Ismerjük meg!
Az articsóka (Cynara scolymus L.) mediterrán eredetű növény, amely a fészkesvirágzatúak családjába (Compositae) tartozik. Az articsókát már az ókorban is ismerték, a rómaiak az étkezésen kívül gyógynövényként is használták. A bogáncsra emlékeztető évelő növény őshazája feltehetően Délnyugat-Európa vagy Észak-Afrika. A növény 1,5-2 méter magasra is megnő. Gyökértörzse minden évben vastagodik, majd fokozatosan elfásodik. Az elágazó szárán találhatók az igen nagyméretű, dekoratív gömbölyű fészekvirágzatok, amelyek általában 8-12 cm átmérőjűek. A növény ki nem nyílt virágzatkezdeményét hasznosítják étkezési célra. Az articsóka évente kétszer terem, először márciustól májusig, majd októbertől decemberig lehet szüretelni. A korai fajták megvastagodott sziromvirágai ibolyakék színűek, a késeieké pedig zöldek. Az articsóka értékes zöldség-, dísz- és gyógynövény.
Miért jó?
Az articsóka rendkívül gazdag ballasztanyagokban, káliumban, magnéziumban, vasban és B1-vitaminban, de tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, zsírt és nátriumot is. 100 gramm articsókában csupán 55 kcal energia van, így az alacsony zsírtartalmú, magas rosttartalmú diéta fontos eleme.
A fitoterápiában a szárított leveléből készült kivonatokat használják. A levél hatóanyagai között szerepelnek a különböző flavonoidok (szkolimozid, cinarotriozid, luteolin), és a szeszkviterpénlakton-származékok (groszheimin, cinaratriol). Az articsóka levelekből készült kivonatok az epetermelést fokozzák, és az epeutak összehúzódását támogatják, de elősegítik a májsejtek regenerálódását is. Az articsóka leveleit növényi készítményekben több európai országban forgalmazzák.
Hogyan fogyasszuk?
A fiatal articsókák vastag sziromlevelei nyugodtan felhasználhatók, míg a fejlettebb, idősebb virágzatok megkeményedett sziromvégei nem alkalmasak étkezésre. Ezeket el kell távolítani. A húsos csészeleveleket még bimbós állapotban fogyasztják.
A virágzata kellemes, fűszeres íze miatt ínyencségnek számít. Az articsókát a magyar konyha előételként, sütve vagy salátaként használja fel, de van, aki puhára főzi és olívaolajjal és citromlével tálalja. A virágzatkezdemények finom csemegék.
A nagyobb rügyeket ki lehet vájni és az üregeket fűszeres darált hússal meg lehet tölteni, majd sütőben puhára párolni. A rügyek közepéből kivájt leveleket ne dobjuk el, mert salátába vagy pizzára kiválóan megfelelnek. A mediterrán éttermekből nem hiányozhat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nem érdemes sokáig tárolni (hűtőszekrényben kb. egy hétig tárolható), frissen fogyasztva a legjobb.
Tippek - tanácsok
Ha valaki kíváncsi az articsóka ízvilágára és vállalkozik arra, hogy saját kezűleg készíti el, akkor vásárláskor érdemes a kisebb bimbókat (ki nem nyílt virágzatot) választani. Felhasználás előtt a szárától és a külső leveleitől megtisztított articsókát meg kell mosni. Ezt követően érdemes egy késsel az articsóka tetejét levágni majd az alsó részt vékonyan meghámozni, és már párolható is. Ha az articsókát alumíniumedényben készítjük el, a levelek hamar megsötétednek.
Aki viszont termeszteni szeretné, annak azt érdemes tudni, hogy az articsóka víz- és tápanyagigényes növény. Sok odafigyelést és gondoskodást igényel, főleg az átteleltetés miatt. Télen be kell takarni, hogy ne fagyjon meg. Többféleképpen szaporítható, de legelterjedtebb a palántanevelés.
Érdekesség
A rómaiak cardus néven értékes zöldségnek tartották. Jelenleg az articsókát zöldségnövényként főként Franciaországban és Spanyolországban termesztik nagy mennyiségben, de nagy ültevények találhatók még Olaszországban és Görögországban is. Élénk színe és szép formája miatt sokan dísznövényként termesztik. Az antik világban ínyencségnek számított, főleg vélt szerelemserkentő hatása miatt.
A virágkötészetekben is közkedvelt növény. Csokrokban, vázában is jól mutat.
