Egy kis előzetes: A növényi részek kivonattá dolgozása
A növények begyűjtését követően a tisztítás következik, aminek a célja a rárakódott szennyeződések (por, növény- és rovarirtó-szerek, talajdarabok) eltávolítása. A válogatást követően kerül sor az aprításra, főleg a vastag gyökerek, gyökértörzsek, kérgek esetében. A szárítás szerepe kettős: a begyűjtött növényi részek víztartalmának csökkentésével a nemkívánatos enzimműködés leállítása és a penészesedés folyamatának megakadályozása. Lényeges tehát, hogy a szárítást gyorsan és mégis kíméletesen kell végrehajtani. A szárított növényi rész további aprítása a kivonatkészítési folyamat záró lépése.
Gyógyszeres kivonatok - porrá lett gyógynövény
A kivonatokat a szárazanyag-tartalom növekedése szerint és állaguk alapján folyékony, félsűrű, sűrű és száraz kivonatokra oszthatjuk. A kivonással előállított készítményeket minden esetben jól záró edényben, fénytől védve kell tartani, a száraz kivonatok esetében külön előírás a nedvességmegkötő anyag feletti vagy a leparaffinozott üvegben történő elhelyezés. A gyógyszergyári gyakorlatban gyakran használt növényi kivonatok közül fontos megemlíteni a zöldes-barna színű, hashajtó hatású száraz aloé kivonatot , a barna színű, száraz belladonna kivonatot, a sötétbarna színű, folyékony édesgyökér kivonatot és az erősítő hatású, világosbarna színű száraz sztrichnosz kivonatot. A növényi kivonatok a magisztrális (gyógyszertári) gyógyszerkészítés nélkülözhetetlen alapanyagai.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hogyan tovább? Növényekkel folyékonyan
A tinktúrák növényi részekből készített alkoholos vagy éteres-alkoholos híg kivonatok, melyekben a hatóanyag stabilitása korlátozott. A levegő oxigénje, a fény, a hőmérséklet változása egyaránt a hatóanyag módosulását idézheti elő, ezért elengedhetetlen az erős hatású alkotórészt tartalmazó tinktúrák hatóanyagtartalmának évenkénti ellenőrzése. Számos "keserű" tinktúra nyer alkalmazást a gyógyászatban étvágyfokozó, emésztést elősegítő hatásának köszönhetően, melyekben a gyógynövények legtöbbször kombinációban szerepelnek, mint a vidrafű, ezerjófű, fehér ürömfű és narancshéj összetétel vagy a kínakéreg, tárnicsgyökér, narancshéj és fahéj együttese. A macskagyökérből készített éteres vagy alkoholos valeriána tinktúra nyugtató hatású, alvászavarok és idegi kimerültség esetén alkalmazható. A ratanhia-gyökér tinktúráját összehúzó hatása miatt vízzel hígítva száj és toroköblítésre használják, eltartása során a készítmény színe sötétedik. Igen közkedvelt a szappangyökér, a kakukkfű és az ipekakuána (Cephaelis Ipecacuanha, hánytató gyökér, Brazíliában honos, trópusi örökzöld növény) tinktúra, melyeket legtöbbször hígított formában használnak légúti megbetegedésekben a köptető hatás fokozására.
A főzetek, forrázatok - fellelt régi ismerősök
A főzetek, forrázatok olyan gyógyszerkészítmények, melyek a megfelelő növényi részekből vizes kivonással készülnek az előírt hőmérsékleten. Nem erős hatású anyagot tartalmazó gyógynövények esetében a beteg maga is előállíthatja ezeket a készítményeket, arra azonban ügyelni kell, hogy a főzetek, forrázatok az elkészítést követően legfeljebb 2-3 napig használhatóak fel. Lényeges különbség, hogy a növényrész-víz keveréket forrázat esetén 20 percig, főzetnél 40 percig tartjuk a gőztérben, valamint az, hogy a főzetet melegen, a forrázatot kihűlés után szűrjük le. A gyógyszertári készítés során legtöbbször tinktúrák vízzel való hígításával nyerik e két gyógyszerformát.
Teázás után ismét gyógyultan
A teakeverékek felaprított növényi részekből, gyakran só hozzáadásával készülnek. A tea nem más, mint a tágabb értelemben vett főzet és forrázat hétköznapi elnevezése. A teakeverékeket fénytől védve, száraz helyen, jól záró dobozban vagy fémtartályban kell tartani. Eltartás során folyamatosan kell ellenőrizni, hogy nincs-e jele penészesedésnek, rovarkárnak.
Hatásos teatippek gyógyulni vágyóknak
- Megfázásra, megbetegedésre az orvosi ziliz levél és gyökér, édesgyökér és mályvavirág keveréke (kakukkfűvel kiegészítve köptetőként is kiváló).
- Székrekedés esetén a szennalevél és édeskömény
- enyhe húgyúti fertőzésre a medveszőlőlevél,
- idegi kimerültség, alvászavar esetén a macskagyökér,
- epehajtásra az édeskömény, fehér ürömfű, a pemetefű keveréke,
- gyomorbántalmakra a kamillavirág, édesgyökér, körömvirág, cickafarkfű keveréke használható.
Édes megoldás
A szirupok, elixírek, mixtúrák olyan bevételre szánt gyógyszerkészítmények, melyekben gyakran található gyógynövényi eredetű összetevő. Közös jellemzőjük, hogy cukrot tartalmaznak. A gyógyszeres szirupok közé tartozó hashajtó szirup készítéséhez aprított szennalevelet, édesköményt használnak fel. A szirupok eltarthatóságára vonatkozó irányelvek itt is mérvadóak, a hashajtó szirup felhasználhatósági határideje maximálisan 1 év, de csakis jól záró üvegben, fénytől védve, hűvös helyen tárolva.
Számos elixír hatását a bennük lévő tinktúrák (kakukkfű és sztrichnosz tinktúra) biztosítják. A köptető hatású kakukkfű elixír timol-tartalma révén a nyákot elfolyósítja, így a váladék felköhögését teszi lehetővé. A tonizáló (erősítő) elixír sztrichnosz tinktúrát tartalmaz, a készítmény elfogyasztása során először édes, majd sós és keserű ízt érez a beteg. Használata az utóbbi időben kissé háttérbe szorult. Az elixírek eltartása jól záró, sötét üvegedényben hűvös helyen történjen. A mixtúrákat használat előtt fel kell rázni az ülepedési folyamat megakadályozására. Alapanyagként kakukkfű elixírt és ipekakuána tinktúrát (Mixtura pectoralis) vagy valeriana tinktúrát és sztrichnosz tinktúrát (Mixtura sedativa) tartalmazhatnak.
Ez is érdekelhet
A gyógynövényleírásokat tartalmazó összefoglaló növények szerinti bontásban tartalmazza a teakészítések receptúráját, aminek alapján az ott megjelölt növényrészek felhasználásával és a feltüntetett adagok betartásával magunk is előállíthatjuk a készítményeket. Fontos megjegyezni, hogy a "Figyelmeztetés" rovatban megjelölt információk elolvasása feltétlenül szükséges annak mérlegeléséhez, hogy a beteg az adott gyógynövényt biztonsággal alkalmazhatja-e. Bármely összetevővel szemben tapasztalt egyéni túlérzékenység kizárja a növény további felhasználását, egyben szakorvosi konzultációt tesz szükségessé. Erős hatású szerek gyógyászati célra történő felhasználása orvosi előírat alapján történhet, gyógyszerész által elkészített gyógyszerformában.
