Immunrendszerünk és szervezetünk kiegyensúlyozott működéséhez sok vitamin és nyomelem szükséges. Utóbbiak közé tartozik a szelén is, amit nem önmagában, hanem szelenoproteinek formájában hasznosít szervezetünk. Rendkívül kis mennyiség elegendő belőle, eleve csak 10-15 mg raktározódik a testünkben: nagyrészt a májban, a hasnyálmirigyben, a pajzsmirigyben, a körömben, illetve a fogzománcban. Féléves korig az ajánlott napi bevitel körülbelül 10 mikrogramm, 4-6 éves korban 50 mikrogramm, felnőtt nők esetében 60, férfiaknál pedig legfeljebb 75 mikrogramm körül alakul. Még akkor sincs szükségünk ennél jóval nagyobb mennyiségre, ha bizonyos életmódbeli tényezők vagy egészségi állapot - például intenzív fizikai munka, stressz, esetleg várandósság - miatt szervezetünk és immunrendszerünk fokozottabb igénybevételnek van kitéve.
Pontosan mire és miért jó a szelén?
Különösen az őszi-téli időszakban jelent nagy támogatást immunrendszerünknek , amikor fogékonyabbak vagyunk a különféle légzőszervi megbetegedésekre, fertőzésekre, illetve a tavaszi fáradság idején. Ekkor hormonháztartásunk ugyan igyekszik alkalmazkodni az új évszakhoz, de szervezetünk nem tud azonnal átállni, sem feltöltődni. A szelén számos enzim alkotórésze, ezért fontos szerepe van a sejtmembránok és szövetek épségének megőrzésében, és létfontosságú a máj, a hasnyálmirigy, a pajzsmirigy, - férfiaknál a herék - és az izomzat normális működéséhez.
Milyen tüneteket okozhat a szelénhiány?
Ha szervezetünk nem jut elegendő szelénhez, és ez az állapot állandósul, számos szimptóma jelentkezhet. Például egész testre kiterjedő ízületi- és izomfájdalom, általános gyengeség. Ahogy az a National Center for Biotechnology Information oldalán közzétett összefoglalóból kiderül, súlyos esetben a szelénhiány Kashin-Beck-kórt okozhat, ami a csontok, a porcok és az ízületek deformitásával jár, és akár mozgáskorlátozottsághoz is vezethet. (Főleg Kína egyes tartományaiban okoz gondot a nem megfelelő minőségű gabona, ivóvíz és ásványi anyagokban szegény táplálkozás miatt.)
Gyakori és jellemző szelénhiányra utaló tünet az általános fáradtság, fáradékonyság, álmosság, kimerültség, melyek hátterében gyakran pajzsmirigy-alulműködés áll. A pajzsmirigyhormon termelődésének csökkenését a jódhiány mellett ugyanis a szelénhiány is okozhatja. A pajzsmirigy kiegyensúlyozott működéséhez - a hormonok alakításához - nélkülözhetetlenek a szeléntartalmú enzimek. Pajzsmirigyproblémára, ezzel együtt szelénhiányra utalhat az ingerültség, a bőrszárazság, az állandó feszültségérzés, a hízás, a hajhullás és a hidegre való érzékenység is.
Szervezetünk a sejtanyagcsere-folyamatok melléktermékeként, vagy külső hatásokra - például erős UV-sugárzás, környezetszennyezés, különféle vegyi anyagok, vagy akár a stressz következtében - termelődő szabadgyököket antioxidánsokkal tudja kordában tartani. A szelén antioxidáns hatású: védi a sejthártyát, ezzel együtt a sejteket a roncsolódástól, pusztulástól. Ami azért fontos, mert ez a folyamat, vagyis a sejtöregedést gyorsító úgynevezett oxidatív stressz létfontosságú szerveket károsíthat.Többek között a szívet és keringési rendszert, az agyat (stroke léphet fel), a májat, a tüdőt és a légzőszervrendszert (asztma kialakulásához vezethet), és a bőrt (gyulladás okozhat például leégés esetén). De növelheti az olyan súlyos betegségek kialakulásának kockázatát is, mint a cukorbetegség, vagy a különféle daganatok.
Az alacsony szelénszint reprodukciós nehézségeket is okozhat. Férfiaknál a spermiumok mozgásának lelassulásához vezethet, emellett ronthatja a spermaminőséget. A szabadgyökök ugyanis ezeket is károsítani tudják. Az ezek következtében esetlegesen fellépő nemzőképességi problémák megnehezíthetik, vagy akár teljesen ellehetetleníthetik a fogantatást. A nőknél sem sokkal jobb a helyzet e téren: náluk a tartós szelénhiány menstruációs zavarok kialakulásához vezethet, ami szintén hátrányosan befolyásolhatja a teherbeesést. Ha pedig mégis megfogan a gyermek, megnőhet a vetélés kockázata, amennyiben a szelénszint jóval az ideális alatt marad.
Miben van sok szelén, és hogyan pótolható a hiánya?
A fejlett országokban, ahol az emberek többségének lehetősége van a kiegyensúlyozott táplálkozásra, szükség esetén pedig a nyomelem pótlásra, ritkán fordul elő, hogy a szelénhiány olyan mértékű legyen, hogy súlyos betegséget okozzon. A szükséges napi szelénbevitelt alapvetően táplálkozással biztosíthatjuk. Az egyes húsfélék, például a marha, a pulyka, a csirke, valamint a belsőségek (a vese és a máj) remek szelénforrások. De a tengeri állatok, például a sárga úszójú tonhal, a szardínia, az osztriga, a rák, a lazac vagy a pisztráng húsa is bőven rejt belőle. A tojás, egyes diófélék, mint a brazil dió, a teljes kiőrlésű gabona, valamint a citrusfélék és bizonyos zöldségek - hagyma, paradicsom, brokkoli - is gazdagok e nyomelemben. Ha ezek valamelyikéből nem sikerül rendszeresen fogyasztanunk, szeléntartalmú étrend-kiegészítőkkel is pótolhatjuk az ajánlott napi bevitelt.
Arra azonban mindenképpen ügyelni kell, hogy az ajánlott mennyiséget ne lépjük túl - a tolerálható felső határ egyes becslések szerint napi 200-300 mikrogramm -, túlzott fogyasztása ugyanis hosszú távon mérgezést okozhat. Erre utaló tünetek lehetnek a különféle idegrendszeri zavarok, az émelygés, a látványos bőrelváltozások, a hajhullás, körömtöredezés, esetleg a fogkárosodás, vagy a fémes íz érzékelése. Részben azért, hogy ez véletlenül se történhessen meg, részben pedig azért, mert minden ember szelénszükséglete más és más lehet, amennyiben valakiben felmerül a szelénhiány gyanúja, mindenképpen érdemes orvossal konzultálni a továbbiakról.