Míg néhány évtizede az átlagos fogyasztó csak azon aggódott, hogy vajon a saját egészsége szempontjából jó alapanyagot vett-e, addig a mai vásárlásaink után feldolgozott és megevett élelmiszerek hatásai megfoghatatlanok. Kevés embert látni a szupermarketekben, aki hosszasan tanulmányozza az élelmiszercímkéket, mielőtt a kosarába tenné az árut. De ha meg is nézzük, vajon értjük, mit jelentenek a jelzések? Dr. Bardócz Zsuzsanna, a táplálkozástudomány professzora, a Magyar Tudományos Akadémia doktora felel olyan kérdésekre, amelyek az élelmiszer-tudatossággal kapcsolatban merülnek fel.
A génmódosított
élelmiszerek a jogszabályok alapján jelölés nélkül nem juthatnak be a
magyar piacra. Valóban igaz, vagy az élelmiszerek összetevőiben már
találkozhatunk velük?
A génmódosított élelmiszerek témája egy olyan szerteágazó információáradat, amelyet nagyon nehéz átlátni egy boltban vásárló ember számára. Már az a tény, hogy egy adott élelmiszer az Európai Unión belül hol készül, meghatározhatja a választ. A magyar alapanyagból készült termékekben elvileg valóban nem szabadna jelölés nélkül GMO-nak (génmódosított élelmiszer, angolul Genetically Modified Organism vagy röviden GMO) lenni, vagy ha igen, akkor csak olyan kis mennyiségben, amely a 0,9 százalékot nem érheti el. Ha azonban az Európai Unióban készítenek idegen alapanyagokból bizonyos terméket, akkor az áruk szabad áramlása okán a GMO-tartalmú élelmiszerek automatikusan felkerülhetnek a magyar boltok polcaira is. Ezért ha ott belekerül génmódosított alapanyag, akkor gyakorlatilag bárki megvásárolhatja Magyarországon is. Természetesen, ha a GMO összetevő mennyisége meghaladja az említett minimális értéket, akkor azt GMO-ként kell jelölni. Ez európai uniós szabály.
Pontosan mit is nevezünk génmódosítottnak?
A GMO, azaz a genetikailag módosított szervezet (organizmus) lehet mikroba, növény, állat vagy egy enzim, gyógyszer, fehérje, a szintetikus és a vega hús… hogy csak a legismertebbeket soroljam. A genetikailag módosított abban különbözik a "normálistól", hogy míg az utóbbiban alapvetően az apai és az anyai gének keverednek, addig a GMO esetében vagy az anyai, vagy az apai génekhez egy bármilyen más szervezet génjét illesztik. Ezek mesterséges úton bejuttatva bekerülnek az alapgének közé, és reprodukciókor megjelennek a következő generációkban. Két alapvető kategóriája van az első generációs GMO növényeknek: vagy valamilyen növényvédőszernek ellenállnak, vagy pedig maga a növény termeli meg azt a növényvédőszert, amely az őt megtámadó rovarokat el tudja pusztítani. Ilyenek a ma termesztett génmódosított kukorica-, szója-, repce- és gyapotfajták, amelyek jellemzően valamilyen mezőgazdasági technológiai előnyt nyújtó gént tartalmaznak.
A legelső ilyen növény, amelyet az Európai Unióban és a világon is engedélyeztek, az a Monsanto glifozátrezisztens szójája és a Monsanto 810 kukorica volt, amely egy bizonyos kukoricamolynak állt ellen. Tehát ezek a növények vagy képesek elbontani a rájuk permetezett herbicidet - úgynevezett herbicidrezisztensek -, vagy maguk állítják elő a rovarölőszert, azaz rovarellenállóak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Találtak egy olyan módot, amellyel azt a gyomirtószert úgy lehet elbontani, hogy a növény maga életben marad, de a környezetében lévő gyomok elpusztulnak. Elvileg egy kiváló megoldás lehetne, a növénytermesztést nagyon egyszerűvé tenné, illetve sok költség megspórolható lenne általa. Egyszerűen lepermetezzük a területet, ahol ez a növény terem, és minden egyéb növény, minden gyom elpusztul, csak maga a génkezelt növény marad életben. De azért van egy kis probléma ezekkel is: mégpedig az, hogy a természet nem szereti az ürességet. Így, ha elpusztítunk valamit, annak valami más át fogja venni a helyét. Általában ez egy olyan gyom, amely rezisztens azzal a bizonyos gyomirtószerrel szemben. Emiatt pedig a gyomirtó-koncentrációt, amelyet ezekre a GM növényekre permetezünk, folyamatosan emelni kell. Így a szer maradékanyaga, valamint a bomlástermékei is benne maradnak a termékben, amelyet végül az emberek elfogyasztanak. Innentől pedig ez komoly egészségügyi kockázatot jelent. Különösen igaz ez a glifozát esetében, mert az idők folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy rákot és egyéb problémákat, a többi között idegrendszeri károsodásokat okozhat.
De jelen korunkban már arra is fény derült, hogy az
emberi mikrobiomot károsítja, ezzel pedig megszámlálhatatlan betegségfaktort
indukál a szervezetben. Egészen pontosan a jó mikrobákat teszi tönkre, ezért a
mikrobiom egyensúlya felborul, és a káros baktériumok szaporodnak el. Korábban
kevésbé vizsgálták ezt a területet, ezért megfoghatatlannak tűnt, hogy pontosan
miért is okoz annyi káros hatást a szervezetünkben. A férjem korán, szinte
elsőként vizsgálta ezt a területet, egészen pontosan azt, hogy a tápláléknak
milyen hatása van a bélrendszerre, és a bélrendszer változásainak hatására
hogyan változik az ott élő mikrobiom. Valamint azt a területet kutatta, hogy a
mikrobiom hatására hogyan változik a bélrendszer és maga az emésztés. Akkoriban
valójában még csak bélflóráról beszéltünk, és hagyományos mikrobiológiai laboratóriumi
módszerekkel igyekeztek vizsgálni ezt a témát. A férjemmel közös
munkacsoportban dolgoztunk, kifejezetten erre a területre fókuszálva egy skót
kutatóintézetben. Árpád (Pusztai Árpád - a szerk.) volt, aki azt
mondta, hogy a glifozát lesz a XXI. század DDT-je, amikor megjelentek a
piacon az első glifozátrezisztens növények. Ma sajnos ott tartunk, hogy már
olyan GMO kukoricák, szóják, repcék és gyapotok vannak, amelyekben 10-12
transzgén is található, 3-4 különféle rovarirtószernek ellen tudnak állni, ugyanakkor
legalább három-négy- vagy esetleg ötféle gyomirtószerre is rezisztensek.
Mit okozhatnak a GMO élelmiszerek az emberi szervezetben?
Ez bizony nagyon nehéz kérdés. Azért nehéz, mert nincsenek rá kísérletek és konkrét tudományos bizonyítékok. Ugyanolyan, mint a dohányzás. Az ember elszív egy cigit, tízet, százat, és látszólag semmiféle hatása nincs a szervezetére. Viszont az epidemiológiai tanulmányok egyértelműen kimutatták, hogy ha valaki hosszú éveken keresztül dohányzik, annak igenis van hatása a szervezetre. Szerencsére nem mindenki dohányzik, enni viszont mindenkinek kell. Az ember nem tudja, hogy mikor eszik GMO-t, fogalma sincs, hogy mennyi volt abban az ételben, amit megevett, és milyen gén is van valamiben. Ha elmegyünk orvoshoz, mert panaszaink vannak, akkor nem mondhatjuk azt, hogy tegnap ezt és ezt a génmódosított alkotóelemet tartalmazó ételt ettem, biztosan attól van… Ellenben zajlott olyan kutatás, amely során különböző emésztési problémákkal és allergiákkal küzdő gyermekeket vizsgáltak, akik igazolhatóan GMO-s terméket fogyasztottak. Amikor megvonták tőlük ezeket az élelmiszereket, sokuk állapota bizonyíthatóan javult.
Sokan úgy gondolják, hogy ha a saját kertjükben, maguknak termelik meg az élelmiszert, akkor védve vannak a károsító hatásoktól. Vajon tényleg így van?
Valójában
abszolút biotermék most már szinte nem létezik. Kezdődik a vetőmaggal. Honnan szerezzük be a vetőmagot? Ha boltban vesszük meg, az általában csávázott, ami azt jelenti,
hogy a mag már kapott egy vegyszerfürdőt azért, hogy a kártevők ne támadják
meg. Ebből a vegyszerfürdős magból lesz később a növény, amelyet elfogyasztunk. Akár
bevalljuk, akár nem, a levegő sem tiszta, még ha a városoktól távol vagyunk is.
A föld, amelybe a vetőmag kerül, szintén szennyezett, így a vegyszer a biológiai
körforgás része. A glifozát a világon
szinte mindenhol megtalálható, még az Északi-tenger és a sarkvidék jegében is
kimutatták. Mint ahogy minden egyes ember vizeletéből és szervezetéből is
analizálható. Ezek után elgondolkodtató, hogy miképp lehetne elhatárolódni a
környezeti hatásoktól.
A tudományos cikkekből és tapasztalat alapján
egyértelmű, hogy minél hosszabb ideig folytatnak intenzív termesztést egy területen - legyen az szántóföldi vagy kertészeti –, a talajok annál inkább kimerülnek. Az
élőflóra, az ásványi és mikrotápanyagok, nyomelemek mennyisége nagymértékben
csökken. Ez a csökkenés az elmúlt ötven évben olyan mértéket öltött, hogy
vannak élelmiszernövények, amelyekben a vitaminok és ásványi anyagok
csökkenése akár a kilencven százalékot is elérheti. Sokan azt mondják, hogy esznek gyümölcsöt, zöldséget, és az pont elég számukra. A kutatások szerint ez
már jó ideje nem így van.
Egy átlagos magyar család városban élve mit tehet mégis azért, hogy valamennyire csökkentse ezeket a hatásokat?
A gyerekeknek mindenképpen nagyobb a fehérjeigényük, több tejet, tejterméket fogyasztanak, mint a felnőttek. Én azt tudnám mondani, hogy feltétlenül próbáljuk legalább a tejet, vajat, tejfölt, tojást a gyerekek számára biogazdaságokból biztosítani. Lehetőleg a bolti felvágottakat is próbáljuk kerülni, valamint az összes köztudottan egészségtelen és háromnál több E-számot tartalmazó terméket. A rossz hír talán az, hogy ha nincs is egy élelmiszerben sok E-szám, önmagában még közel sem garantálja, hogy nem látott vegyszert az adott termék. Amennyire megengedhetjük anyagilag azt, hogy ökológiai, azaz bio (organikus) terméket vegyünk, akkor ez lehet egyfajta megoldás.
Megoldás lehet-e, ha valaki pusztán növényi táplálékot fogyaszt és kerüli a feldolgozott élelmiszereket?
Ez is érdekelhet
A
növényi és állati táplálékok kérdése nagyon érdekes témakör, mert ahány
ember, annyiféle genetikai összetétel. Az a genetikai anyag, amelyet az emberi szervezet használ,
nemcsak a saját génállományunk, hanem a velünk élő
mikrobáké is. Ez a kettős génállomány együtt mutatja meg a teljes genetikai
potenciálunkat. Így, miután mindenkinek kicsit más a mikrobiótája, a genetikai potenciálja,
táplálkozása, metabolizmusa, így vannak közöttünk olyanok, akik nagyon jól érzik
magukat növényi táplálékon, míg mások kifejezetten húsevők. Nem szeretném azt
mondani, hogy az egyik táplálkozás jobb, mint a másik. Egy dolog biztos,
hogy az állati fehérjék 90 százalékban feldolgozhatók, míg a növényiek általában
67 százalékban vagy még ennél is kisebb mértékben. A növényi rostokra
szükségünk van, ezért szerintem az ideális táplálkozás a vegyes táplálkozás,
amikor valamennyi húst fogyasztunk, és ki-ki a saját igényeinek megfelelően
fogyasztja a zöldségeket. Mindenkinek másképp működik a bélrendszere, az
emésztése, és ami nekem semmi problémát nem okoz, az lehet, hogy másnál allergiát
vált ki, vagy éppen emészthetetlen számára – és fordítva. Tudomásom
szerint a legújabb mikrobiomkutatások már személyre szabottan megmutatják,
hogy a saját bélrendszerünk mikrobái alapján számunkra milyen táplálkozás az
ajánlott.
Mi lehet a jövő?
A bennünket körülvevő természetben a
biodiverzitás megtartása, annak erősítése, a mezőgazdasági termelésben a vegyszerhasználat
csökkentése vagy ideálisan teljes elhagyása a jövő egyik legfontosabb feladata.
Minden egyes ökológiai rendszer alapja, hogy az minél változatosabb legyen. Ez
biztosítja ugyanis a túlélést, valamint az alkalmazkodás lehetőségét minden
radikális változáskor, legyen az eső, szárazság, hideg vagy meleg, változó talaj, új
kártevők stb. Bármennyire is hiszi az ember, hogy eltávolodhat a természettől,
valójában még mindig a biológiai körforgás részei vagyunk. És ha így van, akkor
tudomásul kell venni, hogy amit az ember évszázadok óta tett a körülötte lévő
világgal – a fejlődés jelszavára hivatkozva –, az benne és utódaiban is kitörölhetetlen
nyomot hagyott.
