Sebkötözés

A sebkezelés első írásos nyomait már négyezer éves agyagtáblákon is felfedezték a kutatók, az orvoslás hosszú utat tett azonban meg az első, gyógynövényből és sárból készített pakolások használatától a modern kötszerekig.

Az apró, bőrfelszíni sérülések ellátása a legtöbb ember számára - különösen, ha van gyereke - rutinfeladat. Nem mindegy azonban, hogyan és mivel tisztítjuk ki a sebet, mielőtt bekötözzük. Mutatjuk a leggyakoribb tévhiteket.

Sokan nem tudják, hogyan kell a kisebb baleseteknél elsősegélyt nyújtani vagy vérzést elállítani, pedig tavasszal gyakrabban történnek konyhai balesetek.

A sebkezelés története egybeforrt az emberiség történelmével. Egy Kr. e. 2200-ból származó, azaz négyezer évesnél is bőven idősebb agyagtábla írja le először a három gyógyító lépést, azaz a sebek kitisztítását, a gyógyító pakolások elkészítését és a seb bekötözését. Ehhez az okos kötések hozzáteszik a gyógyulás kontrollálását is.

Nem ritka, hogy egy-egy sérülést magunknak kell otthon ellátni. Vagy azért, mert az orvostól elfelejtettük megkérdezni, pontosan hogyan is cseréljük a kötést, vagy azért, mert olyan kicsi sebről van szó, amellyel nem is volt szükséges szakemberhez fordulni. Ám a sebkezelésre mindig ajánlott odafigyelni, hiszen a fertőzések szempontjából mindegyik seb egyformán kockázatos.

Karcolások, horzsolások, vágások és égési sérülések - bőrünk szinte mindennap megbirkózik valamilyen kis sérüléssel, de legtöbbször nem is gondolunk rá ekképpen, pedig kellene.