Mi a kiszáradás?
Az emberi test 50-60 százalékát víz teszi ki, a víz számos testfunkcióhoz nélkülözhetetlen elem. Kiszáradás (dehidráció, exszikkózis) akkor jön létre, ha a szervezet több folyadékot veszít, mint amennyit felvesz, a veszteség mértéke pedig zavart okoz a normál testi folyamatok működésében. A folyadékháztartás érzékeny egyensúlyát jól szemlélteti, hogy alig 2 százalékos folyadékvesztés is már kellemetlen tüneteket okozhat.
Tünetek
A kiszáradás előfordulása
Bárkinél felléphet kiszáradás, de általában véve kockázati csoportba tartoznak a kisgyermekek és az idősek. Emellett a nyári hőhullámok idején is növekszik a dehidráció veszélye.
A kiszáradás okai
Egyaránt kiszáradáshoz vezethet az elégtelen folyadékbevitel, valamint a fokozott folyadékvesztés. Utóbbit előidézhetik például hányással, hasmenéssel járó megbetegedések, intenzív testmozgás és magas környezeti hőmérséklet okozta erős izzadás, magas láz, továbbá fokozott vizeletürítés akár húgyúti fertőzések, diagnosztizálatlan, kontrollálatlan cukorbetegség vagy vízhajtó hatású gyógyszerek nyomán. Ugyancsak sok folyadékot veszíthet a szervezet súlyosabb égési sérülések következtében.
Kisgyermekek esetében elsősorban hányást, hasmenést előidéző fertőzések vezetnek szövődményként kiszáradáshoz. Ezenkívül a magas láz és az égési sérülések is jobban megterhelik a gyermekek folyadékháztartását, mivel testük térfogatához viszonyítva nagyobb a testfelületük, mint a felnőttek esetében. Mindezeken felül a legkisebbek gyakran nem tudják még jól kommunikálni, ha szomjasak, valamint nem képesek még önállóan gondoskodni saját folyadékellátásukról.
Szintén kockázati csoportba tartoznak az idősek. Részben azért, mert a kor előrehaladtával arányosan csökken az emberi test folyadéktartalma, ennél fogva kedvezőtlen behatásokra hamarabb felborul a folyadékháztartás egyensúlya. Ezenkívül az időseknél jellemző a szomjúságérzékelés gyengülése. Mindezen problémákat tovább súlyosbíthatják olyan időskori megbetegedések, állapotok, mint akár a cukorbetegség, a demencia vagy a mozgáskorlátozottság, illetve különféle állandóan szedett gyógyszerek mellékhatása.
Érdemes megemlíteni, hogy a kiszáradás nemcsak a folyadék-, hanem az ásványianyag-szint csökkenésével is járhat, mivel a folyadék- és elektrolitháztartás szoros kölcsönhatásban áll egymással. Az elektrolitok olyan elektromos töltéssel rendelkező ásványi anyagok, amelyek a vérben, vizeletben, szövetekben és egyéb testnedvekben egyaránt megtalálhatók. Nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a többi között a folyadékháztartás szabályozásában, a szervezet sav-bázis egyensúlyának kontrolljában, a sejtek tápanyagfelvételében és a salakanyag-leadásában, az izmok és idegek működésében, a csontok és fogak egészségében, valamint a vérnyomás-szabályozásban. Függően attól, hogy miként érinti az ásványi anyagok szervezeten belüli koncentrációját, a kiszáradás három nagy típusát különböztetjük meg:
- izotóniás kiszáradás esetén a folyadék- és ásványianyag-szint egyenletesen csökken, azok egymáshoz viszonyított aránya nem változik érdemben. Ilyen állapot többnyire erős hasmenés következtében alakul ki, amennyiben a szervezet azonos mértékben veszít sókat és vizet.
- hipotóniás kiszáradás esetén nagyobb arányban veszít elektrolitokat a szervezet, mint vizet. Egyebek mellett kialakulhat, ha a hányással, hasmenéssel elvesztett folyadékot alacsony ásványianyag-tartalmú vízzel pótolják.
- hipertóniás kiszáradás esetén pedig a szervezetben található sók, főként a nátrium koncentrációja megemelkedik (hipernatrémia). Elsősorban hőség okozta kiszáradás (fokozott izzadás, elégtelen folyadékbevitel) kapcsán figyelhető ez meg, különösen időseknél. Ugyancsak eredményezhet hipertóniás kiszáradást nem megfelelően kontrollált cukorbetegség.
A kiszáradás tünetei
A kiszáradás legjellemzőbb tünete az erős szomjúságérzet, amelyhez gyakran társul szájszárazság, fejfájás, fáradtság, csökkent koncentrálóképesség. A vizeletürítés gyakorisága ritkul, a vizelet színe sötétebb árnyalatúvá, szaga erősebbé, mennyisége csekélyebbé válik. Felléphet étvágytalanság, a szemek beesettnek tűnhetnek, valamint a bőr is szárazabbá, rugalmatlanabbá válhat, amit abból vehetünk észre, ha megcsípve a megszokottnál lassabban simul vissza.
Csecsemőknél, kisgyermekeknél a nyelv és az ajkak szárazsága, a könnycseppek sírás közbeni hiánya és az figyelmeztethet kiszáradásra, ha a pelenkájuk a szokásosnál tovább marad száraz. Esetükben is intő jel a szemek, valamint a kutacs beesettsége, továbbá a lassú és mély lélegzetvételek, a végtagok hűvös tapintása és az ingerlékenység.
A kiszáradás diagnózisa
Az orvosok általában a klinikai kép alapján állítják fel a kiszáradás diagnózisát. Dehidráció esetén jellemző tünet az alacsony vérnyomás, a gyors pulzus és a végtagok gyengülő vérellátása. A diagnózis megerősítése és a kiszáradás mértékének felmérése érdekében szükség lehet labor-, így vér- és vizeletvizsgálatra is.
A kiszáradás kezelése
Enyhe kiszáradás esetén elegendő lehet a bőséges folyadékpótlás. Hányás, hasmenés okozta folyadékvesztés esetén különösen ügyelni kell továbbá az elvesztett sók és cukor pótlására is, amiben szükség esetén a gyógyszertárakban vény nélkül kapható rehidratáló oldatok nyújthatnak segítséget. A súlyos kiszáradás ugyanakkor sürgősségi ellátást igénylő állapot. A kórházban a beteg intravénás folyadékpótlásban részesül, valamint folyamatosan ellenőrzik szervezete elektrolitegyensúlyát is.
A kiszáradás megelőzése
A kiszáradás megelőzésére a megfelelő folyadékpótlás jelenti a legbiztosabb megoldást, igazodva szervezetünk aktuális igényeihez. Felnőttek számára átlagosan mintegy napi 2-2,5 liter folyadék bevitele javasolt, amiben a folyadékok mellett magas víztartalmú ételekre – levesekre, zöldségekre, gyümölcsökre, tejre és tejtermékekre is támaszkodhatunk. Számolni kell továbbá azzal, hogy a testmozgás és izzadás, illetve a környezeti hőmérséklet tükrében tovább növekedhet a szervezet folyadékigénye. Nyáron a hőhullámos időszakokban akár napi 3-4 liter víz elfogyasztása is indokolt lehet.
Fontos, hogy szervezetünk hidratáltságát ne a szomjúság alapján mérjük fel, az ugyanis csalóka lehet. A legbiztosabb marker a vizelet ürítési gyakorisága és színe: ha ritkán jelentkezik inger és a vizelet színe nagyon sötét, akár mézsárga, akkor nagy valószínűséggel túl alacsony a folyadékbevitelünk. Folyadékpótlásra a koffein- és alkoholtartalmú italok nem alkalmasak, ahogy javasolt óvatosan bánni a magas szénhidrát-tartalmú, avagy cukros üdítőkkel is.
A kiszáradás szövődményei
Mivel a víz kulcsszerepet játszik a test hőszabályozásában, kiszáradás esetén jelentősen megnő a hőkimerülés és akár a hőguta kockázata, különösen hőségben és intenzív testmozgás mellett. Az elektrolitok – így akár a kálium vagy a nátrium – szintjének visszaesése esetén számolni kell ideg- és izomműködési zavarokkal: akaratlan izom-összehúzódásokkal, görcsökkel, rohamokkal, akár eszméletvesztéssel is.
A kiszáradás egyik legjelentősebb veszélye a potenciális életveszélyes hipovolémiás sokk, amely a keringő vér mennyiségének hirtelen lecsökkenése esetén léphet fel. Ezzel együtt ugyanis a vérnyomás és a szervezet oxigénellátottsága is jelentősen visszaeshet.
Végezetül a tartós vagy visszatérően jelentkező dehidráció húgyúti és veseproblémákat is kiválthat. Gyakoribbá váló húgyúti fertőzések mellett a probléma talaján kialakulhat vesekövesség és súlyos esetben veseelégtelenség egyaránt.
Fáradtan ébredsz? Töltsd ki alvászavar tesztünket!
Olvasd el aktuális cikkeinket!
Orvosmeteorológia
Fronthatás:
Kettős front
Maximum:
+16 °C
Minimum:
+6 °C
Északkelet felé mozgó felhő- és csapadéktömb vonul át hazánk felett, délután viszont már sokfelé felszakadozik a felhőzet. A napsütés hatására erőteljessé válik a gomolyfelhő-képződés, amelyekből záporok, zivatarok alakulnak ki, kisebb eséllyel a délkeleti tájakon. A déli, délnyugati szél az ország déli felén időnként megerősödik, zivatarok környezetében átmenetileg viharossá fokozódik. A legmagasabb nappali hőmérséklet általában 15, 20, északnyugaton 8 és 15 fok között alakul, de délkeleten 21, 22 fok is lehet. Késő estére 6 és 14 fok közé hűl le a levegő. A változékony időben sokan tapasztalhatnak kellemetlen testi és mentális tüneteket.
