Az alacsony szénhidráttartalmú étrendet Dr. Atkin vezette be a köztudatba 1970-es években. Azóta is nagy népszerűségnek örvend, mint hatékony fogyókúrás módszer, és mint az egészséges élet záloga. Az elmélet lényege, hogy ha tartósan visszafogjuk a szénhidrát-bevitelt, akkor tartósan lefogyunk. A szénhidrátok a kenyérben, gabonafélékben, gyümölcsökben, zöldségekben és tejben találhatók. De megtalálhatók a feldolgozott gyors ételekben, süteményekben, csipszekben és üdítőkben is. Alacsonyabb szénhidrátforrások a pisztráng, a tonhal, a napraforgómag, a marhahús, az élesztőkivonatok.
Egy új kutatás szerint azonban nem ennyire egyszerű a helyzet. A brit Newcastle Egyetem tudósai arra jutottak , hogy a hosszú távon (3-8 hónap) alacsony szénhidráttartalmú diétát tartók alig egy kilóval fogytak többet, mint a kiegyensúlyozott szénhidrát-diétát folytatók. Illetve nem találtak bizonyítékot arra, hogy az alacsony szénhidráttartalmú diéta további egészségügyi előnyökkel járna. Azaz nem okozott szignifikáns egészségügyi javulást az alacsony szénhidrát-diéta, beleértve a vérnyomást, a koleszterinszintet, a vércukorszint-szabályozást vagy a székrekedés kockázatát.
Mennyi szénhidrátra van szükségünk?
A kutatók 7 ezer túlsúlyos felnőttet vizsgáltak, akiket két csoportra osztottak. Az egyikbe a nagyon alacsony szénhidráttartalmú diétát követőket (" ketogén-diéta ": napi kevesebb, mint 50 gramm szénhidrát vagy a teljes szénhidrátból származó energia kevesebb, mint 10 százaléka) és az alacsony szénhidráttartalmú diétát követőket (napi 50-150 gramm szénhidrát vagy a teljes szénhidrátból származó energia kevesebb mint 45 százaléka) tették. A másik csoportba a kiegyensúlyozott szénhidrát-diétát követőket rakták (napi 150+ gramm szénhidrát, vagy a teljes energia 45-65 százaléka szénhidrátokból származik).
A kutatók azt találták, hogy az alacsony szénhidráttartalmú és a kiegyensúlyozott szénhidrátdiétát követők közötti átlagos súlyvesztésbeli különbség alig egy kilogramm volt 3-8 hónap alatt. Amikor azonban a szénhidrát bevitelt mindkét csoportban azonos mértékben biztosították, a különbség fél kilogrammra olvadt. Mindez a túlsúlyos, nem cukorbeteg diétázókra vonatkozott. A 2-es típusú cukorbetegeknél valamivel nagyobb kezdeti súlyvesztést találtak az első csoportban, mint a kiegyensúlyozott szénhidráttartalmú diétát követőknél. A hosszabb, egy-két évig tartó vizsgálatoknál azonban megint nem volt különbség.
A vizsgálat a kutatók szerint összességében azt mutatja, hogy akár az alacsonyabb szénhidráttartalmú, akár a kiegyensúlyozott szénhidráttartalmú étrendet részesítjük előnyben, mindkettő működhet a fogyás érdekében. Ugyanakkor a nagyon alacsony és alacsony szénhidráttartalmú-diétával nem feltétlenül lehet jobban fogyni, mint a kiegyensúlyozott diétával. Illetve az a tévhit is megdőlni látszik, hogy az alacsony szénhidrát-diéta beállítja a vérnyomást, csökkenti a koleszterinszintet, a vércukorszint-szabályozást vagy a székrekedés kockázatát. A kutatók ezért inkább azt javasolják a fogyni vágyóknak (és tulajdonképpen mindenkinek), hogy koncentráljanak a szénhidrátok minőségére, és kezdjenek el rendszeresen mozogni. Vagyis rostdús és természetes alapanyagból származó ételeket együnk, és kerüljük a feldolgozott, energiadús, de tápanyagszegény (junk) élelmiszereket.