A piros gyűszűvirágot (Digitalis purpurea) már a 13. század óta használják sebtisztításra, szárított leveleiből pedig az indiánok főzetet készítettek, amivel a szívpanaszok okozta lábduzzanatot kezelték. A Michigani Egyetem kutatói kimutatták, hogy a digitálisz hatóanyaga, a digoxin fokozza a szervezet saját védelmi mechanizmusát a szívelégtelenség ellen.
Az egyre gyakoribb magas vérnyomás az elhízással áll összefüggésben. A rendellenesség a sófogyasztás csökkentésével , testmozgással és az egészséges testsúly megőrzésével megelőzhető. A jelenlegi kezelések a hormonok és stresszjelzők a magas vérnyomáshoz és szívelégtelenséghez vezető túlzott szintjének megelőzését célozzák. Az újabb kutatásokból azonban az derül ki, hogy szervezetünk képes arra, hogy az úgynevezett RGS fehérjék termelése révén korlátozza a túlzott stimulációt.
A kutatók most dr. Benita Sjogren vezetésével megpróbálták új célokra befogni a régi gyógyszereket, hogy ezáltal használják ki a védelmi mechanizmust, ami a magas vérnyomásban és szívelégtelenségben szenvedő betegekben elveszik. A kutatás során több ezer ismert gyógyszert és hatóanyagot teszteltek az RGS2 és/vagy RGS4 kifejeződés fokozásával kapcsolatban, és a digoxin újfajta hatását fedezték fel.
Dr. William Withering 1775-ös esettanulmányából kiderült, hogy a piros gyűszűvirág egy digoxin nevű hatóanyagot tartalmaz, melyet napjainkban a pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek kezelésében használnak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A mostani kísérletben az derült ki, hogy az alacsony dózisú digoxin a szívben és a vesében is megnöveli az RGS2 szintjét. A digoxin e hatása magyarázhatja azt, hogy az alacsony dózis javítja a szívelégtelenségben szenvedő betegek túlélését.
A kutatás eredményeit a Molecular Pharmacology szaklapban tették közzé.
Ez is érdekelhet
