Részletek Erika naplójából - kedd
Még reggelizhettem, fájó szívvel ettem a túrós táskát, és hiába tudtam, hogy hosszú időre ez lesz utolsó rendes étkezésem, az utolsó rendes rágásom, mégsem esett jól. A kisfiam el is kérte a felét.
Reggel 9-re kellett mennem, vinnem kellett az eddigi egészségügyi vizsgálati papírjaimat, kértek tőlem egy terheléses EKG-t és szívultrahangot, azt még az előző héten megcsináltattam beutalóval a kerületi rendelőintézetben. Alá kellett írnom mindenféle beleegyezést, nem volt túl jó érzés olvasni a lehetséges komplikációkról, szövődményekről!
Lecuccoltam a kórteremben, szerencsére egyágyast kaptam, kipakoltam, és mire visszaértem a mellkasröntgenről, már várt egy nagy kancsó folyadék, amit meg kellett inni.
Készültem erre, tudtam, hogy lesz egy "béltisztítás", mondták, hogy vagy másfél litert meg kell inni ebből a sós-keserű valamiből, ami kitisztít műtét előtt. Próbáltam kikönyörögni, hogy ne kelljen meginni, de dr. Bende János doktor elmondta, hogy ha nem sikerül kiüríteni a beleimet, akkor még több gázzal kell felfújni a hasüregemet, hogy lássa a műtéti területet. Hozzátette viszont, hogy ízesíthetem valamivel a löttyöt. Mit nem adtam volna érte, ha van nálam szörp vagy valami italpor!
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A büfében csak gyümölcslé volt, és mire a másfél liter hashajtó folyadékhoz még hozzáöntöttem az egy liter 100 százalékos ananászlét, 2,5 liter sós-keserű-édes szörnyűséget kaptam.
Délután 2-kor kezdtem inni, 1 óra 25 percembe telt, mire lenyomtam a torkomon - de mire a végére értem, már javában járkáltam a vécére. Azt mondták, úgy 2-3 óra alatt kitisztít, de én még este 10-kor is szaladgáltam.
Közben kaptam egy vérhígító injekciót, olyat, amit majd magamnak kell beadnom még a műtét után 10 napig. A nővér elmondta az injekciózás menetét, sőt rögtön az elsőt én adtam be magamnak a segítségével, így begyakorolhattam. Olyan vékony volt a tű, hogy komolyan semmit nem éreztem.
Az altatóorvos még benézett hozzám este, elmondta, hogy géppel fognak lélegeztetni műtét közben, valahogy ettől egyáltalán nem ijedtem meg. Kaptam 2 szem antibiotikumot, hogy az egyiket vegyem be elalvás előtt, a másikat majd reggel.
Nagyon rosszul aludtam, mert ügyeletes volt az osztály, így egész éjjel csörömpöltek, kiabáltak. Szerintem 3-4 órányit sikerült csak szundikálnom a bevett altató ellenére is. Éjfél után már vizet sem volt szabad innom.
Szerda - a műtét
Fél 7-kor ébresztettek, kaptam egy fertőtlenítő folyadékot, azzal kellett letusolnom. Éhes voltam, és izgultam. Nem az altatástól, hanem attól, hogy nem lesznek-e túl nagy vágások a hasamon, és milyen érzés lesz gyűrűvel a hasamban élni. Be kellett vennem a második szem antibiotikumot az esetleges fertőzéseket megelőzendő.
Fél 9-kor megérkezett a nővér, kaptam egy injekciót a fenekembe, amitől ellazultam, megnyugodtam. A bugyi rajtam maradhatott, felfektettek egy hordágyra, irány a műtő.
Még saját erőből másztam át a műtőasztalra, arra is emlékszem, hogy a lábamra vastag zsákot húztak - ennek örültem, mert nagyon fázós a lábam - aztán egy maszkot tettek az orrom elé, nem rá, csak elé, és kérték, hogy szippantsak mélyeket. Két szippantásra emlékszem, aztán filmszakadás.
A következő, amire emlékszem, az az, hogy kint fekszem a hordágyon a műtő folyosóján, egy-két orvos beszélget a közelben, én pedig megpróbálom felhívni magamra a figyelmet. Egyikük végre odanézett, mire mondtam, hogy kicsit fáj a hasam és a torkom, majd a választ meg sem hallva visszaaludtam.
Mikor beértek velem a szobámba, a férjem már várt. Később elmesélte, hogy a következő 2 órában - míg haza nem küldtem - néha ébren voltam, és meséltem az altatásról, meg arról, hogy nem álmodtam semmit közben, és olyan volt felébredni mintha épp csak most aludtam volna el. Érdekes, hogy ezekre a beszélgetésekre én nem igazán emlékszem.
Délután 5 körül ébredtem fel végleg, addig kisebb megszakításokkal szundikáltam. Ez jó is volt így, mert sem enni, sem inni nem lehetett aznap, így legalább kevésbé éreztem a szomjúságot. Talán 3-4-szer kiöblítettem a számat hideg vízzel, ez nagyon jólesett.
Furcsa és kellemetlen volt, hogy néha végigfutott egy-egy "rángás" a gyomromon, de a gyűrűnél mindig megakadt. Na, az fájt körülbelül 3 másodpercre, aztán megszűnt. Az orvos szerint ez el fog múlni idővel.
Még így, frissen varrva is könnyedén járkáltam. Egy dolog zavart csak: kora délután kétszer is úgy mentem vécére, hogy közben majd' elájultam, szédültem. Pedig vécére menni muszáj volt, mert kaptam 2 üvegnyi infúziót, ráadásul még mindig dolgozott bennem a hashajtó. A sebeim nem fájtak, de a nyugodt éjszaka kedvéért este kértem egy fájdalomcsillapító injekciót. Kicsit tévéztem (a szobámban volt egy kis tévé meg egy kis hűtőszekrény is, igaz, most üresen), beszéltem a férjemmel, aztán este 10 körül elaludtam.
Csütörtök - nyeléspróba, hazamenetel
Nyolc után kaptam egy papírt, hogy menjek a nyeléspróbára a röntgenbe. Egyáltalán nem fájt a járás, nem is kértem fájdalomcsillapítót a nővértől. Utcai ruhába öltöztem, vittem magammal egy jó könyvet, az alagsorban (a Péterfyben ott a röntgen) üldögéltem vagy 40 percet, várva a soromra. Amikor végre bekerültem, adtak a kezembe egy kis pohárnyi folyadékot, kellemes mentolos illata volt, azt kellett egy húzásra meginnom vezényszóra. Az íze sem cáfolta meg az illatát, egyáltalán nem volt kellemetlen.
A röntgenorvos azt mondta: üzeni a Bende doktor úrnak, hogy "neki tetszik". Elismételte, amit már többször mondtak, hogy ezentúl nem ehetek kaviárt és kókuszdiót, illetve zsíros ételre - majd ha már ehetek olyat! - ne igyak hideg folyadékot. A zsír vagy faggyú ugyanis kicsapódik a hideg folyadéktól a nyelőcsőre meg a gyűrű környékén a gyomromra, és elzárja az utat. És míg ez utóbbi esetben a meleg lassan megoldja az akadályt, a kókuszdió és a kaviár olyan tömődést csinál, ami akár teljes dugót is okozhat. Akkor pedig műtőbe kerülök, dróttal dugítanak ki. Komolyan, mintha vízvezeték lennék, és nekem esnének egy csőgörénnyel! Kellően elijesztettek tehát ezektől az ételektől.
Persze evésről most még szó sem lehet, a kontrasztanyag utáni első korty gyümölcslé maga a mennyország volt.
Visszamentem az osztályra, megkerestem a dokit, átadtam az üzenetet (miszerint "nekem tetszik"), megkaptam a receptjeimet, majd a zárójelentést. Levették a ragtapaszt, és láttam, hogy 3 kicsi sebem van, amit csak egy-egy öltés fog, felül pedig egy nagyobb. Ez utóbbi nagyobb volt annál, mint amit vártam! 5 centis vágás, 3 öltés fogta össze - és nem is volt szimmetrikus. Megbeszéltük, hogy egy hét múlva varratszedésre visszajövök.
Kora délután értem jött a férjem és a kisfiam, a kocsiban hazafelé a kisfiam csacsogott, és kérdezgetett, mindenáron simogatni akarta a hasamat. Otthon várt édesanyám frissen főzött, üres húslevessel, mert aznap már teljesen folyékony dolgokat ehettem. De evés (pontosabban ivás) előtt még ráálltam a mérlegre: 48 óra alatt 3 kilót fogytam.
Aznap húslevest iszogattam, olvastam, aludtam. Örültem, hogy túl vagyok a műtéten. A férjem hozott a patikából négyféle homeopátiás készítményt, amelyek műtét után ajánlottak, segítik seb heg nélküli gyógyulását.
Péntek-szombat-vasárnap - az életmódváltás kezdete
Meglepően jól voltam, annyira, hogy délelőtt már boltba mentem, igaz, csak a magamnak való dolgokat vettem meg, a férjem intézte külön délután a nagy bevásárlást. Komolyan, aki nem tudta, hogy műtöttek, az észre sem vette volna! De azért a hashajtásnak még mindig volt hatása: még szombat este is vizes dolgok jöttek ki belőlem.
Elővettem azt a formanyomtatványt, amit az eddigi sikeres fogyókúráimnál is vezettem: be kell írni, hogy hány órakor és mit ettem, így nap közben is könnyen kontrollálhatom, hogy nem szaladt-e el velem a ló.
A hét végén eszegettem natúr és gyümölcsös joghurtot, gyümölcslét, almakompót levét. Amibe lehetett, zabkorpát szórtam, mert Bende doktor mondta, hogy az telít. Most ismét az én akaraterőmre van szükség: ahogy eddig is, most is le kell fogynom - csakhogy az a különbség, hogy ha elkeserednék, mert leáll a fogyásom, vagy a sikeres súlycsökkenés után újra hízásnak indulnék, az orvos csak szorít a gyűrűn, és máris csökken az étvágyam, folytatódik a fogyás, vagy beáll az elért, kívánt testsúly. Ez éltet, ez a remény, hogy most végre véglegesen képes leszek "lefogyva maradni"!
Igen, mindez életmódváltással jár, de ez minden fogyásra igaz. A különbség itt annyi, hogy nagyon is kézzelfogható segítségem lesz abban, hogy betartsam a diétámat. Elolvastam minden leírást, tudom, hogy a következő egy hétben csak joghurt sűrűségű dolgokat ehetek, és 3 hét alatt fokozatosan állhatok majd vissza a szilárd ételekre.
Ez is érdekelhet
Vasárnap már hajolgattam, rendet tettem a fiam szobájában, és bizakodva gondoltam a következő egy hónapra, mert a tapasztalatok szerint ebben az egy hónapban elég sokat szoktak fogyni a gyűrűsök. Én csak heti fél-egy kilót tervezek, ráérek egy év alatt lefogyni azt, amit néhány év alatt magamra szedtem!
