Ismerjük meg!
A bogyós gyümölcsűek családjába tartozó szőlő (vitis vinifera) Kis-Ázsiából származik, de a Kárpát-medencében korán meghonosodott, a legrégebben termesztett gyümölcseink közé tartozik. A szőlőtermelés végigkíséri az emberiség történelmét és kultúráját a homéroszi időktől kezdve. Magyarországon már a rómaiak, az avarok is foglalkoztak vele.
Számtalan színű és ízű, bogyónagyságú fajtája ismert, az apró szemű, szinte fekete félvad fajtától az ujjbegynyi sárga "kecskecsöcsű" nemesített csemegeszőlőig. Megkülönböztetünk bor és csemegeszőlő fajtákat, de sok fajta ún. kettős hasznosítású (például Oporto, Chasselas, Irsai Oliver).
Miért jó?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Jó tudni!
Kozmetikai jótékony hatást is tulajdonítanak neki: késlelteti a ráncok kialakulását.
A szőlő természetesen nemcsak egészséges, bőtermő, frissítő, könnyen emészthető gyümölcsként, hanem a borászat legfontosabb alapanyagaként is fontos szerepet tölt be évszázadok óta. Jó minőségű, tiszta, valódi szőlőborból napi egy pohárnyi (2-3 dl) egészségére válhat mindenkinek. "Ellenjavallt" azonban gyermekeknek, a terhes vagy szoptatós kismamáknak, a fokozottan érzékeny májúaknak, bizonyos gyógyszerek fogyasztóinak és természetesen a gépkocsit vezetőknek. A mértékkel, helyes táplálkozás mellett elfogyasztott nemes borok szívvédő, roboráló, étvágyjavító, egészségmegőrző hatása ma már bizonyított. Az ezt a mennyiséget jelentősen meghaladó, napi rendszerességgel, függésben megivott, netán pancsolt, szőlőt sosem látott borok viszont ugyanakkora bajt okozhatnak, mint bármelyik szeszes ital.
Hogyan fogyasszuk?
Akár mindennapra ajánlható egy pohár frissen préselt szőlőlé vagy egy fürt egészséges, érett szőlő reggel éhgyomorra vagy fél órával az étkezések előtt. Étkezés közben vagy utána azonban ne egyenek szőlőt, mert magas cukortartalma miatt igen könnyen megerjed; így nem segíti, hanem akadályozza az emésztést. Vásárláskor, szüretkor figyelni kell arra, hogy a szőlő nem utánérő gyümölcs: ha savanyúan szedik le, olyan is marad. Minél sötétebb árnyalatú, annál értékesebb a szervezet számára, a színes szőlő ugyanis antioxidánsokat tartalmaz.
Tippek-tanácsok
Ajánlják a szőlőt kúraszerűen is, amikor néhány napig 3-4 étkezésre is szőlőt fogyasztanak, 1-2 kg-ot a nap folyamán. Ez a vesékre, a bélrendszerre és a bőrre is jótékony hatású. Ez alól kivételt képeznek a cukorbetegségben, epe-, vesebajokban és gyomorsavtúltengésben szenvedők.
Éppen a szőlőmag és -héj antioxidáns hatása miatt a kúra során ne levet, hanem teljes szőlőt fogyasszanak, érdemes a szőlőszemeket és a héjat is jól megrágni.
Érdekességek
A fekete vagy kék színű, húsos bogyójú szőlőből egyes vidékeken lekvárt is készítettek, kelt tésztába, fánkba, rétesbe használták. Az Alföldön a szőlőbefőtt, a megmosott, musttal leöntött majd dunsztolással tartósított csemege is népszerű volt. Alkoholmentes, üdítő ital volt a "konty alá való" édesbor vagy fojtott must, amely készítésénél forralással tartósították a mustot megakadályozva az erjedését. Ritka, keleti eredetű édesség volt a mustméz vagy más néven pekmez. Ez úgy készült, hogy mustba birsalmát vagy sütőtököt szeleteltek, és addig főzték, amíg mézsűrűségű nem lett.
A XX. század első felében még fontos szerepe volt a háztartásokban a borecetnek, amit törkölyre öntött gyenge borból érleltek. Az erjedő must habjával összegyúrt korpából készült a kenyérsütéshez szükséges borélesztő. A szőlőlevelet, szőlőbajuszt vagy kacsot és a termővenyigék végén található másodtermést savanyúságok téli tartósításához napjainkig használják a vidéki háztartásokban. A szőlőlevelet egy húsos finomságban, a szármás húsban is felhasználják: húsgombócokat töltenek bele. Tőtikének is nevezik.
Legjobban: