Amerikában is népbetegség az elhízás. Ráadásul a túlsúly okait a korai gyermekkorban kell keresni. 1970 óta a 2-5 éves elhízott gyermekek száma megduplázódott. Ők mindenképp rövidebb ideig fognak élni, mint szüleik, annyi veszély leselkedik rájuk. Egyharmaduk előbb-utóbb cukorbeteg lesz.
Leann L. Birch, a gyermekkori elhízás neves szakértője, a Pennsylvania State Univer-sity professzor asszonya elsősorban a szülőket hibáztatja, mert rosszul etetik a gyerekeket. Konkrétan: túl erőszakosan tömik őket, és ezzel megzavarják a gyerek éhségérzetének ösztönös (és külső segítség nélkül évezredek óta kitűnően működő) szabályozását. Az öntudatra ébredéssel, a szellemi fejlődésével párhuzamosan a gyermekekben nem alakul ki az önszabályozás képessége, az önkontroll felelőssége. Magyarán, nem érzik, mikor éhesek, és mikor laktak jól.
A szülő gyakran még rá is tesz egy lapáttal, amikor az evést büntetés és jutalmazás céljára használja, mert a manipulálással sokszor ellenkező hatást ér el. Így bizonyos ételt, bármilyen egészséges zöldség vagy gyümölcs legyen is az, a gyerek megutál, ha kizárólag a beígért jutalom miatt kell elfogyasztania. Így persze felértékelődik a nem éppen diétás krémes vagy csokitorta, amelyről a nevelési próbálkozás során nem esik sok szó.
Szóval minden erőltetett táplálkozási módszer ellenkező hatást vált ki. Jelen esetben elhízást. A gyermekétkezés terén hasznosabb a megengedőbb attitűd, és a gyermek ösztönös ízlésére, étvágyára apellálni, mint bevetni a nálunk oly kedvelt poroszos szigort.