A herpeszvírusokat régóta tartják számos szájüregi betegség okozójának. Most egy új vizsgálat összefüggést talált az endodontikus betegségek és az Epstein-Barr vírus között. A felfedezés új megelőző és terápiás kezelésekhez vezethet.
Az Epstein-Barr vírus egyfajta herpeszvírus, amely a világ lakosságának 90 százalékában előforduló kórokozó. Számos betegséggel kapcsolatos, például a "csókbetegség" (mononucleosis), a nyirokrendszer rosszindulatú megbetegedései (malignus lymphomák) és a szájüregi rák.
Az új vizsgálat során felfedezték, hogy az irreverzibilis pulpitis (visszafordíthatatlan fogbél-gyulladás) és az apikális periodontitis (gyökércsúcs körüli íny) gyulladásos fogászati betegségekben szenvedők nagy számában előfordul az Epstein-Barr vírus.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az Oregon Egészségügyi és Tudományos Egyetem Fogorvosi Karának kutatóinak írása szerint céljuk a humán cytomegalovírus (hCMV), az Epstein-Barr vírus (EBV), a herpes simplex vírus 1 (HSV-1) és a varicella zoster vírus (VZV) jelenlétének megállapítás volt az endodontikus (szájüregi) kórképekben. Mind a négy vírusforma a herpeszvírusok három különböző csoportjába tartozik.
A kutatócsoport 19 egészséges páciens fogpulpájából vett mintát és 82 főtől, akik endodontikus betegségben szenvedtek, például irreverzibilis pulpitisben vagy apikális periodontitisben, valamint ennek korábban kezelt formájában. A betegek életkora 15-92 év közötti volt, 50 férfi és 51 nő részvételével. A mintákat a nagy- és kisőrlőkből, valamint az elülső fogakból nyerték, melyeknek megvizsgálták DNS és RNS tartalmát a herpeszvírusok jelenlétének kimutatására.
Az EBV DNS-e az endodontikus betegségben szenvedők körében magasabb arányban fordult elő (43,9 százalék) a kontroll csoporthoz képest (0 százalék), ahogy az EBV RNS is (25,6 száalék a 0 százalékhoz viszonyítva).
A hCMV DNS-e és RNS-e mind a betegekben (15,9 és 29,3 százalék), mind a kontroll csoport tagjaiban (42,1 és 10,5 százalék) előfordult.
A HSV-1 DNS-e kissé nagyobb arányban fordult elő az endodontikus betegekben (13,4 százalék) a kontrollokhoz képest (5,3 százalék), ám ezek statisztikailag nem voltak szignifikánsak. HSV-1 RNS-t nem találtak egyik résztvevőben sem. Egyetlen, irreverzibilis pulpitisben szenvedő betegnél fordult elő VZV DNS és RNS.
"Eredményeink szerint az EBV szignifikánsan gyakrabban fordul elő irreverzibilis pulpitisben és apikális periodontitisben az egészséges kontrollokhoz viszonyítva" - írták a szerzők. "Ez a vizsgálat alátámasztja azt a feltevést, miszerint az EBV, és nem a hCMV, a HSV-1 vagy a VZV áll összefüggésben az irreverzibilis pulpitisszel és az apikális periodontitisszel, és potenciális szerepet játszhat az endodontikus betegségekben."
Dr. Curtis Machinda Ph.D. (Oregon Egészségügyi és Tudományos Egyetem) szerint cikkük előtt csupán egyetlen publikáció született a herpeszvírusok és az endodontikus betegségek témájában. Saját cikkük az első, amely az Epstein-Barr vírus és az irreverzibilis pulpitis, mint az endodontikus betegségek jeles képviselője közötti összefüggésről ír."
Ám mivel az EBV-t nem mutatták ki az összes endodontikus betegben, feltételezhetően egyéb mikroorganizmusok is szerepet játszhatnak társ-kórokozóként a betegség kialakulásában.
"Az endodontikus betegséget polymikrobiális fertőzés és gyulladás okozza. Az összes kórokozó ismeretében sokkal jobb és célzott terápia lehetne kivitelezhető."
Dr. Dennis Walling mikrobiológiai és immunológiai adjunktus (Texas Egyetem Orvostudományi Kar) szerint is ez az első vizsgálat, amely megerősíti az asszociációt a kórokozók és a nagy számú szövettani minta között.
"A kutatás eredmények hatására újra kell gondolnunk ezen betegségek patogenezisével kapcsolatos feltételezéseinket, mivel eddig csupán baktériumok szerepét gyanítottuk" - magyarázza Dr. Walling. "Az érdekes az egészben az, hogy itt a vírusok fokozhatják a baktériumok kórokozó potenciálját, talán a szájüregi védekező mechanizmusok rontásával és a gazdatest-kórokozó egyensúly megbontásával a rezidens szájüregi baktériumok javára."
A mechanizmusok megértéséhez további kutatásokra van szükség, amelyek végül új megelőző vagy terápiás megközelítésekhez vezethetnek.
Ez is érdekelhet
Animáció: HáziPatika.com
