6 kiló le, 10 kiló föl
- Az első fogyókúrám rendkívül sikeres volt - meséli Erika - az 56 kilót 48-ra varázsoltam le úgy, hogy számolgattam a kalóriákat (1000-1200 Kcal-t engedtem meg magamnak naponta), és lejártam aerobikozni is.
A barátom - aki azóta a férjem - csinosnak tartott mindig is, tőle sosem kaptam feddést, hogy bárhol is gömbölyűbb lennék.
Csakhogy az évfolyamtársaim, "barátnőim", kolléganőim mindig tettek egy-egy kellemetlen megjegyzést, miszerint túl nagy a hátsóm, nem áll jól rajtam ez vagy az.
Ma már tudom, főleg ahogy visszanézem az akkor készült képeket, hogy csupán genetikailag nőies alkat vagyok (voltam), darázsderék mellé (58 centi) széles csípő társult. Homokóra alkatnak mondják ezt - teszi hozzá.
- Egy-két fotó készült csupán akkor, amikor 48 kilósra fogytam - még hagyományos fényképezőgépünk volt. Egy fürdőruhás fotón azért szembeötlő, hogy kilátszik minden bordám. Borzasztóan vékony voltam, de én örültem, szépnek tartottam magam. A párom pedig szeretett úgy is.
Amint aztán véget vetettem a fogyókúrának, és már nem számolgattam a kalóriákat, a szervezetem furcsán reagált. Az orvosok és dietetikusok, akikkel évekkel később átbeszéltem a fogyásaim-hízásaim történetét, mind elmondták, hogy a szervezetem hozzászokott az alacsonyabb kalóriabevitelhez, takarékra tette az anyagcserét, így amikor visszaálltam a normális étkezésekre, akkor az túl sok volt már neki - vagyis nekem. Nem élvezeti értékben sok, hiszen végre normálisan ettem, hanem energiában volt sok, addigra a szervezetem megtanult annál jóval kevesebből is hatékonyan működni. Ha 1800-2000 kalóriányit ettem, akkor azt raktárba tette - így szép új zsírpárnácskáim keletkeztek.
10 kiló le, 13 kiló föl
- Egy évvel a sikeres fogyókúra után már 66 kiló voltam. Újra lefogytam, akkor már "csak" 56-ra sikerült, majd a fogyókúra abbahagyása után 63 kilóra híztam vissza. Így kezdődött az örökös jojózás!
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Sosem voltam az a sportos típus. Gyerekként művészi tornáztam, nagyon hajlékony voltam, jó voltam talajgyakorlatokban, jó volt az egyensúlyérzékem, imádtam a szekrényugrást és a magasugrást - ám a csapatsportokat és az erőnléti sportokat sosem. Ez a hozzáállás nem kedvezett aztán később: a középiskola után nem is találtam megfelelő mozgásformát magamnak.
Az akaraterőm viszont megvolt, így az étkezés korlátozása jól ment, sőt még a "nemszeretem" sportolás is. A baj - úgy látszik - az elért súly megtartása volt.
No, akkor jöjjenek a csodaszerek!
- Zsírégető táplálékkiegészítők, króm, krómos kávé (komolyan!), L-karnitin, ananásztabletta, almaecet, fogyókúrás fűszerkeverék, fogyókúrás italporok, hogy csak egy párat említsek, ami hirtelen eszembe jut - sorolja Erika.
- Volt mágnes a fülemen, karomon, maguktól rángatózó tappancsok a combomon, testtekercselés, zsírégető pakolások, akupunktúra, mágneságyas kezelés. Mindegyikre sok tízezer forintot költöttem, hogy végre lefogyjak, de mindegyik csak ideig-óráig segített, végül minden kezdődött elölről.
Aztán kipróbáltam a kétféle, Magyarországon orvos által felírható - egyébként jó drága - gyógyszert is, mindkettővel prímán tudtam fogyni, csakhogy egyikkel sem voltam képes megtartani az elért súlycsökkenést. Ha összeszámolom, mennyibe kerültek az eddigi próbálkozások, bizony 7 számjegyű az összeg!
Egyik módszer követte a másikat, de a végeredmény mindig az lett, hogy a kezdeti siker után újra hízni kezdtem, és már megint egy mérettel nagyobb ruhákat kellett vennem. 76 kiló voltam, amikor teherbe estem és 96 kiló szülés előtt! - mondja elborzadva a fiatalasszony.
- Abban reménykedtem, hogy majd a szoptatáskor fogyok, de nem így történt. Most is 95 kiló vagyok, utálom magam, nehezen megy a lépcsőzés, nem tudok futni, hogy elérjem a buszt, nem járok strandra, kizárólag bokáig érő nadrágot hordok és bő szabású felsőket. A 37-es lábam 39-es lett és lúdtalpas, a bokáim és a térdeim fájnak, és a derékfájásomnak is csak részben az ülőmunka az oka, a másik a súlyfelesleg. Visszeresedik a lábam, és magas a húgysavszintem, tehát köszvényes leszek. Szeretnék majd még egy gyereket szülni, de nem tudok teherbe esni, pedig már másfél éve próbálkozunk - mondja szomorúan. - És bár a férjem így is szeret, és soha nem cikizett a súlyomért, mégis úgy gondolom, tartozom magamnak és neki, de legfőképpen a kisfiamnak azzal, hogy megszabadulok a túlsúlytól, és nem halok bele annak valamelyik szövődményébe.
- Akkor te az egészségügyi kockázatok miatt szeretnél leginkább lefogyni? Tartasz a cukorbetegségtől, szív- és érrendszeri problémáktól?
- Igen. És félek a ráktól is: tudom, hogy összefüggés van a daganatos betegségek és az elhízás között is. Epekőre is hajlamos vagyok, annak sem jó az elhízás. Minden szervre rossz hatással van a túlsúly, muszáj megszabadulnom tőle! - teszi hozzá határozottan.
A nagy elhatározás
- Igazán elmondhatom magamról, hogy sok mindent kipróbáltam, hogy lefogyjak, és már 12 éve küzdök a kilóimmal. Egyértelmű, hogy ez már nem csupán esztétikai kérdés: az egészségem a tét.
Olvastam a HáziPatika.com-on , és rájöttem, hogy ez a módszer végleges megoldást ad. Ezzel megszűnne az egész "hízásos-jojózásos" problémám. Úgy döntöttem, hogy én is berakatom a gyomorgyűrűt, és akkor nem csak lefogyni tudok majd, hanem állandó kontroll alatt lesz a testsúlyom.
A beavatkozástól nem félek, mert kisműtét, pici vágásokkal, mára rutinná vált.
Attól viszont félek egy kicsit, hogy nem leszek-e örökké éhes. Ám dr. Bende János, aki a Péterfyben műteni fog, megnyugtatott, hogy a betegek többsége egyáltalán nem éhes, a másik része pedig hamar jóllakik. Most, a műtét előtti egy héten még élvezettel habzsolok, "minden mindegy" alapon, és olyat is eszem, amit ezentúl nem nagyon fogok. Például indiai étterembe megyünk majd a férjemmel, és eszem valami jó csípőset - mert állítólag azt ezután kevéssé bírja majd a gyomrom.
A műtét előtt még pezsgőzni is szeretnék, és egy kaviáros reggelit is betervezek. A pezsgőről a szénsav miatt, a kaviárról az eldugító hatása miatt majd részben vagy talán egészen le kell mondanom, ha már gyűrű lesz a gyomromon - magyarázza Erika.
- A családdal egyeztettem, megértik a döntésemet, nem próbáltak lebeszélni, minden kérdésüket megválaszoltam. Azt is tudják, hogy sok pénzbe fog kerülni, több mint 450 ezer forintba, de végiggondoltuk, hogy eddig mennyit költöttem fogyókúrára eredménytelenül. Ahhoz képest ez kifejezetten elfogadhatónak tűnik!
Van ennyi félretett pénzünk, úgyhogy eldöntöttük, ezt rám szánjuk, az én testi és lelki egészségemre. Két hét múlva műtenek, és karácsonykor az 50-es helyett már talán 44-46-os ruhákat tudok felvenni, egy év múlva pedig már újra csinos leszek - és végre az is maradok!
