Kezdetben volt a fogszú...
A Krisztus előtt 2000 körüli időkből származó babilóniai ékírások arról tanúskodnak, hogy akkoriban is ismerték az átható fogfájást, amit a fogszúnak, vagyis egy féregszerű állatka gaztetteinek tulajdonítottak.
Az egyiptomi halottkultusznak köszönhetően bepillantást nyerhetünk az ókori egyiptomiak szájába és természetesen fogproblémáik "megoldásába" is. A múmiák fogazatán jól látszanak a pusztító káriesz és parodontózis (parodontitis) nyomai. A malomkövek között őrölt gabona apró kőtörmelék-szennyezései és a táplálék állaga a fogat alaposan lekoptatta. A sokszor a fogbélig (pulpáig) lekopott fogak hamar begyulladtak.
Ha életükben sorra ki is hullatták a fogaikat, a halottak állkapcsában aranydróttal rögzítették a fogakat, hogy az örök életet ne kelljen fogak nélkül tölteniük.
A fogfájást többnyire gyógyszerrel próbálták kezelni, a töméseket kőporból, gyantákból, malachitból és növényi magvakból készítették. A gyógykezelést öblögetések, rágnivalók és varázsigék egészítették ki - nem sok haszonnal.
Fogászatot nem tanultunk a görögöktől
I.sz. előtt 900 táján a görögök nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor a babonaság helyett tapasztalati tényekre akarták alapozni az orvoslást. Mindenesetre, a görögök már nem a fogban élő férgecskének tulajdonították a fogszuvasodást. Felfedezték, hogy az élelem és a nyál közösen pusztítják a fogakat. A szuvas fogat kiégették, a húzás nem volt gyakori, csak a már mozgó fogat távolították el, de ahhoz többnyire már elég volt az ujj is, fogót alig használtak. Az 500-ból származó Delphi templom számára készített ólomfogó arra hívta fel a figyelmet, hogy csak olyan fogat szabad kihúzni, ami ezzel a puha fémből készített szerszámmal is kivitelezhető. A protézis nem volt "divat".
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Jó tanulság az utókornak, hogy a tévhiteket, ha már egyszer elterjedtek, tán még a fogszuvasodásnál is nehezebben lehet kiirtani: az európai kultúrákban ugyanis még a XIX. századig fellelhető a fogat belülről rágó férgecske meséje.
Többek között tán azért, mert a növényi magvakból készült tömést a rágógumi elődjével, mastixszal tapasztották a foglyukba, és ha az aprítás ellenére amag kicsírázott, már meg is volt kis fehér szájban kunkorgó féreg.
Római fogászat
A rómaiak sokat tanultak az etruszkoktól, akik már fogpótlásokkal is próbálkoztak. Az arany fogpótlásokat viszont gondosan kiszedték a halottak szájából, miután tilos volt aranytárgyakat a halottak mellé helyezni. A római fogdoktorok eszköztárából már nem hiányoztak a félelmetes fúrók és fogók. Fájdalomcsillapítóként ópiumot használtak, de nem hiányoztak a népi "gyógyszerek" sem, a földi gilisztától kezdve a varjúürüléken át a békaagyig sok mindennel igyekeztek szolgálni a foggyógyászatot.
Elhúzódó fogászati középkor
A Római Birodalom széthullása utáni időre a bizánci kultúra ugyan átmenekítette a középkori Európába Marcus Aurelius orvosa, a pergamoni Galenosz és a római Cornelius Celsus írásait, de a fogászat területén lényegében nem volt más segítség, csak a nép gyógyászat, ha ugyan valóban tudott segíteni. Így sokan Szent Apollóniához fordultak segítségért, ha sajogni kezdett a foguk. Apollónia nem gyógyított, hanem a harmadik századi keresztényüldözések idején kivert fogaival fizetett hitéért, így lett a fogkínokkal küszködők mentsvára.
A medicina fogorvosi ágát jobb híján a borbélyok művelték - ők távolították el a gennyes ínyben kilazult fogat, és ez a gyakorlat Nyugat-Európában sok helyen jócskán belenyúlt a huszadik századba is.
Még a rettenetes fogfájásnál is kerülték a húzást. A beléndekes füstölés, az érvágás és a piócás kezelés sem kecsegtetett hathatós segítséggel. A biztos az volt, hogy ha megvárták, míg a fog annyira kilazul, hogy már szinte húzni sem kellett, jött az magától.
A fogászati nyavalyák valahogy még a XVIII. században sem voltak olyan fontosak, mint az összes többi betegség. Az utazó felcserek, a kor sebészei sem szenteltek nekik túlságosan nagy figyelmet, és csak akkor tudtak segíteni a fogfájósokon, ha valakinek épp "szerencséje" volt, és pont akkor fájdult meg a foga, amikor a doktor a vidéken járt. A foghúzás eszköze a pelikán névre hallgató fogó volt. A felcser vagy borbély fő erénye - aneszteziológus nem lévén - a gyorsaság volt.
Nem minden negatív, ami Murphy
A foggyógyászat a XIX. század elején kezdett valamelyest modern orvostudomány-formát ölteni. A francia Fauchard fektette le az új foggyógyászat alapjait.
Az első amalgám-tömés egy Murphy nevű londoni fogorvos keze alól került ki 1825-ben. Az anyag és a tömés bevált, és bár az utóbbi időben számos kritika érte a jó öreg higanyos ötvözetet, az lényegében ma is az egyik legjobb tulajdonságokkal rendelkező, legtartósabb tömőanyag. További kétségtelen előnye, hogy olcsóbb, mint a sokak számára elérhetetlen arany, és így szélesebb rétegek számára vált elérhetővé a fogorvosi segítség.
Jóval a nevetőgáz felfedezése (1776) után kezdték a fogorvosi beavatkozásokat érzéstelenítésben végezni. 1844-ben a New yorki fogorvos, Horace Wells egy véletlen baleset kapcsán jött rá a nevetőgáz fájdalomcsillapító hatására és próbálta ki kollégáján egy foghúzás alkalmával - sikerrel. A páciens nem érzett fájdalmat. Később éter és a kloroform segítségével végezték a fájdalmas foghúzásokat.
1871-ben került piacra Amerikában az első lábbal hajtható fogorvosi fúrógép, melyet egy évvel később már az elektromos változat követett.
1895-ben Wilhelm Röntgen felfedezte a róla elnevezett sugarakat, melynek segítségével 1896-ban Walkhoff fogorvosnak sikerült meghatároznia egy gyulladt góc körvonalait a betegének állkapcsáról készült felvételen.
Ezzel felállt a modern fogorvosi instrumentárium, és letűnt a vándorsebészek kora, akik egy-egy félresikerült beavatkozás után egyszerűen kereket oldhattak.
Ez is érdekelhet
Rohamos fejlődés fogról fogra
A XX. században a fogászat rohamos fejlődésnek indult, és egymást érték azok a technikai, orvosdiagnosztikai újdonságok, műtéti és egyéb technikák, amelyek a fogászat területén is gyorsan alkalmazást nyertek. A mai fogászat diagnosztikai és gyógyászati eszköztára szinte kimeríthetetlen, és nap mint nap új szenzációs eljárásokkal gazdagodik. Hadd záruljon be tehát az a dióhéj, amibe megpróbáltuk belezsúfolni a fogászat történetét. Akit a ma fogászati technológiái érdekelnek, keresse fel fogorvosát egy röpke kontrollra, és mindjárt kérdezze is ki az újdonságokról!
