A diófa hazánkban őshonos növény, olyannyira, hogy már honfoglaló magyar őseink is gyűjtögették, fogyasztották a Kárpát-medencében. A legismertebb és legjobb termőhelyek a mai Tiszacsécse és Milota környékén találhatóak. A dió hasznosítása több évezredes múlttal büszkélkedhet - szinte minden része értékes.
A zöld csoda
A csonthéját még ki nem fejlesztett, fiatal, zöld termés a zöld dió, amely csak akkor fogyasztható, ha belül még puha. A hibátlan darabok szedését és átválogatását az optimális hőmérsékleten való áztatás és hosszú érlelés, a fűszerek gondos kiválasztása, a mesterséges adalékanyagoktól mentes előállítás és a használt recept pontos betartása követi. Az eredmény: enyhén diós, fűszeres illatú és ízű, édes finomság. A zöld dióból különféle eszenciák, borok, likőrök , olajok, lekvárok is készülnek.
A milotai zöld diót a világ egyik leghíresebb és legmagasabb minőségű diójaként tartják számon. A hungarikumszámba menő különlegességre eddig kevés figyelmet fordítottak, ám most egyre többen fedezik fel, és egyre népszerűbbé válik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Köretként, desszertként egyaránt igazi ínyencség
A zöld dió azon kevés ételek egyike, amelyet nem kizárólag egyetlen fogáshoz lehet fogyasztani. A kulináris ínyencség adalékmentes, kiváló különböző húsokhoz, kacsához, libához és vadakhoz, de remek alkotóeleme lehet a sajttálaknak is, főleg a füstölt sajtok ízét egészíti ki, illetve kacsa- és libamájas készítményeknek. Ha desszertként szeretnénk fogyasztani, akár gyümölcstálakhoz, kelyhekhez, vagy fagylaltféleségekhez is kiválóan illeszkedik. A zöld dió leginkább szirupban található meg a polcokon, egyelőre csak az ország néhány tucat specializált elárusítóhelyén, illetve az interneten.
Nemcsak finom, egészséges is
Noha elsősorban nem egészségügyi hatása miatt fogyasztjuk, a zöld dió szirupban figyelemreméltó C-vitamin- és vastartalommal bír, és a népi gyógyászat szerint máj-, gyomor- és vértisztító, gyomorerősítő, fertőtlenítő hatású, valamint segíti a vérszegénység , levertség elleni küzdelmet is.
Receptek ínyenceknek
Zöld diós, pecsenye libamájjal töltött rétesbatyu
Elkészítési idő: 1 óra
Hozzávalók:
- 40 dkg pecsenye libamáj
- 4 evőkanál olaj
- 1 kisebb vöröshagyma
- só, őrölt fekete bors
- 1 kiskanál fölaprított friss zsálya
- 1 közepes alma
- 5 dkg zöld dió
A töltéshez:
- 1 csomag réteslap (készen kapható)
- 2 tojás
- 10 dkg zsemlemorzsa
A májat leöblítjük, az esetleg rajta lévő fehéres hártyákat levágjuk róla, majd kisebb kockákra daraboljuk. A fölaprított hagymát az olajon megfuttatjuk, a májat rádobjuk, megsózzuk, megborsozzuk, a fölaprított zsályával fűszerezzük és kevergetve megpirítjuk. Az almát meghámozzuk, magházát kimetsszük, majd kis kockákra vágjuk, és a májhoz adjuk, a fölaprított zöld dióval és az aszalt szilvával együtt. A réteslapokból 2 lapot az asztalra fektetünk, négy egyforma négyszög alakú lapot vágunk belőle, majd egyenként olajjal megkenjük, zsemlemorzsával meghintjük. A már kissé kihűlt libamájas raguból egy-egy evőkanálnyit a lapok közepére halmozunk, a lapok szélét a töltelék körül felvert tojással megkenjük. A réteslapok szélét a töltelékre hajtjuk, csinos kis batyukat formálunk belőlük. A batyukat kívül is megkenjük tojással, majd egy sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük őket. A maradék réteslappal és töltelékkel ugyanígy járunk el. A rétes batyukat, előmelegített sütőben 180 Celsius-fokon szép pirosra sütjük. Tálaláskor, a batyukat egy vékony csíkra vágott, póréhagymaszállal díszíthetjük.
Zöld diós túrógombóc
Elkészítési idő: 35 perc + 1 óra pihentetés
Hozzávalók 4 főre:
- 2 tojás
- 8 dkg vaj
- 50 dkg tehéntúró
- 4 csapott evőkanál búzadara
- 3 db zöld dió
- só
- 4 evőkanál zsemlemorzsa
A tálaláshoz:
Ez is érdekelhet
- 2 dl tejföl
- 2-3 evőkanál porcukor
A tojások sárgáját 3 deka puha vajjal simára keverjük. A túrót szitán áttörjük, a darával együtt a tojássárgájához adjuk, 1 mokkáskanál sóval ízesítjük. Letakarva, hűtőszekrényben 1 órán át pihentetjük. Ez alatt a maradék vajat fölolvasztjuk, és a zsemlemorzsát aranysárgára pirítjuk benne. Egy lábasban kb. 2 liter vizet fölforralunk, 1 kiskanál sóval ízesítjük. A masszából vizezett kézzel kb. 15 kis gombócot formázunk, majd óvatosan a forró vízbe rakosgatjuk. Amikor a víz újra forrni kezd, kis lángra állítjuk, hogy a gombócok ne hirtelen főjenek, inkább csak dagadjanak a "gyöngyöző forrású vízben. Amikor feljöttek a víz tetejére, nincsenek még készen, további 6-8 percig kell főzni őket. Utána a gombócokat szűrőkanállal óvatosan hideg vízbe szedjük, így kívül egy kéreg képződik rajtuk, s később sem esnek szét. Végül a túrógombócokat a pirított morzsában meghempergetjük. Tejföllel meglocsolva, porcukorral meghintve tálaljuk.
Legjobban: