Az etológusok (a viselkedéskutatók) már régen megállapították, hogy bennünk, emberekben eltűnt az a tulajdonság, ami minden állatban megvan: csak annyit enni, amennyi feltétlenül szükséges.
Az evés öröme
Amíg a vadon élő állatok az eléjük tett ételből csak annyit fogyasztanak el, amennyire szervezetüknek az adott pillanatban szüksége van, addig az ember hajlamos arra, hogy szükségletein felül fogyasszon, csupán az íz, az élvezet kedvéért. S minél civilizáltabb, magasabb jövedelmű országban él valaki, a habzsoló, pazarló fogyasztás egyre inkább jellemző. Az a földterület, ami egy amerikai állampolgár számára állít elő élelmet, Afrika szegényebb vidékein közel száz ember megélhetését, élelmét biztosítja. Az is kimutatható, hogy minél gazdagabb országban él valaki, annál több húst, húsfélét fogyaszt, márpedig egy kilogramm élőhús előállításához az állatok sokkal több élelmet használnak fel, mint amennyi ember táplálkozását később ez a hús fogja fedezni - magyarán veszteségesen és drágán termelik meg élelmünket. A fenti gondolatok persze nem a vegán életmód népszerűsítésére, nem is a puritánság propagálására szólnak, hanem egyszerűen csak azt fejezik ki, hogy mai korunk embere az evés öröméért mennyi értékes erőforrást képes elpazarolni.
Miért kell táplálkoznunk?
A magyarázat igen egyszerű: mert élünk. Az élet bonyolult egyensúly eredménye, melynek egyik oldalán a bemenetek között megtaláljuk az energiahordozókat - igen, éppúgy mint a motornál a benzint - amelyek szervezetünk működésének alapját fedezik. A kimeneti oldalon ebből energia, végső soron mozgás, lélegzés, szellemi munka, fajfenntartás lesz. Miután szervezetünk ezen működései is teljesen folyamatosak - bár a legtöbbször észrevétlenek - állandó energia-utánpótlást is igényelnek. Ezért kell folyamatosan a táplálékokkal energiát felvennünk, melyet elégetve fedezzük a különböző folyamatok igényelte kalóriákat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mi szabályozza táplálkozásunkat?
Sok-sok bonyolult folyamat vezet ahhoz, hogy megéhezzünk, és ugyanilyen bonyolult folyamatok révén lesz például egy almából energia. Nem szándékunk ezekkel untatni becses olvasónkat, hiszen nem lenne igazán olvasmányos a különböző kémiai, fizikai és matematikai képletek leírása.
A éhséget alapvetően két dolog befolyásolja: fizikailag a gyomor és a bélrendszer teltsége és mozgásai (bizony, bizony, a korgó gyomor tényleg éhes!) és a vérünkben lévő szőlőcukor mennyisége. Amikor e kettő elér egy kritikus szintet, az agyba olyan információk továbbítódnak, melyek evésre sarkallnak minket. S ez a két fő tényező mondja meg azt is, mikor elég.
Itt szoktak valahol a dolgok elromlani: mert gyorsan eszünk és nagy energiasűrűségű ételeket. Gyorsan eszünk, tehát a tápláléknak nincs ideje szőlőcukorrá bomlani, hogy vérünkbe kerülve megálljt parancsoljon a további falatoknak. Gyomrunk sem jelez vissza, hogy már tele van, mert mire megtehetné, már felálltunk az asztaltól - de olyan tömény energiabombát vettünk magunkhoz, ami bőven sok szervezetünknek. Így aztán könnyen felborul az a kényes egyensúly, ami a táplálkozás szabályozását jelenti.
Mi történik, ha nem táplálkozunk, hanem csak eszünk?
Elsőre talán nem sok mindent veszünk észre. Hetek, hónapok telhetnek el úgy, hogy nem látunk semmilyen káros következményt. Aztán egyszer csak egy-két-három kilóval többet mutat a mérleg. Ekkor még nem figyelünk oda, hiszen ezt kényszerű alkati változással magyarázzuk. Aztán ismét pluszkilók jönnek. S szépen lassan megjelennek azok a tünetek, melyek okát nem súlyfeleslegünkben keressük: fáradékonyak leszünk, kevésbé tudunk koncentrálni, nehezen megy már a lépcsőzés, nem érjük el úgy az induló buszt, mint régen. Fájnak az ízületeink, nehezebben alszunk, kevesebbet mozdulunk ki, nehézkesebben mozgunk. Íme máris belesetünk egy ördögi körbe, melyből nagyon nehéz kiszállni.
Ezek miatt is hoztuk létre itt a HáziPatikán több szolgáltatásunkat: ilyen a súlykontroll rovatunk, erre szolgálnak kalkulátoraink, de ezen segít a fogyókúra-program is. Receptküldő szolgáltatásunk is azt hivatott szolgálni, hogy mindenki segíthessen mindenkinek egy jó recepttel, egy finom étellel, hogy ne csak együnk, hanem táplálkozzunk is, miközben megőrizzük egészségünket.
S ha valaki nem ismert volna magára a fenti sorokban, rá is vonatkozik egy kitétel: ha csak eszünk, és nem táplálkozunk, attól is megfosztjuk magunkat, ami legalább annyira fontos: az étkezéssel együtt járó örömöktől. Ennek alátámasztására idézem most ismét Brillant-Savarint: "Az asztal örömeit minden életkorban, minden társadalmi helyzetben, minden országban és minden nap lehet élvezni; ez az élvezet társa lehet minden egyéb gyönyörűségünknek, s az utolsó, mely megmarad és vigasztal akkor is, mikor a többi örömünket már elvesztettük."
