Általában hátborzongással nézzük, ha valaki - kényszerből vagy valamilyen kihívást teljesítve - bogarakat, szöcskéket, pókokat eszik. Az ízeltlábúakat általában undorítónak gondoljuk. Pedig ezek az állatok biztosíthatják a jövő generációk táplálék át. Európában is mind több gasztronómiával foglalkozó szakértő kísérletezik az ízeltlábúak ételként való felhasználásával. Sőt, konferenciát is rendeztek nemrégiben a témáról - erről a The Week magazin közölt beszámolót.
De hogy lehet megenni egy lárvát, hernyót vagy tücsköt? - A The Week beszámolója szerint ugyan elsőre valóban furcsa élmény, amikor a tányérunkon fölismerjük ezeket az állatokat, de ha túltesszük magunkat az első sokkon, és meg merjük kóstolni őket, gasztronómiai élményben lehet részünk: az ízeltlábúak finomak. Rengeteg fajuk ehető, és rengetegféleképpen el lehet őket készíteni - szárítva, pácolva, főzve, füstölve stb. Dániában és Hollandiában vannak olyan éttermek, amelyeknek a konyhája kifejezetten az ízeltlábúakkal való gasztronómiai kísérletezésre szakosodott.
Elsőre talán megnyerőbbek lehetnek azok az ételek, amelyeken nem látszik, hogy miből készültek, viszont nagyon hasonlítanak valami hagyományos, közkedvelt ételhez. Ilyen például a tücsöklisztből készített chips , ami külső megjelenésében nem sokban tér el a tortilla chipsétől, de a fő összetevője a szárított és ledarált tücsökből készített por ("liszt").(Angol elnevezése is van már az ételnek: Chirps, amit magyarra talán ciripsz-nek lehetne fordítani.)
Az ízeltlábúak gasztronómiájával foglalkozóknak persze van mihez visszanyúlniuk: a Föld számos pontján fogyasztanak hagyományosan ízeltlábúakat - így például Japánban, Thaiföldön, illetve számos afrikai országban. A mai ismert ízeltlábú-fajok közül 1900 bizonyítottan ehető. A gasztronómusok pedig továbbiakkal kísérleteznek - ma már Nyugat-Európában is. Talán nehéz elképzelnünk, de egy fél évszázadon belül az ízeltlábúak jelenthetik az emberek számára a fő táplálékforrást .