A megfigyelések szerint az elhízottak számának a növekedése a fejlett országokban egybeesik a gyümölcscukorral ízesített italok fogyasztásának a növekedésével.
A jelenség okáról Zajkás Gábor táplálkozáskutató a következőket mondta el:
A szaharóz, vagy cukor két részből áll, két egyszerű cukorból, fele szőlőcukor, fele pedig gyümölcscukor, más néven glükóz, vagy fruktóz. Pár évtizeddel ezelőtt kiderült, hogy lényegesen olcsóbb és egyszerűbb előállítani olyan cukorváltozatot, amelyben a szőlőcukor és a gyümölcscukor külön-külön szerepel. Ezt a cukorfajtát nagyon olcsón lehet előállítani, mégpedig kukoricából. És ezt úgy nevezték el, hogy "nagy fruktóz tartalmú", tehát nagy gyümölcscukor tartalmú édesítőszer. És bizony, a hetvenes évektől óriási karriert futott be ez az édesítőszer. A legtöbb üdítőitalban, de zselékben is, édességekben is ezt használják. Nyilvánvalóan az ára miatt, meg hát azért, mert kedvező édesítő hatása van.
Egzakt, korrekt, ellenőrzött vizsgálatok igazolják, hogy ennek az új cukornak a bevezetésével, valamint a cukrozott üdítőitalok fogyasztásának a növekedésével együtt növekszik a gyerekkori, serdülőkori elhízás. Ez felkeltette a tudósok érdeklődését, hogy vajon ezek az összefüggések csak látszatok, vagy valóban van valami magyarázata. Az egyik magyarázat így szól: Régóta tudjuk, hogy a gyümölcscukornak az inzulin elválasztásra gyakorolt hatása kisebb, mint a szőlőcukornak. Magyarul ugyanolyan mennyiségű gyümölcscukor fogyasztás esetén kevesebb inzulin keletkezik a szervezetben. Ez nem volna se rossz, se jó, semmi különös, csak egy jelenség.
Viszont ezzel együtt jár az, hogy a leptin nevű hormonnak az elválasztása is csökken. Márpedig a leptinről jól tudjuk, hogy csökkenti az étvágyat. Ha kevesebb keletkezik belőle, akkor nyilvánvalóan hamarabb fog jelentkezni az éhségérzet. Azaz, ha van is laktató hatása egy cukros üdítőitalnak, akkor sem olyan, mint hogyha szilárd táplálék formájában fogyasztottuk volna ugyanazt az édesítőanyag mennyiséget, cukormennyiséget, és mondhatom ugyanazt a kalóriát.
Ez is érdekelhet
Még valamit tudnunk kell: A gyerekek, a serdülők sokkal többször szomjaznak meg, és sokkal többet isznak. Nem úgy, mint régebben, vizet, vagy ásványvizet, esetleg szódavizet, vagy valami mást, hanem szinte kizárólag valamilyen édes, jóízű, élvezetet okozó folyadékot. Ez önmagában nem volna baj, a baj csak az, hogy ezzel jelentős kalóriamennyiség kerül a szervezetbe. Vegyünk egy példát! Egy deci, cukorral édesített - most mindegy, hogy milyen cukorral édesített - üdítő italban 45-50 kcal van. Ez nem sok. De senki nem iszik egy decivel, hanem hárommal vagy öttel. Ha az ötöt vesszük, akkor már 250 kilokalóriát fogyasztunk el csak a szomjúság oltására használt folyadékkal. Hogyha elfogyasztunk 250 kalóriát valamilyen szilárd táplálékban, akkor egy időre megnyugszunk, nem kívánjuk a táplálékot, ha nem is lakunk teljesen jól 250 kalóriától. Viszont a folyadéknál ez a jóllakottság érzés nem alakul ki.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
