Az igazi siker azonban az lenne, ha a finom falatokról sem kellene lemondani, és mégis sokáig élnénk. Ez állítólag kivitelezhető - "csupán" néhány gént kell az emberi szervezetben átalakítani.
Sivatagi történet
Már jó 70 éve tudják a biológusok, hogy a kalória-bevitel csökkentése jelentősen meghosszabbítja a kísérleti állatok életét. Az utóbbi években ezzel kapcsolatban elvégzett vizsgálatok során a patkányok és az egerek után, rhesusmajmoknál is hasonló eredményre jutottak. A baltimore-i Maryland egyetemen az átlagos élettartamot máris hat évvel meghaladó, 29 éves kor értek el a kísérleti majmok, amelyek csak nagyon visszafogottan táplálkoznak, mégis makkegészségesek. A vérük glükóz-tartalma, inzulinszintje, a vérnyomásuk, a koleszterinszintjük messze az átlag alatti.
Embereken eddig egyetlen alkalommal, az arizonai sivatagban végrehajtott Bioszféra II. program során végeztek ilyen jellegű megfigyeléseket. A 90-es évek elején 24 hónapot töltött 8 férfi és nő egy 1,2 hektáros, a külvilágtól tökéletesen elszigetelt, üvegből és acélból készült búrában. A kísérlet abból állt, hogy mindenféle külső segítség nélkül próbálták fenntartani a búrában az ökológiai egyensúlyt. Ehhez maguknak kellett előállítani minden feltételt. Növényt termesztettek, állatokat tartottak, a levegő oxigéntartalma is az előlények anyagcseréjének függvénye volt.
A természetes egyensúlyt mesterségesen egyáltalán nem volt könnyű fenntartani, így az önkéntes résztvevők hamarosan a normálisnál kevesebb oxigént tartalmazó levegőt voltak kénytelenek belélegezni. Ez az állatok téli álmához hasonló hibernált állapotba hozta őket. Ráadásul kevés táplálékkal kellett, hogy beérjék, mivel a termesztett növények igen gyenge termést hoztak. A laboratóriumi mérések szerint a résztvevők inzulin-, glükóz- és vérzsír-szintje a több hónapos "majdnem éhezés" során drasztikusan csökkent.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
És mi lesz az élvezettel?
Természetesen a kísérleti állatok vagy kísérletben részt vevő emberek példái még akkor sem vihetők át a mindennapokba, ha tudományosan tökéletesen igazolódnak az alacsony kalória-bevitel és a hosszú élet közötti összefüggések. Az étkezés ugyanis igen jelentős érzéki élvezet, és az emberek többsége a rövidebb, de jóízű falatozással tarkított életet biztosan előnyben részesíti az éhezéssel elért matuzsálemi korral szemben. A fenti felismerésnek inkább az a gyakorlati haszna, hogy a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a táplálkozás közötti összefüggést még látványosabban megmutatja, és rávilágít a szervezet glükóz-háztartásának rendkívüli fontosságára. Alacsony energia-bevitel esetén a szervezet amolyan takarékos-kímélő üzemmódra kapcsol, és feltehetően ennek egyik "mellékterméke" a megnövekedett élettartam.
A genetikai kutatások felgyorsulása óta ezt az összefüggést más oldalról is megpróbálják feltárni, nevezetesen lázasan keresik azt a gént vagy géneket, amelyek beindítják a "kímélő" anyagcserét, ha tartósan kevés kalóriával rendelkezik a szervezet. A Nature magazinban a bostoni Massachusetts Institute of Technology kutatói arról számolnak be, hogy megtalálták azt a gént, amely hosszabb életre ösztönzi a sejteket, amennyiben a kalória-bevitel csökken. A SIR 2 nevű gén, amelynek megfelelője a legtöbb szervezetben - az emberében is - megtalálható, amolyan fékező szerepet játszik a sejtek anyagcseréjében, ha megváltozik az adott élőlény energia-bevitele. Innentől kezdve már csak egy lépés az a feltételezés, hogy a SIR 2 gént esetleg valami más eszközzel is - nemcsak az éhezéssel - rá lehetne venni a sejtek öregedését gátló tevékenységének megkezdésére.
A felelős gén már megvan
Természetesen az éhezést nem a kényszer, a szegénység, a táplálékhiány okozta éhezésként vagy kóros önéheztetésként, anorexiaként kell elképzelni! A gyakorlatban arról van szó, hogy az átlagosan szükséges kalória-bevitelt 40-50 százalékkal csökkentik, körülbelül 1500 kalóriára, de az élettanilag létfontosságú összetevők mennyisége nem süllyed a szükséges szint alá. A tudatosan éhezőknek tehát sokkal kiegyensúlyozottabban és gondosabban kell táplálkozniuk, mintha megszorítás nélkül étkeznének. A tartós vitamin-, ásványi anyag-, fehérje-, zsír- vagy szénhidrát-hiány ugyanis romboló folyamatokat indít el a szervezetben.
Jóllehet sok a kérőjel és a feltételezés az éhezésközeli állapot és a hosszú élet összefüggését illetően, az elméletnek máris szép számmal vannak gyakorlati követői. Nagy-Britanniában az ilyen életprogramot követő emberek már több egyesületet hoztak létre, és az Egyesült Államokból is érkeztek hasonló beszámolók.
Ez is érdekelhet
Józan ésszel azonban mindenkit arra intünk, hogy várják meg az új divathullám lecsengését és az esetleges mellékhatások kiderülését.
