A megkérdezettek mintegy 36 százaléka definiálta magát válogatósnak. Azokkal ellentétben, akik "bármit megesznek gond nélkül", a válogatósok főként a savanyú és keserű ízhatású ételeket kerülték el messziről - nyilatkozta Hana Zickgraf, a kutatás egyik résztvevője.
A válogatósok gyakrabban utasítják vissza azokat az ételeket, amelyek más ételekkel "érnek össze" tányérjukon és olyanokra is esélyesebben mondanak nemet, amelyek nem homogén szerkezetűek (ilyen például egy darabosabb szósz, mondjuk egy meggyszósz vagy egy ragu), vagy amelyekben nem látható hozzávaló is van.(Ilyen például egy szilvás gombóc, amelynek belsejét csak szétvágás után látni vagy egy brownie, amelyet szét kell bontani, hogy láthassuk, csonthéjasokat vagy aszalt gyümölcsöket sütöttek bele).
Mindezekből jól látszik, nemcsak az étel íze, hanem annak színe és textúrája is sokat számít a válogatósoknak - az ilyen emberek természetesen kevesebb ételből tudnak válogatni, és emiatt nagyobb stresszhelyzetet is élnek át, amikor ebéd- vagy vacsorameghívást kapnak. Attól tartanak, hogy nem tudnak majd mit enni.
A válogatós evőknek vélhetően sokkal érzékenyebb ízérzékelésük van - véli Zickgraf, de az sem kizárt, hogy a szájukban vagy annak környékén tapasztalható ingerekre is sokkal erősebb reakciókat adnak. Meglepőbb azonban az a tény, hogy az átlagos válogatós evőnél megállapítható az enyhe depresszió és nagyobb eséllyel mutatnak OCD-vel, azaz kényszerességgel kapcsolatos tüneteket is. Zickgraf és társai viszont még nem tudnak arra válaszolni, hogy ez miként alakulhat ki az emberekben.
Előfordulhat, hogy az OCD-vel kapcsolatos személyiségjegyek, például a viselkedésbeli vagy a kognitív merevség befolyásolja az étkezési szokásokat is, de nem tudni, melyik jelentkezik hamarabb: a mentális vagy az étkezésbeli rendellenesség. A kutatók mindenesetre úgy vélik, több időt kell fordítaniuk a téma kutatására, így nem csak a megválaszolatlan kérdésekre találhatnak választ, hanem a válogatós evők étkezéseit is könnyebbé tehetik akár.