Már lassan minden magyar lakosra jut egy, a fogyást elősegítő szuperhatékony sztárdiétákból. Együnk csak bébiételt, igyunk csak leveket, káposztalevesen éljünk egy hétig, stb. – egy kis sanyargatás, és jön a gyors eredmény. Aztán pedig a jól ismert jojó-effektus , amikor is a dupláját hízzuk vissza a leadott kilóknak. A szervezet nem viseli jól a szélsőséges megoldásokat. Fogadjuk el: nincs fogyás életmódváltás nélkül. Ha karcsú derekat, jó egészséget szeretnénk, bizony hosszú távon kell átalakítani étkezési szokásainkat és mozgáskultúránkat. Jó hír viszont, hogy hamar bele lehet rázódni és a finom falatokról sem kell lemondani. Mindössze lelkesen, kreatívan kell hozzáállnunk és hinnünk a változásban!
A GI-diéta története
Az 1980-as évek elején a Torontói Egyetem kutatói az ételeket alacsony, mérsékelt és magas glikémiás indexű csoportokba rendezték aszerint, hogy milyen gyorsan emeli meg a vércukorszintet. A viszonyítási pont, a legmagasabb GI értékkel rendelkező glükóz, amelynek 1000 KJ-nyi mennyisége 100%-kal emeli a vércukorszintet. Azok az élelmiszerek, amelyek 55% alatti GI-vel rendelkeznek az alacsony, az 56-69 % közöttiek a mérsékelt, a 70% fölöttiek a magas GI csoportba tartoznak. A kutatásokat összefoglalva kiderül: a teljes kiőrlésű gabonák, a lassan oldódó rostok, a fehérjék, a jó zsírok, a kevés glükózt és keményítőt tartalmazó ételek azok, amelyek alacsony GI-vel büszkélkedhetnek, és amelyek jótékony hatással vannak a szervezetünkre. A szénhidrátok nyelvére lefordítva ez annyit jelent, hogy aki a GI-diétát követné, az az egyszerű szénhidrát tartalmú élelmiszereket az összetett szénhidráttartalmúakra cserélje. Cukor , péksüti, krumpli, fehér rizs száműzve, teljes kiőrlésű gabonák, zöldségek, gyümölcsök üdvözölve!
Alacsony GI-ből magas GI
Az alacsony GI tartalmú növényi alapanyagaink mindaddig megtartják jó szokásukat, ameddig nem babrálunk a sejtfalukkal. Minél erősebb és agresszívabb hőkezelési eljárásnak, vagy feldolgozásnak tesszük ki, annál jobban rontjuk a GI értékét. Ha a zöldköretünket olajban ropogósra sütjük, vagy a reggelinkhez a teljes kiőrlésű kenyerünket megpirítjuk, már magasabb GI-vel rendelkező étel kerül az asztalra. Akkor tesszük a legjobbat, ha a zöldségeket saláta formájában nyersen, vagy blansírozva, párolva készítjük el. A gyümölcsöknél az érettségi foka is meghatározza cukortartalmát – nem véletlen édesebb a kissé barnahéjú, puhább banán, enyhén zöldes, éretlen társánál. Összességében elmondhatjuk, hogy minél drasztikusabb feldolgozáson és/vagy konyhatechnológiai eljáráson (tartósítás, puffasztás, turmixolás, pirítás) megy át egy élelmiszer, annál nagyobb mértékben emelkedik a GI-je.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A glikémiás terhelés is számít (GL)
A glikémiás index mellett, 2004-ben a Harvard Egyetem egyik kutatója rámutatott, hogy az ételek glikémiás indexe mellett, azt is figyelembe kell venni, hogy az adott szénhidrátmennyiségből mennyit fogyasztunk. Itt is a vércukorszint emelkedését veszik alapul és a csoportosítás a következőképp alakul: kevéssé dobja meg a szervezet vércukorszintjét a 10-nél kisebb, közepesen a 11-19 közé eső, és nagyon megemelheti a 20 fölötti GL értékű étel. A kutatások alatt arra is fény derült, hogy az alacsony GI értékkel rendelkező tápanyagok mind alacsony GL-lel is rendelkeznek, azonban a magas GI értékűeknél több alacsony GL értékű is fellelhető. Ilyen például a görögdinnye, aminek GI-je 72 (100 g), azonban egy adagjában (120 g) mindössze 6 g szénhidrát van, GL-je pedig 4, azaz alacsony megterhelést jelent, tehát mértékkel bátran fogyasztható.
Ez is érdekelhet
Bonyolult diéta?
Az interneten rengeteg helyen fellelhető megbízható GI táblázat. Azonban, ha szigorúan és pontosan szeretnénk tartani a GI és GL diétát, a számolgatás mellett azzal is tisztába kell lennünk, hogy egy étel glikémiás hatását egyéb tényezők is befolyásolják. A fent említett konyhatechnológia eljárások, a gyümölcs és zöldség érettsége, a szénhidrát és étel típusa, hogy mit mivel fogyasztunk és a nap melyik szakában, mind megváltoztatják a glikémiás hatást.
