Lélektan

Ha sikerül kiadni magunkból az elfojtott, rejtegetett harag, félelem, szomorúság, bosszúvágy, reménytelenség legalább egy részét, hihetetlen megkönnyebbülést érzünk: mintha letettünk volna egy évek óta a hátunkon cipelt jókora zsákot.

Az erős, negatív érzelmek feszültté, majd kimerültté tesznek, és ha tartósan fennmaradnak, pszichoszomatikus betegségekhez vezetnek. Ezt az ördögi kört mi magunk is megszakíthatjuk, sőt megelőzhetjük, ha rendszeresen lazítunk, relaxálunk.

A szülőktől való függetlenedés, a leválás az élet egyik nagy katartikus eseménye, amit a gyerekeknek mindenképpen pozitív élményként kellene megélni, a szülőknek pedig - legalábbis el kellene fogadni. Sajnos sokszor nem így történik.

Az érett és önzetlen szerelem nem kétségbeesett kötődés gyümölcse, és ha megszakad, véget ér, bánatosak, szomorúak lehetünk, de ez nem érinti a lényünk alapjait. Az érett szerelem valami pluszt hoz az életünkbe, de nem életünk táplálója.

A függőségről, a másoknak való túlzott behódolásról sokszor csak évtizedek múltán derül ki, mekkora károkat okozott. Az érintettek általában vonakodnak attól, hogy átlássák a helyzetet - amiben vergődnek.

A haragot általában csak akkor vesszük észre, amikor már bedurrant az agyunk. De mit kezdjünk vele? Az elfojtott harag ártalmas dolog, ez azonban nem jelenti azt, hogy a "gőz" bármilyen formában való kiengedése egyformán ajánlatos lenne.