Az alkoholtartalmú italok változatossága hatalmas. Nem véletlen, hogy egyes fajtái egész szakmát, sőt tudományt fejlesztettek ki maguknak. Az italfogyasztás nem pusztán biológiai szükséglet vagy jutalmazási rítus. Kulturális kérdés is. Vagyis az alkohol teljes kizárása az életünkből - a masszív fogyasztással meghatározott előélet következtében kényszerűen végrehajtott életmódváltást most nem idekeverve - komoly áldozat. Érdemes tehát megvizsgálni alaposabban, hogy mit szabad és mit nem.
Mi az, ami biztosan nem segíti a súlycsökkentő diétát?
A legtöbb kevert ital. Ezekre mindig nemet kell mondani. Legtöbbjével nyilvános szórakozóhelyeken találkozunk, amikor a barátokkal vagy a családdal akarunk eltölteni pár fesztelen órát. Ilyenkor a koktélozás gyakori fordulata az estéknek, és nem gondolunk bele, hogy édesítőszereket (sőt néha teljes zsírtartalmú tejszínt) töltenek beléjük, mi meg az egészet magunkba. A bárok számára a kevert italok óriási hasznot hoznak, mert az italok zömét kitevő cukros lé sokkal olcsóbb, mint az alkohol. Ha valaki rendel egy sangria vagy margarita koktélt (a többiről nem is beszélve), valószínűleg 250-450 kalóriát és 20-40 gramm cukrot fogyaszt el. Így az ilyesmit kétszer is meg kell gondolni.
A legnagyobb koktélrajongók válasszanak diétás szénsavas italt és rumot, vagy olyan koktélt, amelyben nincs gyümölcslé, különféle kotyvalékok és likőrök. Előfordulhat, hogy a bár ajánl alacsony kalóriatartalmú kevert italokat is, amelyben a cukrot más édesítővel helyettesítik. Ez jó alternatíva lehet.
A sör. A sörhas nem véletlenül kapta a nevét: sörrel komoly mennyiségű szénhidrátot lehet magunkba tölteni. Ha már mindenképpen sör kell, akkor a lager típusúak a legkisebb kalóriabombák. A mostanában oly divatos IPA-k sokkal több szénhidrátot tartalmaznak, a nagytestű stoutok pedig még többet. Azaz a sörfogyasztás ellensége a súlyfogyasztásnak.
A likőrök. Meghatározása szerint a likőr olyan magas alkoholtartalmú ital, amelyet valamilyen módon ízesítenek, és cukorral vagy más édesítőszerekkel - például sok fruktózt tartalmazó kukoricasziruppal - édesítenek. Ahol pedig cukor van, ott a fogyókúrának nincs esélye. Például 100 milliliter (azaz két feles) whiskeys kávélikőrben 327 kalória és 20 gramm cukor található.
Mit szabad akkor inni?
A legtöbb fogyókúrás diéta arra összpontosít, hogy az étkezéssel minél kevesebb szénhidrátot vigyünk be, az elfogyasztott kalóriákat pedig bizonyos tartományon belül tartsa. Így olyan italokat fogad be, amelyek nem tartalmaznak sok cukrot. Ezek közé tartoznak a tiszta égetett szeszek, bizonyos borok és könnyű sörök.
A bor belefér, de nem mindegy milyen. Egy pohár bor, különösen ha száraz fajta, nem okoz gondot a fogyókúra idején sem. A száraz boroknak nem túl magas a cukortartalmuk. Egy üveg átlagos Pinot Noir csupán 3,4 gramm szénhidrátot tartalmaz. A borok szárazanyagtartalma 15-18 százalékot tesz ki, azaz elég sok tápanyagot lehet bevinni a 11-14 százaléknyi alkoholon túl is. Egy palack borral akár 400-600 kalóriát is elfogyaszthatunk. De mértékkel ez az élvezet még belefér.
Az égetett szeszek nem hazudnak. Sokféle "tömény" ital készül. Egy részük gabonából, mint a whiskyk és a vodkák, más részük gyümölcsből , mint a pálinkák és a snapszok, de van, amely cukorpárlat, mint a rumok, és persze borpárlatok is vannak (a brandyk és a konyakok) - és így tovább. Mivel ezekben sok kalória van, de kevés cukor, ha ésszerűen illesztjük be őket a diétába, akkor egyszer-egyszer megengedhetjük magunknak. Azaz a tömény italokról pontosan lehet tudni, hogy micsodák, nem szolgálnak meglepetésekkel, így könnyebben kezelhetőek egy fogyókúrázó számára is.
A házi koktélok és az igazi móka. Az italok mixelése ránézésre sok macerával jár, de érdemes rászánni az időt, mert nem is annyira bonyolult. A legtöbb koktél három fő összetevőből áll: valamilyen tömény szeszesitalból, savas kiegészítőből és édesítőszerből. Csak bele kell önteni őket helyes arányban egy edénybe, jeget adni mellé, és megkeverni vagy összerázni. Kész is. A lényeg az összetevők mérlegelése. Ha sikerül megőrizni a szempontot, hogy ne tengjen túl az édesítőszer az italban, akkor a koktél készítése és fogyasztása is úgy lesz szórakoztató, hogy nem rombolja a fogyási erőfeszítést.
A diétázás nem aszkétizmust jelent. Felesleges megtagadni magunktól a jó dolgokat, mert fogyni akarunk. Ez nem is jó taktika, mert agyunk hamar összeköti a fogyókúra és a szenvedés fogalmát. Ez pedig már fél sikertelenség. Időnként tehát a diétába is belefér egy kis ünnep és lazulás.
Forrás: askdrmanny.com