárás során fermentálás, oxidáció nem léphet fel. Antioxidáns-tartalma kétszerese a zöld teának. Magas flavonoid-tartalma miatt rákmegelőző. Kiemelkedő még vérnyomás-, koleszterincsökkentő és érelmeszesedést gátló hatása. Koffeintartalma épp megfelelő, mellyel javítja a koncentrálóképességet. Kevés csersav-tartalma miatt kíméletes a gyomorhoz.
Vörös tea: a zöld és a fekete tea közti átmenet. Előállításakor a fermentációt akkor szakítják meg, amikor a tealevelek szélei már oxidálódtak, de a közepe nem. Nevét vöröses főzetéről kapta, íze jellegzetes, erőteljes. Egyik fajtája a Pu-Erh , melyet akár több 10 évig is érlelnek. Általában összepréselik és elássák, melynek következtében nemes penész alakul ki rajta, ettől a jellegzetes íze. Koffeintartalma igen alacsony, így bármelyik napszakban fogyasztható, gyerekek számára is ajánlott. Segít a súlyfelesleg leküzdésében.
Oolong tea: ugyancsak a zöld és a fekete tea között helyezkedik el. Ebben az esetben viszont a fermentáció a tealevelek teljes felületét éri, de a folyamat felénél megszakítják az oxidációt. A fogyni vágyók egyik legfontosabb itala, mert azon túl, hogy az anyagcserét gyorsítja, a kalóriák lerakódását is visszafogja. Érdekessége még, hogy kétszer-háromszor is leforrázható.
