A döglött lótól az evészavarig Az anya-gyermek kapcsolat, az anya étkezéssel kapcsolatos szorongásai, érzelmei, a szoptatási szokások egy életre eldönthetik, hogy a gyermekből később milyen felnőtt válik - mondja az interjúban dr. Túry Ferenc, a legnagyobb hazai evészavar-szakértő, aki azt is elmagyarázza, miért káros, ha a gyermek minden sírásnál enni kap.
Etetés időhöz és mérleghez kötve Az éhség- és jóllakottságélmény nem teljesen veleszületett reflex, korai tanulást is igényel. Ha egy gyermeket szigorúan 3 óránként etetnek, és meghatározzák a táplálék mennyiségét is, akkor a gyerek nem tanulja meg felismerni az éhség és a jóllakottság fiziológiai jeleit, ehelyett külső ingerek vezérlik majd az étkezését. A szakirodalom ezt úgy nevezi, hogy külső kontrollos személyiséggé válik.
Ilyen külső inger például a kínálás-tukmálás, a reklám, a fogyasztásra-vásárlásra serkentés, a finom illat, a szép étel látványa. Az ilyen felnőtt hajlamosabb lesz többet enni akkor is, ha nem éhes. Csecsemő korában ugyanis nem tanulta meg, hogy enni akkor kell, amikor éhes, és csak annyit kell, amennyivel jól lakik - fogalmazza meg Forgács Attila, az Evészavarok és testképzavarok című tanulmánykötetben.
Manipulált éhség
Elhízáshoz vezethet tehát, ha valaki kisgyermekként nem tanulta meg, milyen jelzéseket ad a szervezet, ha táplálékot kíván. Több kísérlet is igazolta, hogy az ilyen emberek nem a gyomrukra figyelnek, hanem például az órájukat nézik, hogy éhesek-e már. Manipulált, például gyorsított órával fel lehetett kelteni bennük az éhségérzetet, míg lassítottal el lehetett odázni az ebéd idejét.
A külső kontrollos személyiség nem akkor fejezi be az evést, amikor jóllakott, hanem akkor, amikor a tányérja üres. Ezt úgy bizonyították, hogy leveses tányérjukba alulról, láthatatlanul mindig érkezett utánpótlás. Így akár 1 liternél is több levest megettek!
Az is kiderült, hogy egyes elhízottak számára nagyobb információértéke van az étel ízének, mint annak, hogy éhesek vagy jóllakottak-e. Egyes kövér emberek tehát a környezeti ingerek rabjai - és ezt a csecsemőkori táplálás, az anya táplálkozással kapcsolatos nézete határozza meg.
Forrás:
Túry Ferenc és Pászty Bea (szerk): Evészavarok és testképzavarok. Pro Die Kiadó. Budapest, 2008.
