<b>Mi az az inszemináció?</b>
Az inszemináció olyan mesterséges megtermékenyítési módszer, amelynél a termékenységi időszakban mesterségesen juttatnak e célra előkészített spermiumokat a méhüregbe. Az eljárást akkor alkalmazzák, amikor egyévnyi védekezés nélküli szexuális élet mellett (ilyenkor már meddőségről beszélünk) nem történik teherbeesés. Az inszeminációs beavatkozás a lombikprogramnál kisebb kockázatot jelent a házaspárok számára, ezért általában 6 sikertelen inszeminációt követően kerülhet sor lombikra. Egy-egy inszeminációs beavatkozás 12-15 százalékos valószínűséggel lesz sikeres.
<b>Mikor van szükség inszeminációra?</b>
Minden olyan esetben inszeminációra van szükség, amelynél a petevezeték nincs elzáródva, de otthon valamiért mégsem sikerül a teherbeesés. A női oldalt nézve ennek leggyakoribb oka a policisztás ovárium szindróma (PCOS), amelynél a gondot sokszor az okozza, hogy a nőknek vagy nem érik a tüszője, vagy ha érik, akkor lassan, nagyon hosszú ciklusokban. Ilyenkor egyrészt követhetetlen, mikor van a tüszőrepedés, másrészt az évi 4-5 menstruáció alatt - amely összevissza jelentkezik - nem lehet megmondani, mikor van esély a normál teherbeesésre. Lehet ugyanis, hogy egész évben csak 3-4 ilyen nap akad.
A női okok közül ki lehet emelni az endometriózist is, amely szintén akadálya lehet a spontán teherbeesésnek, kezelése pedig indokolt az inszeminációt megelőzően. Okozhatnak problémát a miómák is, amelyeket szintén el kell távolítani még az inszemináció előtt.
Indokolt lehet az inszemináció akkor is, ha a spermával van valamilyen probléma. Ilyen esetben szükség van arra is, hogy a sperma minőségén andrológus bevonásával javítsanak.
<b>Hogyan végzik az inszeminációt?</b>
A nők csak a ciklus egy rövid szakaszában megtermékenyíthetőek, ezért nem mindegy, hogy mikor végzik az inszeminációt. Ehhez meg kell érnie a tüszőnek, hiszen amíg ez nem történik meg, addig nem beszélhetünk megtermékenyíthetőségről. Amikor a tüsző megérik, kiszabadul belőle a petesejt, és bejut a petevezetékbe. A petesejt innentől kezdve megtermékenyíthető, élettartama pedig mindössze egy nap. Emiatt az inszemináció időpontját nagyon pontosan kell meghatározni.
Az inszeminációhoz megfelelő spermára is szükség van, amely lehet ugyan gyengébb, mint normál szexuális érintkezés mellett történő megtermékenyítésnél, de túlzottan gyenge azért nem. A férjnek azon a napon kell spermát leadnia, amelyiken a megtermékenyíthetőség adott. A spermát elő is készítik, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy laborban leválogatják a jól mozgó spermiumokat a rosszakról.
A szelekció után - amely tulajdonképpen egyfajta dúsítás - a spermiumok tápoldatba kerülnek, amelyet katéter segítségével, a hüvelyen és a méhszájon át feljuttatják és befecskendezik a méhüregbe. Mivel az inszemináció méhűri beavatkozás, ezért olyan helyiségben végzik, ahol csak inszeminációt végeznek, más nőgyógyászati beavatkozást nem (a fertőzések elkerülése végett).
<b>Mennyi időt vesz igénybe az inszemináció?</b>
Maga az inszemináció alig tart tovább mint egy nőgyógyászati rákszűrés kenetlevétele, általában tehát nem hosszabb négy percnél. Azzal ugyanakkor számolni kell, hogy utána pihentetés következik, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a beavatkozást követően nem lehet felpattanni és távozni, hanem nagyjából 15 percet feküdni kell a vizsgálóágyon. Erre a beavatkozás sikeressége érdekében van szükség, hiszen a fekvés segít biztosítani, hogy a spermiumok biztonságosan elindulhassanak fölfelé.
<b>Hogyan kell készülni az inszeminációra?</b>
Az inszeminációt kivizsgálás előzi meg, amelynek során szükség van laborvizsgálatokra, a hormonstátusz meghatározására, a petevezetékek átjárhatóságának vizsgálatára, illetve annak meghatározására, hogy történik-e tüszőérés, és ha igen, mikor. Ennek érdekében általában ultrahangvizsgálatok sorát végzik el. Ha a tüszőérést stimulálni kell, akkor gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Indokolt lehet gyógyszeres kezelés akkor is, amikor bármilyen egyéb probléma - például véralvadási zavar - áll fenn. Történnek mintavételek abból a célból is, hogy ki lehessen zárni esetleges fertőzéseket.
<b>Mire kell figyelni az inszemináció után?</b>
Azon túl, hogy közvetlenül az inszemináció után még feküdni kell 15 percet, nincs egyéb tennivaló, végezhetőek a megszokott hétköznapi teendők.
<b>Milyen veszélyei lehetnek az inszeminációnak?</b>
Az inszemináció veszélye a fertőzés lehetősége, illetve a ciklus előkészítése során alkalmazott hormonális kezelés veszélye. Ezért fontos, hogy a beavatkozást csak a területen jártas nőgyógyászok végezzék.
<b>Jár vele fájdalom?</b>
Az inszemináció nem okoz fájdalmat, csak minimális kellemetlenséggel járhat. Nem többel, mint egy nőgyógyászati rákszűrésnél a kenet levétele.
<b>Milyen szakorvos végzi az inszeminációt?</b>
A tüszőérést stimuláló kezelést és az inszeminációt szülész-nőgyógyász szakorvos végezheti, akinek jártassága a meddőség kivizsgálásában és kezelésében elengedhetetlen. Más szakorvosra csak akkor van szükség, ha a mesterséges megtermékenyítés valamilyen spermaprobléma miatt történik. Spermaeltérések esetén andrológus bevonására van szükség. Ha a meddőség hátterében akár a férfi, akár a nő oldaláról egyéb betegség is fennáll, akkor szükség lehet más szakorvosok közreműködésére is.
<b>Kinél végezhető inszemináció?</b>
Inszemináció akkor végezhető, ha egy év védekezés nélküli szexuális életnél nem történik teherbeesés, ennek oka pedig nem a petevezetékek elzáródása. (Ilyenkor ugyanis önmagában az inszemináció sem jelent megoldást, hanem lombikos beavatkozásra van szükség. Szintén a lombikprogram jön szóba, ha már 6 sikertelen inszemináció történt.)
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Vajda Miklós szülész-nőgyógyásznak.