Több pékséget látok belülről, mint edzőtermet (103876) (cikksorozat)

Letelt az előzetesen az életmódváltásra szánt három hónapunk Andival, ennek okán pedig immár érdemes számot vetni arról, hogy mennyire sikerült egészségesebb útra terelni az életünket. Elöljáróban azért annyit mindenképpen leszögeznék, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy beszálltam a programba.

Közel három hónap elteltével úgy látom, a sokszor túlmisztifikált egészséges életmód pusztán némi tudatosságot és önfegyelmet jelent, semmi mást. Ha ugyanis túlzott megszorításokat próbálunk magunkra erőltetni, az éppúgy nem jó, mintha feláldoznánk az egészségünket a kényelem oltárán.

Nem túlzás kijelenteni, hogy alighanem ez az egyik legnagyszerűbb mondat, amit május idusán a próbafülke előtt toporogva hallhat egy életmódváltó. Nos, jelentem, Sanyihoz hasonlóan mostanra velem is megtörtént ez a csoda.

Lassan az életmódváltásra előzetesen kijelölt időszak végéhez érünk Andival, mégsem érzem, hogy bármi is lezárulna ezzel. Sok mindent kaptam ettől a pár hónaptól, amit érdemes hosszabb távon is megőriznem.

A minap újabb mérföldkőhöz érkezett az életmódváltásunk, Sanyival ugyanis ismét elzarándokoltunk Kiss Gerihez, az Életmódváltók program szakértőjéhez. Azóta pedig (ismét) újult erővel dübörög nálam az életmódváltás.

Több mint két hónap elteltével is belebotlom még újabb és újabb buktatókba az életmódváltás kapcsán. Összességében azonban úgy érzem, jól haladok, mi több, a közelmúltban sikerült szintet is lépnem.

Kilencedik beszámolóm írásakor már túl vagyunk az idei tavasz harmadik négynapos hosszú hétvégéjén. Ez egyfelől csodálatos, másfelől azonban egy életmódváltónak igencsak nehezített pálya. Ráadásul mostanra eltelt annyi idő, hogy a környezetem reális elvárásokat támasszon jómagam, illetve az átalakulásom felé.

Elérkeztünk Andival az életmódváltásra előzetesen kijelölt három hónap utolsó harmadához, mégsem dübörög bennem a hajráhangulat. Inkább azt érzem, hogy egy nagyon hosszú út áll még előttem, amely bőven túlmutat az elkövetkező hetek történésein.

Múlt héten megfogadtam, hogy újrakezdem az életmódváltást, nyomok egy restartot önmagamért és az egészségemért. Ennek eredményeképpen újra láttam fitnesztermet belülről, ismét főzni kezdtem, és visszafogottabban ünnepeltem a születésnapomat, mint eddig bármikor.

Lassan két hónapja már, hogy Andival búcsút intettünk az önfeledt munkaidő utáni henyélés és a majonézes saláták világának. Mostanra már egyre kevésbé érzem magam életmódváltónak, inkább azt mondanám, hogy másképpen élek, mint korábban.

Hetedik alkalommal ragadok billentyűzetet, hogy szavakba öntsem életmódváltásom nehézségeit. Sanyi úgy fogalmazott, hogy kevesebb van már előttünk, mint amennyi mögöttünk, ez azonban esetemben nem teljesen igaz. Nekem ugyanis újra kell indítanom az egészet...

Kevesebb van már előttünk, mint amennyi mögöttünk - leginkább így tudnám jellemezni az érzéseimet az életmódváltásra kijelölt három hónap felén áthaladva. A megállapítás persze nem pusztán időbeli jellegű, hiszen éppúgy vonatkozik az összes nehézségre is, amely előzetesen lehetőségként csak felmerülhet egy ilyen vállalás kapcsán.

Félidőnél vagyunk Sanyival a Házipatika.com életmódváltás-kísérletében, ami egyszerre jó is meg nem is. Egyrészt megnyugtató, hogy hamarosan vége, másrészt viszont elszomorító, hogy nem ott tartok, ahol kéne...

A program kellős közepébe süppedve már átérzem mindazt a félelmet, ami egy életmódváltás előtt óhatatlanul is elönti az embert. Immár tapasztalatból tudom alátámasztani, hogy az egészséges életmód nem kényelmes és nem is mindig szerethető, viszont azt is látom, hogy milyen eredményei vannak, ha következetesen betartjuk a szabályokat.

Ötödik hete dübörög a HáziPatika.com életmódváltása, vagyis Sanyi és az én küzdelmem a kilók és a kalóriák uralása felett. Túl vagyunk a húsvéton is, amely esetemben nem mondhatnám, hogy elősegítette a program sikerességét. Bevallom, többször is a boldogságot választottam a soványság helyett.

Egy hónap telt el azóta, hogy Andival belevágtunk az életmódváltásba, mégis, még mindig az az érzésem néha, hogy tojáshéjon lépkedünk. Szerencsére már látható a változás, úgyhogy nem reménytelen a helyzet.

Immáron negyedik hete, hogy Sanyival alávetettük magunkat a Házipatika.com életmódváltó őrületének. Azóta túl vagyunk a második mérlegelésen is, vegyes eredményekkel. Az mondjuk üdítő, hogy négy, azaz négy centit fogytam hasból, csak az a fránya, négynapos, zabálós hosszú hétvége ne lenne ott...

Lassan, de biztosan haladunk Andival az életmódváltásra kijelölt időszak első harmadának vége felé. Szívesen mondanám, hogy mostanra már minden zökkenőmentesen zajlik, de ez nem lenne teljesen igaz.

Harmadik hete dübörög életmódváltó programunk, és Sanyihoz hasonlóan én is úgy érzem, hogy kezdünk belejönni. Némi csalás és egy kisebb összeomlás után ettől a héttől háromra emelem az edzések számát, és jobban ráfekszem a kalóriaszámlálásra is. Szóval, nincs megállás!

A harmadik hetet taposva lassan ki merem jelenteni, hogy immár nem az életmódváltás kezdetén járunk Andival, hanem bizony nyakig elmerültünk benne. Továbbra is nehéz lenne persze megmondani, hogy vajon elértük-e már a mélypontot, mégis úgy érzem, egyre inkább kitisztul a fejünk felett az ég.

Két hete tart az életmódváltó programunk Sanyival, és nem túlzás kijelenteni, hogy nekem mostanra jóformán erről szól az életem. Nevezhetnénk akár életváltó programnak is, nehéz ugyanis olyan területet találni, amit még nem szabott át teljesen az új életvitelem.