A mákfélék családjába tartozó kerti mák (Papaver somniferum) sok ezer éve ismert kultúrnövény, a sumérok feljegyzéseiben már szerepel.
Miért jó?
A gubó nedvéből, az ópiumból először kétszáz évvel ezelőtt a német Friedrich Sertürner vonta ki a különösen erős fájdalomcsillapító szerként ismert morfint. A magyar gyógyszergyártás hírét öregbíti, hogy egy magyar gyógyszerész, Kabay János dolgozta ki először a hatóanyagok száraz mákgubóból való kinyerésének technikáját, 1931-ben.
Az étkezési mák viszont bátran fogyasztható, sőt, tápanyagokban, nyomelemekben gazdag táplálék: többfajta kalcium , magnézium és a vas. Az olajos magvak közül a mák tartalmazza a legtöbb cinket. A nyugati szakirodalomban a szezámmagot tartják a legütősebb kalciumbombának, ám a mák annál másfélszer többet tartalmaz belőle!
Fájdalomcsillapító afrodiziákum
Az ókori orvostudomány ismerte a zöld mákgubó nedvének hatását: a görögök és az egyiptomiak is használták görcsös fájdalmak csillapítására és köhögés ellen. Az indiaiak nemcsak a gubót, hanem a mákszemeket is gyógyhatásúnak ismerték, erősítő szernek, a nemi vágyat és a szexuális teljesítményt fokozó afrodiziákumnak tartották.
Tippek-tanácsok
A mák íze akkor érvényesül igazán, ha a mákszemeket darálják vagy préselik. Eleink ezt a műveletet mozsárban végezték. Nem árt tartani otthon hagyományos mákdarálót, mivel ebben lehet a legteljesebben, szinte olajosra darálni a mákot, de az elektromos darálók kávéőrlő feje is alkalmas erre. Ha készen vesszük a darált mákot, érdemes gondosan megnézni a gyártási idejét, mert hamar avasodik, ha pedig maradna megdarált mák, jó tudni, hogy még a hűtőben sem bír ki néhány napnál többet, a fagyasztóba kell tenni. A saját termesztésű vagy termelőtől vett mákot alapos kiszárítás után vászonzsákocskában érdemes tárolni.