Jó döntés volt, amikor megengedtük, hogy a lányunk meghívja a barátait a füredi nyaralónkba. Kicsit többen vannak, mint gondoltam, de azért ma reggel, az érkezésünk után láttam, hogy nem verték szét az öreg házat, pedig már egy hete itt tanyáznak – gondolta Ági, miközben mosolyogva nézte a fiatal csapatot, majd kedvesen megsimogatta mellette üldögélő férje arcát.
– Gondoltál arra, hogy mi épp annyi idősek voltunk, amikor megismerkedtünk Siófokon, mint most Rita? Tizenhét évesek, az érettségi előtti nyár... Forróság, strand, naplemente, éjszakába nyúló bulik… Mint most. Lehet, hogy a mi Ritánk is ezen a nyáron talál rá arra a fiúra, akivel majd leéli az életét? A férje csodálkozva nézett rá, majd kitört belőle a nevetés. – Lírai hangulatba kerültél, édesem, pedig én azt hittem, hogy a reggel balhéval telik majd, mert te kétségbeesve fogod átnézni a házat, hogy mit tettek tönkre a kölykök.
– Nem vagyok én sárkány! – méltatlankodott Ági. – Egyébként meglepő rendet találtam, meg is dicsértem a srácokat. De mit szólsz a feltételezésemhez? Lehet, hogy Rita is rátalált valakire? Most nem tudom megkérdezni, hiszen a barátnői-barátai előtt nem lehet.
– Én azt szólom, hogy egyrészt tévedsz. Amikor beléd szerelmesedtem a siófoki strandon – bölcsen! –, csak te voltál "pisis tizenhét éves", én már befejeztem az első évet a műegyetemen. Másrészt pedig azt gondolom, hogy ezek a kölykök nem akarnak korán lestoppolni valaki mellett. Gondold el, hogy a nagylányunk is csak harmincévesen ment férjhez, miközben te rögtön, diplomázás után, huszonhárom évesen hozzám jöttél, és egy év múlva már szültél is! És hidd el, ő harmincnégy éves kora alatt nem fog szülni! Tíz évvel kitolódott minden. Rita jövőre lesz tizennyolc...
– De ma is van szerelem – ellenkezett Ági. – De tudod, mit? Figyeljük őket, talán rájövünk erre-arra...! Nézd, az a fiú nagyon jóképű! Nem ismerem, nem az osztálytársuk!
A fiú valóban jóképű volt. Szőke haja a homlokába hullott, széles vállával és a magasságával kiragyogott a fiúcsapatból. És lám, épp az ő Ritájukat biztatta, hogy menjenek úszni.
– Jól mutat Rita a hosszú fekete hajával a szőke srác mellett – súgta Ági a férjének. Csöndben figyelték a fejleményeket, Ági le nem vette a szemét magas, csinos lányáról és a szőke fiúról, közben érezte, hogy lassan méregbe gurul. – Ez a srác egy bájgúnár, egy hólyag – mondta dühösen. – Nézd csak, egyszer a mi Ritánkat ajnározza, vele humorizál, csak neki dobja a labdát, aztán meg felkapja azt a vörös kislányt, és bedobja a vízbe, most meg a szőke Katát ölelgeti!
– Ne féltsd a lányunkat! Most egy barna sráccal úszik a bójáig, ott röhögcsélnek, beszélgetnek. Figyelj, együtt ballagnak kifelé a vízből – felelte a férje.
Rita valóban kijött a vízből a kevésbé jóképű, ám értelmes arcú Leventével, aki az osztálytársa volt, majd letelepedtek kettecskén a pokrócra, Levente könyvet vett elő, és együtt nézegették.
– Milyen helyesek, rendesek együtt – hatódott meg Ági. – Igen, a mi lányunkhoz egy ilyen komoly fiú illik, nem az a kitenyésztett szépfiú.
Amikor a teljes fiatal csapat kiért a partra, a szőke srác (a "kitenyésztett szépfiú") nagyot kiáltott. – Gyerekek, eszembe jutott egy jégkrém! – Mire a többség elindult a büfé felé. A komoly barna srác is felpattant a lányuk mellől, és csatlakozott a barátaihoz. Rita azonban maradt, tovább nézegette a könyvet, majd hirtelen felpattant, és a szüleihez szaladt.
– Anyu-apu, tök jó volt ez a hét! Remekül éreztük magunkat! Nem volt veszekedés, nem volt semmi zűr, rengeteget dumáltunk, röhögtünk, nagyon köszönöm nektek!
Itt tartott lelkes előadásával, amikor váratlanul sztentori hang töltötte be a strandot.
– Rita, hol vagy? Hoztam neked jégkrémet! – kiabálta a szőke szépfiú, majd amikor észrevette a szülei mellett álló lányt, futva közeledett felé.
– Rita, én barackosat vettem neked, azt a fajtát, ami tegnap mindkettőnknek ízlett – kiabálta a barna, komoly fiú, és a következő percben ő is a lány mellett állt.
– Gyerekek, nem vagyok én hízókúrán! – nevetett Rita, majd váratlanul faképnél hagyta a fiúkat, és jókedvűen rohant be a vízbe.
– Bolond a lányunk? – nézett a férjére Ági.
– Nem bolond, csak más, mint mi voltunk – felelte a férje büszkén.