Bab, de más
Semleges ízű, sokféle ételben használható, fogyasztása állati eredetű fehérjéket válthat ki, fitoösztrogéneket tartalmaz - csupa előny. Ugyanakkor időről időre napvilágot látnak olyan vélemények is, hogy a szója fogyasztása veszélyes, akár rákot is okozhat. Bár növénytani besorolása szerint ugyanúgy hüvelyes, mint a bab vagy a borsó, a szójabab (Glycine max) aligha fog elterjedni a magyar kiskertekben. Magyarországon mindössze egy évszázada kezdték el termeszteni, elsősorban a belőle kinyerhető olajért illetve takarmányozási célokra. (A szójababból préselt olajat a második világháború idején a repülőgép-ipar is használta.)
A kedvelt európai babfélékkel ellentétben, amelyek éretlenül és száraz magként - zöldbab, tarkabab - is sokféleképpen fogyaszthatók, a szójának eredeti formájában gyakorlatilag élvezhetetlen a termése. Ázsia délkeleti részén évezredek óta ismerik, bár eleinte ott sem emberi fogyasztásra szánták, hanem csak talajjavításra. Körülbelül háromezer évvel ezelőtt azonban Kínában felismerték, hogy a különböző, a szója rostszerkezetének fellazítására szolgáló erjesztő-hőkezelő eljárásokkal (fermentálással) ehetővé lehet tenni. Ma már nemesítések, új feldolgozási eljárások nyomán a szója egész élelmiszer-termékcsalád alapanyaga, és sikerült az eredeti termés kellemetlen mellékízét is megszüntetni.
Dietetikus a szója előnyeiről
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
...és a hátrányairól
Viták kereszttüzében
Emlékeznek a közelmúlt nagy élelmiszerbotrányaira, például az aszpartam, a tojás, a margarin körül felcsapó hatalmas vitákra? Nemegyszer fordul elő, hogy egy-egy élelmiszert az egészséges táplálkozás hívei és apostolai felkapnak, egészségesnek, valami betegség megelőzéséhez hatékonynak stb. tekintenek, étrendi ajánlásaikba bevesznek, majd egyszer csak megszólal az ellentábor is, és hatástalannak, ártalmasnak, rákkeltőnek stb. kiáltják ki az adott terméket. Pro és kontra kutatások egész sorát vonultatják fel, híres egyetemek tudósaira, szakvéleményeire hivatkoznak mindkét oldalon. Így történt ez a szója esetében is: néhány évtizeden keresztül mint a vegetáriánus étrend egyik sokoldalú alapélelmiszere, a klimaxos nők tüneteinek hatékony oldója, a szívbetegségek és bizonyos rákfajták megelőzésére szolgáló egészséges táplálék szerepelt az ajánlásokban, női magazinokban, receptekben.
Mára egyre többször hallatja a hangját az ellentábor is. Interneten jelennek meg cikkek, hírek, fordítások, blogokban, emailekben terjesztett figyelmeztetések, egész összeesküvés-elméletek, hogy a szójával is baj van, mert úgymond, az egészségipar illetve az élelmiszeripar reklámja emelte csupán fel. Az egyik ilyen, amúgy névtelenül terjedő cikkben például azt olvashattuk, hogy szója sok toxint tartalmaz, természetes enzimgátlókat, vérrögkeltőket, nagyméretű fehérjéket, amelyeket a modern élelmiszeripari fermentáló technológia illetve az egyszerű főzés nem tud hatástalanítani. Ezek emésztési zavarokat kelthetnek, megterhelik a hasnyálmirigyet, gátolják a pajzsmirigy működését és elősegíthetik a rák kialakulását.
E vélemény szerint (Sally Fallon könyvére hivatkozva) az sem igaz, hogy a szója alapélelmiszer lenne a Távol Keleten, hanem az ázsiaiak csak mintegy fűszer gyanánt fogyasztanak belőle az észak-amerikaiaknál jóval kisebb napi mennyiséget. Azt pedig, hogy tapasztalatok szerint kevesebb az ázsiai nők körében az emlőrák, nem a szója, hanem általában az egészségesebb összetételű étrend hatásának tulajdonítja a cikk írója, és megemlíti azt is, hogy ezzel szemben Ázsiában általában sokkal gyakoribb a nyelő- a gyomor-, a hasnyálmirigy és a májrák, mint Európában. A cikk nem tartja igazoltnak, hogy a szója segítene a koleszterinszint csökkentésében, és - dr. Fitzpatrick kutatásaira hivatkozva - különösen a csecsemőknél aggasztónak tartja a szójatej fogyasztását, mondván, hogy ennek ösztrogéntartalma olyan hatású, mintha fogamzásgátlót szedetnénk a gyermekkel.
Átesve a ló túlsó oldalára?
Egy, a témával foglalkozó blog Sean McNary Carson cikkét közli, amely összefoglalja a szója egészségkárosító hatásáról szóló vádakat, és a szóját mint a hasnyálmirigy és az ösztrogén-érzékeny szövetek (például az emlő) mérgezőjét, nagydózisú isoflavin-tartalmú, veszélyes élelmiszert írja le. Idézi Michael Moore esetét, aki saját magán végzett kísérlete során három hétig nagy mennyiségű szójatermékeket fogyasztott - proteinport, energia-szója szeleteket és szójaitalokat - és az ennek következtében bekövetkezett hasnyálmirigy-működési zavar és szívproblémák miatt kórházba kellett szállítani. (Szerk. megjegyzése: Az elrettentőnek szánt történet szépséghibája, hogy gyakorlatilag bármivel előfordulhatott volna, amiből egyoldalúan túl sokat fogyaszt valaki, extrém mennyiségű sült kacsa vagy akár tejbegríz is kiválthatta volna a tüneteket...)
Ez is érdekelhet
Kell-e ezek után pánikba esniük mindazoknak, akik szeretik a távol-keleti konyhát, húspótlásként, vagy csak egészséges, változatos étrendre törekedve rendszeresen felhasználnak szójatermékeket, szívesen esznek olykor szójafasírtot, tofuból készített ételeket, isznak szójatejet, kevernek egy kis szójalisztet egy-egy süteménybe? Semmiképpen sem. A mértéktartó, kiegyensúlyozott táplálkozás része lehet a sokféle szójatermék is, amíg nem viszük túlzásba, nem válik egyoldalúvá a fogyasztása. Az óvatosság azonban arra int, hogy kerüljük az ellenőrizetlen, ellenőrizhetetlen (például magyar leírást nem tartalmazó) élelmiszeripari termékeket, olvassuk el gondosan a készítmények címkéjét, hogy az azokban esetleg lévő, rejtett szójatartalom se boríthassa fel a táplálkozásunkat. A szakemberek nem győzik hangsúlyozni a tudatos vásárlás fontosságát. Ennek lényege nagyon egyszerű: tájékozódjunk, mi az, amit megvásárolunk, törekedjünk minél több friss alapanyagot vásárolni és inkább kevesebbet vegyünk valamiből, de ragaszkodjunk a megbízhatóan jó minőséghez.
