Tízből hat
A krónikus vénás betegség, vagyis a visszérbetegség meglehetősen gyakori nálunk, hiszen az eddigi legnagyobb vénás nemzetközi szűrés 2011-es eredményei szerint, a háziorvosok által leszűrt páciensek több, mint 80%-át érinti, és tízből hat páciens kezelésre is szorulna emiatt. A betegség kialakulásában kulcsszerepe van a vénában megemelkedett nyomásnak, melynek hatására érfali vénás gyulladás láncolata indul be. Ebben a vénafal simaizomzatának funkciózavara lép fel, és védelem helyett fokozza az érstruktúrát károsító anyagok termelődését. Kóros kollagén képződik, a vénafal rugalmatlanná válik, ami tovább rontja a véráramlást. Mindez a vénafal kóros átépüléséhez, a vénákban található billentyűk funkciójának károsodásához vezet.
A betegség hátterében állhat a kötőszövetek öröklött alkati gyengesége is – akinek a felmenői szenvedtek ettől, nagyobb eséllyel szembesül maga is vele. A vénafalak tartását ugyanis a sejtek közötti kötőszöveti elemek adják, ezek egyensúlyának felborulása, termelődésének zavara meggyengíti, tágulékonnyá teszi a vénafalakat.
Kialakulásában ezen kívül szerepet játszhat a lábak terhelése, így például elősegítheti a sok állással járó foglalkozás is. A túlsúly, a mozgáshiány szintén hozzájárulhat a visszerek rendellenes működéséhez, és a terhesség idején is gyakran előfordul. A hormonháztartás változása is növeli a varikozitás esélyét, például terhesség és menopauza idején, sőt, hormontartalmú gyógyszerek szedésekor is. Az életkor előrehaladtával mind gyakrabban fordul elő, amelynek oka szintén a vénafal kötőszöveteinek gyengülése.
Kiöblösödött erek
A visszérbetegség leggyakrabban a lábakon jelenik meg. Lényege, hogy a vénákat kisebb szakaszokra bontó, a vér gravitációs visszafolyását megakadályozó belső vénabillentyűk nem tudják ellátni a feladatukat, nem zárnak tökéletesen. Ilyenkor a vér nemcsak a szív felé illetve a felületi vénáktól a mélyvénák felé áramlik, hanem kóros módon visszafelé is. Az érintett erek a fokozott nyomástól tovább tágulnak, túlterheltek, bennük a vér pangani kezd.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A vénás működés zavara először csak kisebb kellemetlenségeket, enyhébb tüneteket okoz: a beteg az ún. "nehézláb-érzésről" számol be: fáradékonyabbnak, súlyosnak érzi a lábát, bokája, lábfeje duzzadt, bőre feszül, viszket. A kitágult erek kékesen átsejlenek a bőrön, illetve a hajszálerek "vénaseprűi", lilás, pókhálószerű vonalkái láthatóvá válnak. Később már súlyosabb következményeket is okoz a visszérbetegség, hiszen ha tartósan fennáll, kezelés hiányában az egész láb vénás keringése, vérellátása károsodhat, a vér pangásnak indulhat a kitágult vénák öbleiben, ami a gyulladás és a vérrögképződés veszélyével jár.
Seprűvénák, vénatágulatok, hurkás visszerek
Három jellegzetes formában jelenik meg a „visszeresség”. Az ún. seprűvénák a lábon szinte bárhol feltűnhetnek. Ezek a hajszálerek tágulatai, vékony, az egy millimétert sem elérő lilás-piros vonalakként tűnnek fel. Ez az kórfolyamat kezdetére utaló legenyhébb látható tünet, melyre az érintettek inkább csak esztétikai problémaként tekintenek. A retikuláris vénatágulatok formájában megjelenő visszérbetegség során a lábszár és comb külső és hátsó felszínén, a bőrön keresztül áttűnő 2-4 mm széles kékes erek jelennek meg. Ezek többnyire fájdalmatlanok.
A varikozitás, vagy klasszikus visszértágulat esetében leginkább a lábszár, néha a térd és comb belső részén vastagon kidudorodó, kacskaringós erek alakulnak ki. Oka a vénákban található billentyűk rossz záródása, és többnyire ez a betegségtípus jár együtt a fájdalmas és sok kellemetlenséget hozó lábpanaszokkal.
Minél mélyebben értjük a visszérbetegség kialakulásának hátterét, annál egyértelműbb, hogy a vénás kórfolyamat akkor lassítható legjobban, ha minél korábbi stádiumban kezdődik el a vénavédő kezelés.
Legjobban: