Mi a combnyaktörés?
A combnyaktörés a combcsont csípőízületi részét érinti. Csípőízület alatt a medence és a combcsont egy részét értjük: ennek fogadó úgynevezett vápa részét a medence adja, míg forgó részét a combcsont a combfejen keresztül. Egy gömbízületről van tehát szó. Maga a combnyak a combfej alatt van, gyakorlatilag a combcsontot köti össze a combfejjel. Törésének megkülönböztetett szerepe azért van, mert az időskori eleséseknél ez sérül leginkább. Veszélyét főképp nem maga a törés adja, hanem a hozzá kapcsolódó szövődmények.
Tünetek
A combnyaktörés előfordulása
Idős korban a csuklótörés után a combnyaktörés a második leggyakoribb elesés kapcsán előforduló törésfajta. Mivel kockázatát a csontritkulás növeli, az pedig a nőket érinti gyakrabban, a nőknél a combnyaktörés is gyakoribb. A férfi-nő arány nagyjából kettő az egyhez, a nők javára.
A combnyaktörés okai
Az idős emberek tipikusan esés következtében szenvednek combnyaktörést. Ennek nagyon sok oka lehet, de leggyakrabban vagy keringési problémák - például hirtelen vérnyomásváltozás -, vagy már meglévő mozgásszervi problémák állnak a hátterében. A vérnyomáscsökkenés vagy kiugrás miatt a páciensek hirtelen megszédülnek, elvesztik egyensúlyukat és elesnek. A mozgásszervi problémák miatt - például a térd- vagy csípőízületi kopás - az idősek már nem tudják elég jól emelni a lábukat, amikor pedig megbotlanak valamiben - például egy küszöbben, egy szőnyegfelgyűrődésben vagy szőnyegszélben -, nem tudják mozgásukat korrigálni. A harmadik ok jellemzően az, hogy az idősek az utcán megcsúsznak a hóban vagy a jégen, esetleg véletlenül meglökik őket, aminek következtében elesnek.
Nagyon ritkán, de előfordul, hogy fiataloknál is jelentkezik ez a probléma: őket az úgynevezett fáradásos törés érinti. Ez a panasz főleg fizikai munkásoknál vagy sportolóknál fordul elő, az ok pedig az, hogy a combnyaki rész túlterhelődik; a törés ennek következtében jön létre.
A combnyaktörés tünetei
A tünetek viszonylag egyszerűek, általában a laikusok számára is egyértelműek: az érintett láb az elesés után szinte azonnal kifordult helyzetbe kerül, megrövidül, a beteg nem tudja emelni, mozgatni. Ez alól az egyetlen kivétel az úgynevezett beékelt combnyaktörés, amely nem úgy jön létre, hogy a combfej letörik a combnyakról, hanem úgy, hogy a combfejbe a combnyak gyakorlatilag belecsúszik. Ilyenkor a csont folytonossága megmarad. Ez a típusú sérülés a combnyaktörések kevesebb mint öt százalékát teszi ki, tünete nem annyira tipikus.
A combnyaktörés diagnózisa
A diagnózis felállítása fizikális vizsgálattal és röntgennel történik. Utóbbiak segítségével a probléma egyértelműen feltérképezhető, jól elkülöníthető az úgynevezett nagytomportáji, más néven pertrochanterikus töréstől. Ennél a típusnál nem a combnyak törik el, hanem a lentebbi, a combnyak és a combcsont kapcsolatánál lévő rész. Az elkülönítés azért fontos, mert a tomportáji törésnek hasonlók a tünetei, viszont más típusú műtétet igényel.
A combnyaktörés kezelése
A kezelés minden esetben műtéti. Ez alól szinte az egyetlen kivétel, ha a sérült annyira rossz állapotban van, hogy nem alkalmas az operációra. A beavatkozás amúgy azért nélkülözhetetlen, mert nélküle ez a töréstípus nem forr össze, e nélkül a páciens sem állítható lábra, illetve ágyban sem mozgatható. Ilyen esetben pedig mindenképpen kialakul valamilyen szövődmény.
Itthon a combnyaktörésnél alkalmazott műtét típusa kicsit más, mint Nyugat-Európában. Nálunk az orvosok törekszenek arra, hogy az operációra a törést követően 12-24 órában sor kerüljön, és úgynevezett csavaros rögzítést alkalmaznak, combnyakcsavarokat használnak. Nyugat-Európában a műtét nem feltétlen történik meg 24 órán belül, és nem is a csavaros megoldást alkalmazzák, hanem csípőprotézist helyeznek be - ez általában egy félprotézist jelent.
Annak, hogy tőlünk nyugatabbra más megoldást alkalmaznak, az az oka, hogy a combnyaktörésnek szövődménye lehet a combfejelhalás. Ez azért következhet be, mert a combfejet tápláló erek megsérülhetnek. Ebben az esetben a combfej egy-két éven belül elhalhat, attól függően, hogy az ereknek mekkora része sérült meg. Azt, hogy ez megtörténik-e, a műtét pillanatában nem látható előre, jelenleg pedig nincs is olyan egyszerűen elvégezhető vizsgálat sem, amivel kimutatható lenne, hogy lehet-e rá számítani. Ezt a szövődményt egyedül a protézis beültetésével lehet biztosan kizárni, emiatt ültetik be Nyugat-Európában egyből ezt az eszközt. Ennek behelyezése jóval nagyobb műtéti megterhelést jelent a betegre nézve, másrészt jóval költségesebb. Nálunk csak akkor kerül sor az alkalmazására, ha a csavaros műtétet követően elhal a combfej. Ez az esetek 25-30 százalékában bekövetkezik.
A műtétet követően az orvosok röntgeneken rendszeresen ellenőrzik a csavarok elhelyezkedését, megnézik, hogy azok a helyükön maradnak-e, illetve vizsgálják azt is, nem jelentkeznek-e a combfej elhalására utaló jelek. Ilyen kontrollra a műtétet követő hatodik héten, harmadik és hatodik hónapban kerül sor, illetve panasz esetén bármikor. A műtétet követően a combnyakcsavarokat általában nem veszik ki, ez csak akkor válik szükségessé, ha panaszt okoz, mert például kicsúszik vagy irritálja a bőrt. Ez esetben kicserélik azokat rövidebbekre.
A főleg fiatalabbakat érintő, csontfáradásra visszavezethető combnyaktörés kezelése az előbbiektől picit különbözik, ennek műtéténél más típusú csavaros rögzítést használnak.
A combnyaktörés rehabilitációja
Nagyon fontos, hogy a műtét után a beteget minél hamarabb mobilizálják, lábra állítsák. Ez a munka protézisnél teljes terheléssel, csavaros rögzítésnél úgynevezett részterheléssel kezdődik. Ennek során a gyógytornászok járókerettel kezdik sétáltatni a betegeket, akár a műtétet követő első-második napon. Ha erre a páciens állapota miatt nincs mód, az ágyban akkor is elkezdik tornáztatni, megpróbálják elérni, hogy legalább a csípőjét mozgassa.
Az, hogy a rehabilitáció mennyi időt vesz igénybe, nagyon függ attól, milyen általános állapotban volt a beteg a műtétet megelőzően. Van, aki a combnyaktörést követő második-harmadik héten járókerettel már önállóan tud járni, nyolc-tíz hét után már elegendő számára a bot is, két-három hónap után pedig már arra sincs szüksége, ugyanakkor olyan páciens is akad, akit az ágyból sem tudnak felállítani a gyógytornászok. Az ilyen beteg a későbbiekben ápolásra szorul. A csontfáradásra visszavezethető combnyaktörés rehabilitációja hosszabb ideig tart. Itt alapelvárás, hogy a gyógyulás száz százalékos legyen, ha pedig az érintett sportoló volt, akár újra versenyezhessen.
A combnyaktörés gyógyulási esélyei
A combnyaktöréssel műtöttek 20-30 százaléka szövődményként tüdőgyulladást kap, aminek következtében nagy eséllyel meg is hal. A többi beteg gyógyulási esélye viszont olyannyira az egyéni állapottól függ, hogy korrekt gyógyulási statisztikát nem lehet fölállítani. Általánosságban elmondható, hogy a combnyaktörést szenvedett betegek több mint fele a sérülést követő 5 éven belül elhalálozik, illetve nagyobb részük folyamatosan ápolásra szorul.
A combnyaktörés megelőzése
Fontos az esések megelőzése, amit a vérnyomás karbantartása, a rendszeres mozgás és lakás biztonságos kialakítása segít. Utóbbi kulcsfontosságú: nagyon fontos, hogy ha erre szükség van, a lakásban legyenek kapaszkodók, még akkor is, ha ezek nem a legesztétikusabbak. Ugyancsak fontos, hogy ha a biztonságosság ezt kívánja, az idősek lemondjanak akár a szobában elhelyezett szőnyegről is. Az akadálymentesítés ugyancsak nélkülözhetetlen. Nem szerencsés az sem, ha az idősek hóban vagy esőben egyedül indulnak útra.
Fontos megelőzni a csontritkulást is, mert esésnél fokozza a törés kockázatát. Figyelni kell a sportolásra is, a csonttömeg ugyanis csak akkor tud épülni, ha a testet rendszeresen mozgatják. Önmagában a gyógyszertől ugyanis nő a csonttömeg, de a csont minősége nem lesz ugyanolyan, mintha mozgatnák is.
A combnyaktörés szövődményei
A combnyaktörés veszélyessége abban rejlik, hogy jellemzően idős korban történik, ekkor pedig már kevesebb az emberek érrendszerében keringő vér mennyisége. Ez azért probléma, mert egy ilyen törésnél jelentős, egy-másfél literes vérveszteségre kell számítani (ez a teljes vérmennyiségnek akár 30-40 százaléka is lehet), a keringés "megzuhanása" pedig jelentős terhelést ró a szívre. Mivel ez a szerv idősebb korban már amúgy sem működik tökéletesen, így a korai szövődmények megjelenése attól függ, hogy ehhez a szervezet mennyire tud alkalmazkodni. Utóbbi az oka annak, hogy a combnyaktörést szenvedett betegek átmeneti időre zavarttá válnak, nem tudják, hol vannak, gyakran összevissza beszélnek.
Komoly probléma az is, hogy a combnyakukat eltörő betegek gyakran ágyban maradnak, nem tudnak mozogni, ami megnöveli a kockázatát különböző fertőzéses megbetegedéseknek. Ez tipikusan a tüdőgyulladás, amely e törés legsúlyosabb szövődménye lehet. A felső légúti fertőzések mellett húgyúti fertőzések is jelentkezhetnek, de előfordulhatnak sebgyógyulási problémák is.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Magyar Mátyás ortopéd traumatológus, mozgásszervi sebész szakorvosnak