A stresszhelyzetekre adott válaszaink igencsak különbözőek, s nem csak negatív reakciókról beszélhetünk, hiszen a kismértékű stressz fokozza energiánkat és éberségünket, segít a problémára koncentrálni. Ám amint erősödik a nyomás, a feszültség egyre inkább akadályoz minket abban, hogy megoldjuk a helyzetet - ilyenkor érezzük azt, hogy kikészültünk, emésztjük magunkat. Szakemberek szerint azonban minden esetben van segítség. Hogyan előzhetjük meg, illetve hogyan orvosolhatjuk a bajt?
Körömrágás, alvászavarok, álmatlanság, emésztési zavarok, koncentrációs nehézségek, szorongás, idegesség, zaklatottság, túlzott aggódás - valamennyi a túlzott stressz jelei. "A stresszt nem lehet kikerülni, megelőzni, csak kezelni" - mondta el a hvg.hu megkeresésére Szegény György munka- és szervezet szakpszichológus, igazságügyi szakértő, egyetemi tanár, gyorsan hozzátéve, hogy a stressz nem betegség - bár számos kór kiváltó oka lehet - , hanem állapot, a személytől függetlenül is létezik.
Mivel a stressz nem specifikus szindróma, a kiváltó inger nem feltétlenül ugyanaz az embereknél - valakinek stresszt okoz egy kígyóval találkozni, míg másnak az a mindennapi munkája -, illetve az adott személynél sem mindig ugyanaz az inger vált ki stresszt, sőt a mértéke is más-más lehet helyzettől függően. "A gyermek nem fél a farkastól, azt sem tudja mi az, de ha sokszor hallja Piroska meséjét, akkor megtanulja, hogy az a farkas megeheti a szeretett nagymamát. Korán megtanuljuk, hogy számukra mi a stresszor, azaz a stresszt kiváltó esemény, s azt is megtanuljuk, miként reagáljunk az ismeretlen helyzetekre. Tehát jórészt szocializációs hatás a stressz" - fogalmazott Szegény György.
A stressz fogalma a 30-as években született, a ma már Kanadában élő Selye János belgyógyász, vegyész kutatói munkásságának köszönhetően. A stresszelmélet megalapítójaként elhíresült tudós figyelt fel elsőként arra, hogy az érzelmi, vegetatív életünket befolyásoló bizonyos hatások károsan befolyásolják egészségünket. Ez újfajta tudományos megközelítése volt a test és a lélek kapcsolatának, mégis inkább élettani szempontú elmélet született a stressz hatásairól és következményeiről. (Selye kutatásai során patkányokat használt, az állatkísérleteknél viszont figyelmen kívül hagyta a stresszel szemben meginduló emberi pszichológiai folyamatokat: azaz emberi körülmények között ugyanazon helyzeteknek igencsak eltérő hatásuk lehet.)
Selye szerint a szervezet válasza a legkülönbözőbb ártalmakra jól körülírt tünetcsoportba sorolható, s ez nem más, mint az általános alkalmazkodási szindróma (General Adaptation Syndrome - GAS), amelynek három fázisa különíthető el. A stresszor (stresszt kiváltó esemény) hatására a szervezet először egy igen gyorsan kialakuló, úgynevezett vészreakcióval válaszol (alarm), a szimpatikus idegrendszer tevékenysége hirtelen fokozódik (katecholamin-felszabadulás): heves szívverés, légzésgyorsulás, vérnyomás-emelkedés, hasmenés. Ezt követi az ellenállás fázisa, amelyre a stresszorokkal szembeni fokozódó rezisztencia a jellemző. Ilyen esetekben, bár már történnek elváltozások a test egyes szerveiben (vesék, gyomor stb.), a stresszhatás megszűnésével az állapot orvosolható. Ha a stresszor hatás tovább tart, elérkezik a kimerülés állapota, az egész szervezet teljes leromlása észlelhető és akár halál is bekövetkezhet.
A hatvanas években megszületett egy átfogó stresszelmélet - Richard Lazarus jóvoltából - , amely figyelembe vette a megterhelő helyzet sajátosságait (state) és az egyén küzdőképességét (trait). Feltételezése szerint a stressz a szituáció és az egyéni sajátosságok tranzakciójaként jön létre. Lazarus másik fontos megállapítása, hogy a stressz folyamat, amelynek terhelő szintje és átélésének módja változó. Ha a stresszhelyzetekre az evolúciós eredetű, úgynevezett "küzdj vagy menekülj" válasz érkezik, a szervezet nem vagy alig károsodik, más esetben a szervezet fiziológiai és pszichés egyensúlya felborul és distressz alakul ki. A stresszre adott pszichológiai reakciók az olyan kellemetlen érzelmek, mint a szorongás, aggódás, félelem, feszültség, rossz előérzet, de ilyen a poszttraumás stresszbetegség is.
A jó és a rossz
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Noha a szervezet és a külvilág kölcsönhatásaként fellépő, újszerű választ igénylő helyzetet nevezzük stressznek, amiből van jó és rossz is, a köznyelvben a fogalma teljesen negatív színezetű. A stresszhelyzetre adott válaszaink különbözőek, hiszen eltérő mértékű feszültséggel és szorongással birkózunk meg a problémákkal: van, aki jól tud gazdálkodni az energiáival, mások leblokkolnak. Ugyanabban a helyzetben az egyik ember reménytelenséget, folyamatos feszültséget, a másik pozitív izgalmat, kihívást él át. A kismértékű stressz fokozza energiánkat és éberségünket, segít a problémára koncentrálni. Ez az úgynevezett eustressz, amely az állatvilágban az életben maradás egyik feltétele: segít felismerni a veszélyt, mozgósítja a szervezet védekező rendszerét, és eldönti a "küzdj vagy menekülj" kérdését. Ez a fajta stressz az embereknél gyakran a "kifulladás" vagy a "parázás" érzésével jár.
Amint a nyomás egyre nő, a feszültség egyre inkább felülmúlja azon képességünket, hogy pozitív módon kezeljük a nehéz helyzeteket. Ilyenkor gyakran érezzük azt, hogy kikészültünk, emésztjük magunkat; a kontrollálhatatlan stressz, a distressz felőrli az embert. Állandósulva vagy gyakori ismétlődés esetén pszichoszomatikus betegségekhez, magas vérnyomáshoz, infarktushoz, depresszióhoz, vagy az úgynevezett menedzserbetegséghez is vezethet. De ennél is van rosszabb, a potenciálisan veszélyes krónikus stresszben a feszült állapot hosszabb ideig fennáll vagy gyakran ismétlődik. Családi problémák, iskolai nehézségek, túlzott elfoglaltság vagy hosszan tartó betegség a leggyakoribb oka.
A zajártalom is kifejezetten káros hatással lehet az egészségünkre: a folyamatos lárma növeli a stresszt, ezzel akadályozza a szervezet regenerálódását. A lárma túlterheli az idegrendszert, nyugtalanságot, türelmetlenséget eredményez, ami szorongásba, illetve depresszióba torkolhat. Gyakori, hogy az audiogén stressznek kitett személy agresszívvá válik.
"A stressznek nincs univerzális ellenszere, annál sokkal komplexebb, hogy el lehessen intézni néhány szem gyógyszerrel a különféle pszichés hatásait" - szögezi le a pszichológus, hozzátéve, hogy azért vannak olyan készítmények, amelyek a stressz valamely összetevőire reagál, ilyenek például a szorongáscsökkentők. A vérnyomáscsökkentők, illetve az alternatív lehetőségek, mint például az aromaterápia, vagy a relaxáció is csak tüneteket kezelnek. Átmenetileg gyógymód az alkohol és a drog is, ám hosszútávú hatásai rendkívül károsak. Álságos módon nem szeretünk önmagunkkal küzdeni, nem is igazán akarjuk megoldani az élethelyzeteinket, nehogy szembe kellejen néznünk magunkkal. Sokkal egyszerűbb pirulákat bevenni, vagy legurítani néhány pohárkával.
"Általában az történik, az ember elmegy a háziorvosához és elkezd panaszkodni, hogy ingadozik a vérnyomása, szorító érzés gyötri, vagy fáj a gyomra - osztja meg tapasztalatait Szegény. Majd folytatja: rögtön el is küldik a megfelelő szakrendelőkbe, ahonnan hónapok múlva úgy jön vissza a vizsgálati anyag, hogy valójában nem tudják, mi baja a páciensnek. A háziorvos ezekután széttárja a karját s azt tanácsolja menjen pszichológushoz. Pedig fordítva kellene történnie. Ésszerűbb, hogy előbb kizárjuk a pszichés okokat s csak utána, esetleg párhuzamosan lehet keresni a szervi bajokat. Ha tüneteink vannak, akkor nem feltétlenül kell megszokásból orvoshoz menni. A tünetek megszüntetésével nem feltétlenül szűnnek meg az okok, de jó esélyünk van arra, hogy tünetváltással más betegséget is összeszedjünk. Ha például beállítják a magas vérnyomásunkat az jó dolog, de ha a stressz az oka, akkor a szervezetünk, az agyunk olyan ügyes, hogy nemsokára kezeltethetjük a gyomorfekélyünket is. A krónikus stresszel tehát célszerű pszichológust, pszichiátert keresni előbb és valóban az okok megoldására érdemes törekedni, mégha ez esetenként fájdalmasabb is lehet mint a gyomorfekély."
Ha nemcsak a hátunk fáj
A hátfájás mellett az egyik legnagyobb foglalkozásból eredő egészségügyi probléma a stressz. Tízből négy magyar munkavállaló túl megerőltetőnek és stresszesnek tartja munkáját, ez az arány megegyezik az uniós átlaggal - derül ki a TNS Eurobarometer legfrissebb adataiból. A munkahelyi stressz a menedzserek 45 százalékát, a magánvállalkozók 44 százalékát érinti. Hasonló eredményre jutott Kopp Mária, a SOTE magatartástudományi intézetének vezetője is. Az általa vezetett kutatás (Hungarostudy Egészség Panel, HEP) eredményei szerint a stressz, a szorongás, a munkahelyi gondok és a megélhetésért való küzdelem megrövidíti a férfiak életét. A számok a kutatókat is megdöbbentették: 2004-ben csaknem tizenegyezerrel több középkorú férfi halt meg, mint 1960-ban. S mindezért a stressz tehető felelőssé.
A munkavállalók zöme ennek ellenére vonakodik segítséget kérni, a mentális egészségügyi problémákról nem szívesen beszélnek. Sokan hajlamosak arra, hogy amikor elviselhetetlen nyomás nehezedik rájuk, megpróbáljanak még feszítettebb tempóban dolgozni. Pedig ilyenkor az lenne a legfontosabb, hogy csökkentsük a bennünket érő negatív hatásokat, mielőtt az visszafordíthatatlan változásokat idéz elő.
Ha elmarad a megnyugvás, s a stressz szintje nő vagy huzamosabb ideig fennáll, megjelennek az egészségügyi problémák: kimerültség, depresszió, migrén, heves szívverés, mellkasi fájdalmak és szorító érzés, remegés, izzadás, szédülés, hasmenés, vörösödés, túllégzés (hiperventilláció), vagy fuldokló érzés.
A munkahelyi stressz leggyakoribb okai között említhetők a kollégákkal való közömbös vagy rossz kapcsolat, a kommunikáció és a konzultáció hiánya, a túl sok vagy a túl kevés feladat, túl nagy nyomás, betarthatatlan határidőkkel, a túl nehéz vagy a túl könnyű munka, a munkavégzés feletti irányítás hiánya, a szegényes munkakörülmények és a bizonytalanság.
Szakemberek szerint a stressz kezelésének titka, hogy törődjünk magunkkal. Ha úgy érezzük, hogy kezdenek a hullámok átcsapni a fejünk felett, adjunk magunknak időt. Vegyünk ki egy szabadnapot, s tartsuk távol magunkat a munkahelytől, házimunkától, családtól és minden olyan dologtól, amely nyomásként nehezedik ránk. Töltsünk a napot pihenéssel, relaxálással, bármivel, amitől jobban érezzük magunkat. Beszélgessünk, vagy vezessük le a feszültséget humánus módon, például sikítsunk. A helyes levegővétel is segíthet megnyugodni, lélegezzünk egyenletesen, ha lehet, hasi légzéssel, illetve alkalmazzunk relaxációs technikákat. Sportoljunk, táplálkozzunk egészségesen.
Tegyük munkakörnyezetünket kényelmessé, és alakítsuk szükségleteinknek megfelelően. Egyszerre csak egy dolgot csináljunk, ne halmozzuk a teendőket. Legyünk tisztában a korlátainkkal, ne legyünk túl versengők, és ne várjunk el többet magunktól, mint amire valójában képesek vagyunk. Lehetőség szerint válasszunk rugalmas munkaidőt, a szabadságunkat pedig mindenképpen pihenéssel töltsük.
A stressz sokesetben könnyűszerrel orvosolható például sportolással, diétával, megfelelő időbeosztással, kellő mennyiségű pihenéssel, relaxációs tevékenységekkel. Fontos, hogy étrendünk megfelelő mennyiségű magnéziumot tartalmazzon, amely segít irányítani, vagy olykor akár kiiktatni a stresszhatásokat.
Öregedés és a stressz
A szabad gyökök sejtekre és DNS-re gyakorolt káros hatása a fő oka az öregedésnek és az olyan degeneratív betegségeknek, mint az izületi gyulladás, érelmeszesedés, különféle daganatok, szív- és érrendszeri megbetegedések, gyulladás, időskori demencia, illetve a szürkehályog. Az öregedés állapotát elsősorban az agyi neuronok mitochondrium állománya határozza meg, amelyen a genetikán kívül az oxidatív stressz és a hiányállapotok (elégtelen oxigén, tápanyagbevitel, mentális igénybevétel, szociális kapcsolat) tovább rontanak. A különböző, bonyolult biokémiai folyamatokban keletkező, rendkívül reaktív oxigén-szabadgyökök jelenlétét nevezzük oxidatív stresszállapotnak. Ezek az oxigén-szabadgyökök a sejtek falából szakítják ki a számukra szükséges elektronokat, nagyban károsítva ezzel a sejtek működését, a szervezetet vagy egyes részeit. Az amerikai Stanford Egyetem egyik kutatása is bebizonyította, hogy az emelkedett szintű stressz felgyorsítja a szervezet biológiai öregedésének folyamatát. Az állandó nyomás alatt élők immunsejtjei akár évtizedekkel is öregebbek lehetnek a stresszmentes körülmények között élők immunsejtjeihez képest.
Bár azokat, akiknek nincs diplomájuk, kevesebb stressz éri, az mégis erőteljesebb hatással van egészségükre képzett társaikhoz képest - állítja a Wake Forest University Baptist Medical Center legújabb, júliusban publikált kutatása. Joseph G. Grzywacz, a tanulmány készítője leszögezte, hogy a legtöbb vizsgálat tipikusan átsiklik a napi stresszorok, kisebb súrlódások felett, amelyek nagyban különböznek a krónikus vagy akut stresszes állapotoktól. Szerinte azért különleges ez a kutatás, mivel minden nap feljegyezték, hogy mi történt a tanulmányban részt vevő személyekkel. A napi stresszorokat ugyanis senki nem tudja elkerülni. (A tanulmány során nyolc napon keresztül több mint ezer felnőttet kérdeztek meg arról, hogy milyen nehéz, stresszes helyzet történt vele aznap. Mint kiderült, a nem diplomásokat a tanulmány napjainak 30 százalékában érte stresszes állapot, a főiskolát végzettek körében 38 százalékot mértek, míg az egyetemi végzettségűek 44 százalékban élték meg stresszben a napokat.)
Az eredmények szerint a napi stresszorok nem véletlenszerűek, a társadalmi helyzetünk nagyban befolyásolja a bennünket ért feszültségi állapotokat. Ennek ellenére a képzettebb emberek jóval több stresszes napot élnek meg, még sincs rájuk különösebb hatással. A figyelem mértéke adja az egészségbeli különbségeket. Bizonyítja ezt egy kiválóan dokumentált halálozási és megbetegedési arányokról készült tanulmány, amely különbséget tesz az előnyös és hátrányos helyzetek között.
Grzywacz szerint ugyanis a hátrányos helyzetű emberek kevésbé egészségesek a mindennapokban, és minden bizonnyal állapotuk hanyatlóban van. "Az egészségük romlása kapcsolatban van a napi stresszorokkal, ezek hatása ugyanis jóval károsabb." Hogy mi ennek az oka? Különbözőek vagyunk, ezért különbözőképpen érzékeljük a stresszt. Egy esős nap valakinek csak a kedvét rontja el, míg egy kőműves számára azt is jelentheti, hogy aznap nincs munka, azaz napidíj sem, ez pedig kétségbeejtő lehet. De nézzük meg a másik oldalról is: a többdiplomás szülők aggodalma erős, ha gyermekük nem gyakorol eleget brácsán, míg az egyszerűbb emberek nem engedhetnek meg maguknak hangszert, így ez nem jelentkezhet problémaként.
Ez is érdekelhet
A jövőbeni kutatások a stresszorok három típusának - napi, akut és krónikus - hatását mérik. Grzywacz szerint ugyanis az egyik nagy kérdés, hogy a kevésbé képzett emberek miért számolnak be kevesebb feszültségről, noha megelőző kutatások arra utalnak, hogy jóval több akut vagy krónikus stresszen esnek át. "Ha valami minden nap megtörténik, az nem feltétlen tűnik stresszornak, hanem inkább az élet rendjének."
