A lángos a magyar konyha hagyományos, lágy kelt tésztából készülő, sült lepénye. Eredete valószínűleg a kenyérével egy időre tehető, ugyanis a lángos is kenyértésztából készül. Neve a láng szóból eredeztethető , valószínűleg azért, mert a lángost régen a kemence elülső részében sütötték, (de akkor még nem zsiradékban). Figyelemreméltó ugyanakkor a törökök hasonló, zsírban sült tésztájának neve is: lalanga, amely akár a török eredetre is utalhat.
Hogy készült régen?
A megkelt kenyértésztából kiszakítottak egy darabot, és azt nyújtották ki kézzel, majd a parázsra dobták. Kenyeret általában 5-7 naponta sütöttek és vele egy időben készült a lángos is, így azokon a napokon, amikor az új kenyér készült, a kenyérlángost reggelire, tejföllel, lekvárral vagy porcukorral fogyasztották. Az otthoni kenyérsütés hagyománya eltűnt, átadta helyét az olajban sült strandlángosnak. A hagyományos kenyérlángos, a kemencében sült, általában hagymás-szalonnás-tejfölös sült kenyértészta újra kapható vásárokon, népi fesztiválokon - langalló néven.
A strandlángos kialakulása a 19. század végére tehető. Elterjedését közvetve a Pasteurnak és az élesztő feltalálásának köszönheti, hiszen innentől kezdve lényegesen lerövidült a kelesztési- és kenyérkészítési idő valamint viszonylag könnyen és gyorsan lehetett lángost előállítani.
Így lett kedvenc
Ezt követően az elkészítését tovább egyszerűsítették és a kemence parazsa helyett bő, forró zsírban vagy olajban sütötték ki azt. Mivel a serpenyőt könnyebben lehetett szállítani vásárról vásárra, ezért a lángos ezt követően futótűzként terjedt és rövid időn belül népszerűségben megelőzte a körülményesebben elkészíthető kenyérlángost. Így alakult, hogy az 1920-as évekre a Balaton part, a városi strandok, piacok és fesztiválok egyik kedvenc ételévé vált.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A tökéletes lángos receptje
Az alaprecept szerint az élesztőt kevés cukorral és langyos tejjel felfuttatják, majd hozzáadják a lisztet, sót, langyos vizet és egy kevés olajat. Dagasztjuk, kelesztjük, szaggatjuk és forró olajban kisütjük. Ennek aztán végtelen számú variációjával találkozhatunk a magyar piacokon, strandokon, büfékben és talponállókban. De azzal valószínűleg mindenki egyetért, hogy a tökéletes lángos:
1. széle, karimája vastagabb, puha és foszlós (látszatra is friss kelt tészta benyomását kelti)
2. befelé haladva vékonyodik, de belül sem papírvékony, és nem roppan (nincs túlnyújtva)
3. nem folyik belőle a zsiradék, akkor sem lesz olajos mind a tíz ujjunk, ha szakítva-törve fogyasztjuk (jól van kisütve)
Az igazán jó lángos titka viszonylag összetett és nagy szerepet játszanak benne a sokszor jelentéktelennek tűnő összetevők. Az egyik ilyen az élesztő, ami nélkül ugyanis nincs lángos. Az élesztőtől sokan megijednek, pedig a lényeg, hogy friss élesztőt használjunk megfelelő mennyiségben és langyos vízben oldjuk.
A másik ilyen hozzávaló az olaj . Ezt egyrészt a tésztába kell tennünk, másrészt ebben sütjük készre, nem mellesleg pedig a lángossal együtt elfogyasztjuk azt is. Ha ilyen szempontból nézzük, akkor ez picit sem elhanyagolható összetevő, sőt nagyban befolyásolhatja lángosunk milyenségét.
Ez is érdekelhet
A harmadik és ezt már nehezebb írott formában átadni, a dagasztás és a kelesztés: mindkettőt a megfelelő időben, a megfelelő ideig, a megfelelő hőfokon végezve kapunk könnyű, foszlós, olajtól nem tocsogó tésztát.
Legjobban: