Bár a D-vitamin-hiánnyal összefüggésbe hozható egészségügyi problémákról, például az angolkórról már a 17. század óta tudnak, magát a D-vitamint csak a 20. század elején azonosították (ennek a felfedezésnek köszönheti 1928-as kémiai Nobel-díját Adolf Windaus német vegyész). A The Conversation egy korábbi cikke szerint a D-vitamin-család öt molekulát foglal magában, a két legfontosabb a D2- és a D3-vitamin - előbbit ergokalciferol, utóbbit kolekalciferol néven is ismerik.
Mindkét típus hozzájárul szervezetünk egészséges működéséhez, de más-más forrásokból juthatunk hozzájuk. A D2-vitamin jellemzően növényi (élesztő, egyes gombafajok, anyarozs), míg a D3-vitamin állati forrásokban (olajos halak, máj, tojás) található meg nagy mennyiségben. Mindkét típus elérhető étrend-kiegészítő formájában is.
Mind a D2-, mind a D3-vitamin lényegében inaktív, amíg a szervezetben keresztül nem megy két folyamaton. Először is a máj megváltoztatja a kémiai szerkezetüket, és egy kalcidiol nevű molekulát hoz létre belőlük - ebben a formában tárolódik a szervezetben a D-vitamin. A kalcidiol ezután a vesékben tovább módosul, így alakul ki a kalcitriol, ami a D-vitamin aktív formája. A kalcitriol felelős a D-vitamin biológiai hatásaiért, beleértve a csontok egészségének és immunrendszerünk működésének támogatását.
Technikailag egyébként a D-vitamin nem is vitamin, hanem egy hormonszerű előanyag, ami azt jelenti, hogy a szervezet aktív hormonná alakítja át. Minden hormon rendelkezik receptorokkal (csontsejteken, izomsejteken, fehérvérsejteken), amelyekhez hozzákötődnek, majd aktiválják azokat – tulajdonképpen úgy viselkednek, mint egy kulcs, amely kinyitja a zárat. Ami a D2- és a D3-vitamint illeti: előbbi ugyanolyan affinitást mutat a D-vitamin-receptorhoz, mint utóbbi, így kijelenthető, hogy egyik sem "jobb" a receptorához való kötődésben.
Máshogy hatnak az immunrendszerre
Egy nemrégiben végzett kutatás arra jutott, hogy a D2- és a D3-pótlás eltérő hatással volt az immunrendszer működésében fontos szerepet játszó génekre. Ez az eredmény azért figyelemreméltó, mert a legtöbb korábbi kutatás nem talált nagy különbséget a D2- és a D3- pótlás hatását illetően.
Az eddig közzétett tanulmányok többsége szerint a D2- és a D3-pótlás közötti fő különbség a véráramban keringő D-vitamin szintjére gyakorolt hatás. Vizsgálatok többször is kimutatták, hogy a D3-vitamin jobban növeli a D-vitamin szintjét a szervezetben, mint a D2 - ezeket a megállapításokat ráadásul egy nemrégiben készült felülvizsgálat is alátámasztotta.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Azt, hogy a D2 pótlása több előnnyel jár, mint a D3-é, nagyon kevés kutatás igazolja. Az egyik ilyen vizsgálat például kimutatta, hogy a D3-hoz képest a D2 hatékonyabbnak bizonyult a szteroidterápiában részesülő betegeknél fellépő immunproblémák kezelésében. A szervezet D-vitamin-szintjének növelésén kívül azonban nincs sok bizonyíték arra, hogy a D3-at tartalmazó étrend-kiegészítők jobbak lennének, mint azok, amelyekben D2 van. Ahhoz tehát, hogy végleges választ lehessen adni a „melyik jobb?” kérdésre, további kutatások szükségesek.
Miből és mennyit?
A D-vitamin-hiány ma elterjedtebb, mint valaha, világszerte körülbelül egymilliárd embert érint. A D-vitamin-pótlás a napfényszegény téli időszakban mindenkinek fontos, azoknak pedig, akiknél nagyobb eséllyel alakulhat ki hiány – idősek, kevésbé napos éghajlaton élők, sötétebb bőrűek – egész évben érdemes D-vitamint szedniük.
Ez is érdekelhet
A szakemberek szerint az emberek nagy része számára a javasolt napi adag 10 mikrogramm, különösen télen. Jelenleg úgy tűnik, hogy a D3-at tartalmazó étrend-kiegészítők hatékonyabb segítséget nyújtanak a megfelelő D-vitamin-szint fenntartásában, amiben egyébként a rövid ideig tartó napozásnak (vagy napon való tartózkodásnak) ugyancsak komoly szerepe lehet.
