Ecuro doktor 1924. október 31-én született a Jamanasi prefektúrában található Osino faluban. Mint az a Guinness Világrekordok közleményében olvasható, 15 évesen elköltözött a fővárosba, Tokióba, hogy tanoncként kitanulja a fogorvosi szakmát egy rendelőben, illetve mellette esti iskolába is járt. Pár évvel később, 1944-ben azonban behívót kapott a hadseregbe, és katonai orvosként Kínában szolgált. A világháború után egy évvel térhetett vissza hazájába, ahol fogtechnikusként kezdett el dolgozni.
Szakirányú tanulmányait 1947-ben kezdte újra, majd négy évvel később sikeres vizsgát tett, ezáltal fogorvosi címet szerzett. Kezdetben más fogorvosokkal dolgozott közös praxisban, majd 1953-ben szülőfalujában, Osinóban nyitott rendelőt, és azóta is ott fogadja betegeit. Lévén, hogy a településen nincs más fogorvos, sosem jelentett számára problémát, hogy legyen elég páciense.
Elhivatottságát jól mutatja ugyanakkor, hogy egy időben még a betegek műfogsorait is maga készítette, mert nem volt laboratórium, amely elvégezte volna a munkát. Családtagjai szerint nem ritkán vacsora után azonnal eltűnt a családfő, hogy aztán éjszakába nyúlóan dolgozzon a fogsorokon. Klinikája hétfőtől péntekig minden hétköznap nyitva állt, amióta azonban betöltötte a 92. életévét, már csak a reggeli órákban fogad betegeket. Ecuro doktornak öt lánya született, valamint immár van nyolc unokája és négy dédunokája.
Szabadidejében szívesen gondozza otthon a kertjét, ahol áfonyát, babot és paradicsomot is termeszt. Meggyőződése, hogy hosszú életéhez az egészséges étrend is hozzájárult. Noha ma már nem dolgozik olyan aktívan, mint a múltban, saját bevallása szerint a páciensei tartják őt életben. „Amikor látom, hogy a betegeim boldogok, az megerősíti bennem, hogy megéri ezt csinálnom. Szeretnék hozzájárulni a közösség életéhez mindaddig, amíg csak erőm engedi” – fogalmazott dr. Vatanabe Ecuro.
Borítókép: Getty Images
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
