
Mi a szeparációs szorongás?
A szeparációs szorongás gyakori jelenség csecsemőknél és kisgyerekeknél, tüneteit jellemzően a biztonságot jelentő szülőtől való elszakadás váltja ki. Felnőtt korban is jelentkezhet.
Tünetek
A szeparációs szorongás okai
Akkor jelentkezhet, amikor a babák elkezdik felfogni a tárgyállandóság fogalmát, vagyis hogy az emberek és a tárgyak akkor is léteznek, amikor ők nem látják. Mivel azonban az idő fogalmát még nem értik, azt nem tudják, hogy a szülő pontosan mikor érkezik vissza, ami félelmet és nyugtalanságot okozhat.
A szeparációs szorongás tüneteit leggyakrabban egy megváltozott élethelyzet erősíti fel. Ilyen lehet egy kistestvér érkezése, új vagy ismeretlen bölcsőde/óvoda, új gondozó, egy költözés, egy szülő elvesztése, hosszabb távollét a szülőtől, illetve ha a szülő valami miatt stresszes, azt a gyermek is átveheti. Bár a szeparációs szorongás stresszel járhat mind a gyermeknek, mind a szülőknek, ez valójában annak a jele, hogy biztonságosan kötődik a gyermek a szüleikhez, tehát erős köteléket alakított ki velük. A tünetek mögött egyébként genetikai tényezők is állhatnak: az érintett gyermek szülei sok esetben maguk is szorongók.
A szeparációs szorongás előfordulása
A szeparációs szorongás tünetei nem jelentkeznek minden babánál. Akiknél igen, azok már 4-5 hónapos korukban mutathatják a jeleit, de erőteljesebben csak 6-12 hónapos korukban jelentkezik. A kisgyerekek esetében, amikor kezdenek önállóbbá válni, jobban tudatosulhat bennük a szülőtől való elszakadás. Emiatt a szeparációs szorongás egy újabb szakaszán mehetnek keresztül, így a probléma iskoláskor előtt is jelentkezhet. Sőt, akár felnőtteknél is előfordulhat: az érintettek nehezen élik meg a szeretett személytől való elszakadást, a külön töltött időt.
A szeparációs szorongás tünetei
Szeparációs szorongásos zavarról akkor beszélünk, ha a tünetek jelentős stresszt okoznak vagy megnehezítik a mindennapi életet. Jellemző, hogy a baba vagy a kisgyerek sír, amikor a szülő kicsit messzebb megy vagy elhagyja a szobát, túlzottan ragaszkodik (különösen egy új vagy ismeretlen szituációban), fél az idegenektől, erősen előnyben részesíti az egyik szülőt a másikkal szemben, követeli, hogy a közelben legyen a szülő elalváskor, illetve éjszaka felébred és a szülő után sír.
Felnőtt korban tünet lehet a visszatérő szorongás, az állandó aggodalom, félelem, minden olyan lehetőség elutasítása, amely az otthontól való távolmaradást igényelné, az egyedüllét elutasítása, az érintett emellett nem szívesen alszik az otthonától és a szeretteitől távol, szeparációval kapcsolatos rémálmokat él meg, illetve távollét esetén fejfájás, hasfájás gyötri.

A szeparációs szorongás diagnózisa
A pontos diagnózis felállításához pszichológusra és pszichiáterre van szükség, akik a szülőkkel való beszélgetés, illetve a gyermek megfigyelése segítségével elkülönítik a normál mértékű szeparációs szorongást a zavart okozó formától.
A szeparációs szorongás kezelése
Az elválásnál jelentkező, a szülőnek szóló pár perces sírás, akár hiszti természetes reakció, és ha a szülő távozásával a gondozó/nagyszülő/gyermekvigyázó könnyen meg tudja nyugtatni a gyermeket, akkor nincs gond, idővel a sírás is el fog maradni. Fontos, hogy nem szabad kétségbeesni, ha sír a gyermek, meg kell értetni vele, hogy akkor is biztonságban van, ha nincs közvetlen közelében a szülő, és visszatér majd hozzá. Jó tehát, ha a gyermek időnként megtapasztalja, hogy a szülő mindig visszatér hozzá. Jellemzően ahogy nagyobbak lesznek, a babák és a kisgyerekek kinőnek a szeparációs szorongásból. Ha viszont ez a reakció nagyon hosszúra nyúlik és sokáig fennmarad, akkor érdemes felkeresni egy gyermekpszichológust, aki segíthet abban, hogy könnyebb legyen megélni az elválást. Ha szükséges, a tüneteket pszichoterápiával, illetve gyógyszeres kezeléssel lehet csökkenteni, megszüntetni.
A szeparációs szorongás szövődményei
A kezeletlen gyermekkori szeparációs szorongás felnőttkorban pánikbetegséggé, depresszióvá vagy egyéb szorongásos zavarrá alakulhat.
A szeparációs szorongás megelőzése
Ha megoldható, már kisgyermekkorban kezdjük meg a gyermek leválasztását a szülőkről, időnként bízzuk másra, lehetőség szerint olyanra, akit ismer, akihez kötődik. Hagyjunk nála egy szülőre emlékeztető tárgyat, az ugyanis biztonságot adhat neki, megnyugtatja őt. Szintén segíthet, ha boldogan, jó kedvvel köszönünk el tőle, hiszen ha minket megvisel az elválás, őt is meg fogja.