Vajon tudja-e szervezetünk ösztönösen, hogy mennyi táplálékra van szüksége?
Erre a kérdésre keresték a választ washingtoni kutatók, ezért több mint 3.000 újszülött és csecsemő, valamint szüleik bevonásával megvizsgálták, mi befolyásolja a bevitt tápanyagok mennyiségét és fogyasztásuk gyakoriságát életünk kezdeti szakaszában.
A Magyar Dieteikusok Országos Szövetségének hírlevele szerint a felmérésben résztvevő csecsemők életkora 4-24 hónap volt. A szülők feljegyezték az étkezések időpontjait, valamint, hogy mit és mennyit fogyasztott a baba (a vízivás, és a kiegészítők [pl. gyógyszer] bevitele nem számított étkezésnek). A 11 hónaposnál fiatalabb csecsemők esetében megfigyelték, hogy amennyiben nőtt az étkezés alkalmával elfogyasztott étel mennyisége, úgy az átlagoshoz képest csökkent a táplálkozások gyakorisága. Az ételek energiatartalmát vizsgálva szintén hasonlókat tapasztaltak: a nagyobb energiatartalmú ételekből az átlagnál kevesebbet fogyasztott a baba. Az 1-2 éves tipegők szokásai azonban már kezdtek másként alakulni, ugyanis ha a kisgyermek többet, vagy energiadúsabb ételt fogyasztott, ez nem feltétlenül eredményezte az étkezések számának vagy mennyiségének csökkenését.
Mivel úgy tűnik, hogy már ebben az életkorban csökkenni kezd a szervezet önregulációs képessége, nagyon fontos a szülői odafigyelés, hogy mit, mennyit és hányszor eszik a gyermek. Ha nem tudatosan irányítjuk magunk és gyermekünk táplálkozási szokásait, ha nem hagyjuk a gyermeket jóllakottan felállni az asztaltól, hanem ehelyett azt kérjük, hogy semmit ne hagyjon a tányérján, mindez ahhoz vezethet, hogy a természetes étkezési szabályozóképességünk az életkor előrehaladtával lecsökken. Amennyiben rendszeresen túlesszük magunkat, az idővel nem kívánt testtömeg-gyarapodással járhat.
Az ételadagok mérete és karakterisztikája fiatal felnőttkorban
A Colorado Egyetem kutatócsoportja arra szeretett volna választ kapni, miképp befolyásolja a választott ételadagok méretét az étel összetétele és energiatartalma.
A vizsgálat végeztével megállapították, hogy átlagban minden résztvevő többet szedett tányérjára a magas szénhidráttartalmú ételekből, mint a magas zsírtartalmúakból, és a magasabb testtömeg-indexű fiatal felnőttek általában nagyobb adagokat választottak. Összegzésként tehát azt találták, hogy ez egy ördögi kör, hiszen akinek már van valamennyi túlsúlya, az általában többet is eszik, és nemcsak nagyobb adag ételt fogyaszt, hanem a magas energia- és szénhidráttartalmú ételeket preferálja.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Tudásszint, beállítódás és az élelmiszerek címkéinek használata közötti összefüggés vizsgálata főiskolai hallgatók körében
Régóta tudjuk, hogy az élelmiszerek címkéjén olvasható információk fontos szerepet tölthetnek be a megfelelő fogyasztói döntés kialakításában, és ezáltal elősegíthetik a kiegyensúlyozottabb étrend megvalósítását.
Egy nemrégiben végzett felmérés éppen ezt a kérdést igyekezett körbejárni a táplálkozástudományi ismeretek, azok oktatása, a táplálkozási attitűd, valamint az élelmiszerek címkéjének információforrásként történő felhasználása közötti összefüggések mélyebb megismerésével.
A vizsgálatban 537 huszonéves, többségében nő és nem dohányzó személy vett részt. Megfigyelték, hogy a nők és a diploma megszerzése előtt álló hallgatók alaposabb táplálkozástudományi képzettséggel rendelkeztek, és az élelmiszercímkéket is mélyebben ismerték, mint a férfiak és a már diplomával rendelkezők. A vizsgálat eredménye szerint a legerősebb hatással a címkeolvasási szokásokra az előzetes táplálkozástudományi témájú oktatás és a pozitív hozzáállás volt. Az ilyen irányú tudásszint és a címkeolvasási szokások között közvetett összefüggést véltek felfedezni.
Mindez még inkább hangsúlyozza a táplálkozás-edukációs programok kiterjesztésének szükségességét, amelynek sikeres hazai példája az INBÉ (Irányadó Napi Beviteli Érték) jelölés bevezetése.
A táplálkozási és a mozgási szokásokra vonatkozó önellenőrzés különböző módszereinek összehasonlítása fogyókúrázóknál
Ha megkérdeznek bennünket, az elfogyasztott táplálék mennyiségét gyakran 10-20%-kal is alul-, míg mozgásunkat ennyivel túlbecsüljük. Az említett jelenség teljesen önkéntelenül érvényesül, mértéke azonban túlsúly esetén ennél jóval nagyobb is lehet, ami komoly nehézséget okozhat fogyókúra során.
A Pittsburghi Egyetem szakemberei által túlsúlyos egyének részvételével nemrégiben elvégzett felmérés az étrendre és a mozgásra vonatkozó önellenőrzési módszerek hatását vizsgálta a testtömeg változása szempontjából. A vizsgálat 42 résztvevője 16 hétig tartó fogyókúrája során naponta összesen 1200-1500 kcal energiatartalmú ételt fogyasztott, és hetente 200 percet mozgott.
A csapat egyik fele a hagyományos, részletes táplálkozási naplót vezette mindezek monitorozására, míg a másik csoport ennek egy rövidített változatát. A rövidített naplót írók körében nagyobb volt a használati kedv (több kitöltött naplót kaptak vissza a kutatók). A felmérés végén nem mutatkozott szignifikáns különbség a két különböző módszert alkalmazó csoport súlyleadásában, azonban a kitöltött naplók száma és a fogyás mértéke között felfedeztek pozitív összefüggést, azaz aki a 16 hét alatt több naplót töltött ki, többet fogyott.
Ez is érdekelhet
A felmérés tapasztalatai alátámasztják az önellenőrzés fontosságát, mely (akár egy könnyített, rövidített változatban is) hozzásegítheti a fogyókúrázót saját táplálkozási és mozgási szokásainak mélyebb megismeréséhez és ezáltal azok megváltoztatásához.
Legjobban: