Társadalmunkban évszázadokig kirekesztettnek érezhették magukat azok, akiknek a teste valamilyen formában eltért az aktuálisan kívánatosnak tartott ideáltól. A sebhelyek, a túlzott szőrösödés, a végtaghiány, a bőrproblémák mind kiválthatnak előítéletet, de a testsúly miatti megkülönböztetés az, ami valószínűleg a legtöbb embert érinti. Természetesen egy személy értékét nem a fizikai adottságai határozzák meg, éppen ezért szerencsés, hogy az utóbbi években felerősödött body positivity mozgalom kollektív elfogadásra biztat és tanít.
Mennyire függ az egészség a súlyunktól?
A testpozitív üzeneteknek hála egyre többen békélnek meg a testükkel, egyre többeknek javul az önértékelése, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy boldog, harmonikus életet élhessünk. Ugyanakkor fontos, hogy testsúlyunkra ne csak a megjelenésünk, külsőnk aspektusából tekintsünk. A hosszú, egészséges és teljes élet szempontjából ugyanis nem az a lényeg, hogyan néz ki a testünk, hanem az, hogy mire képes. Innen pedig már csak egy ugrás az a kérdés: lehetünk súlytöbblettel is egészségesek? Erre egyértelműen igen vagy nem válasz nem adható: vannak, akik kerekebb testalkattal sem küzdenek egészségügyi problémákkal, vannak, akiknél az elhízás bizony okoz gondokat, és persze önmagában a karcsú alak sem garancia az egészségre.
Az orvostudomány egyébként magát az elhízást is betegségnek tekinti, mivel definíciója szerint kóros zsírfelhalmozódást jelent a szervezetben. Emellett a kutatási eredmények közel 200 betegségnél, kórállapotnál rizikófaktornak vagy kiváltó oknak jelölik meg az elhízást. Az elhízott emberek például nagyobb arányban lesznek cukorbetegek, mivel a túlsúly negatív hatással van az anyagcsere folyamatokra, így az inzulintermelésre is. De a súlytöbblet miatt emelkedik az összkoleszterin- és a káros LDL-koleszterin szint is, amely növeli a szív- és érrendszeri rendellenességek kockázatát is. Ezenkívül a visszér, az aranyér, az epekő, a trombózis, a refluxbetegség és a különböző ortopédiai problémák is gyakoribbak azoknál, akik felesleget cipelnek magukon.
Túlsúly vagy elhízás: nem mindegy
Azt, hogy milyen mértékben kell tartanunk a pluszkilók egészségkárosító hatásától, nagyban meghatározza a súlytöbblet mértéke. Természetesen nem lehet húzni egy egyetemes határvonalat, ami alatt valaki egészséges testtömegűnek, felette pedig túlsúlyosnak számít, hiszen ezt nem csak a kilogrammok határozzák meg. Éppen ezért alkották meg a BMI skálát, ami az angol body mass index kifejezés rövidítése, és magyarul testtömegindexnek nevezzük. Ahhoz, hogy megkapjuk a BMI értékünket, a kilogrammban megadott testtömegünket kell elosztanunk a méterben számolt testmagasságunk négyzetével. Ha az így kapott eredmény 18,5 és 24,9 között van, akkor a magasságunkhoz képest ideális a súlyunk. 25 felett viszont túlsúlyról, illetve elhízásról beszélünk. Ezt a két kifejezést a köznyelvben egymás szinonimájaként használjuk, ám orvosi értelemben nem azonosak. Túlsúlyról akkor beszélünk, ha a WHO skáláján a BMI-érték 25-29,9 közé esik, 30 és 34,9 között 1. fokú elhízásról, 35-39,9 között 2. fokú elhízásról, 40 fölött pedig 3. fokú, súlyos elhízásról van szó.
Általánosságban véve azt szokták tanácsolni, hogy 30-as BMI értéktől felfelé mindenképp érdemes fogyókúrába kezdeni, lehetőleg orvosi segítséggel, mivel ez a súlytöbblet már nagyban veszélyezteti az egészségi állapotot. De már a túlsúlyos tartományban is előfordulhatnak a testtömeggel összefüggésben kialakult betegségek, ezért egy alapos kivizsgálás mindenképp ajánlott számukra is, ami után szakemberrel (obezitológussal) átbeszélhetik, hogyan és mennyit kellene lefaragniuk kilóikból.
Bár a BMI segíthet objektíven eldönteni, hogy testtömegünk normálisnak számít-e, még ennél is fontosabb a testösszetétel. Nem mindegy ugyanis, hogy súlyunkat milyen arányban adja az izmok, csontok, illetve zsírszövetek tömege. Ezt ma már gyorsan lemérhetjük az úgynevezett bioelektromos ellenállás mérésén alapuló testösszetétel-vizsgálattal (röviden BIA). Az erre használatos mérlegek nagyon enyhe elektromos áramot bocsátanak a testbe, a műszer pedig a test elektromos ellenállása alapján kiszámítja a felhalmozódott zsírraktárak mennyiségét. Az ideális testzsírszázalékot befolyásolja a nem és a kor is, nőknél például 20 és 39 éves kor között 21-32 százalék, 40-59 éves kor esetén pedig 23-33 százalék, míg a férfiaknál 20 és 39 éves kor között 8-19 százalék, 40-től 59 éves korig pedig 11-21 százalék. Ha ennél magasabb értékeket kapunk, akkor mindenképp tanácsos diétával, sporttal csökkenteni a zsírok, illetve növelni az izomtömeg mennyiségét, hogy az egészséges tartományba kerüljünk.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Amiatt pedig ne aggódjunk, hogy a fogyókúrázással éppen szembemegyük önmagunk elfogadásával. Ugyan a közösségi médiában újabban sokszor támadják a body positivity aktivistákat, ha veszítenek testsúlyukból, nem árt tudatosítani, hogy attól még, hogy fogyni szeretnénk (vagy éppen egészségünk érdekében fogynunk kell), az nem jelenti azt, hogy nem szeretjük magunkat kerekebb vonalakkal. Gondoljunk úgy testünkre, mint egy autóra, a fogyókúrára pedig úgy, mint a kötelező szervizekre: ha nem feledkezünk el a karbantartásról, sokkal tovább örömünket leljük majd benne, és a váratlan „hibáktól” is kevésbé kell tartanunk.
Legjobban: