- Uramisten, kinevetnek majd a kollégáim - mondta félhangosan, miközben idegesen próbálta lelapítani a tüsifrizuráját, de a haja ellenállt. Csak azért is diadallal meredt az ég felé. Vidám szél lengedezett, melegen sütött a nap, Márta mégis pocsék hangulatban sietett a munkahelye felé. - Hogy engedhettem meg ötvenöt évesen annak a bolond Sárának, hogy rövidre vágja a hajamat, és finom szőke csíkokat satírozzon bele? - tépelődött dühösen, miközben meg-megállt az üzletek előtt, hogy megvizsgálja magát a kirakatüvegben. Hiába nézett vissza rá egy csinos, karcsú nő, ő erősen elhatározta, hogy soha többé nem megy fodrászhoz, és sürgősen visszanöveszti-visszabarnítja a szemtelenül égnek álló, sűrű hajzatát.
- Hú, de jól nézel ki, mínusz tizenöt év! - mondta egy fiatal kolléganője, majd a kedvesnek nemigen nevezhető főnöke is megjegyezte, hogy "gyakrabban kellene fodrászhoz járnia". Ettől megnyugodott, és hazaérve már ránevetett a tükörképére - "nem festek rosszul ezzel a szélfútta frizurával" -, ám amikor váratlanul csöngettek, és az ablakból látta, hogy a lánya áll az ajtóban, összerándult a gyomra. "Mit fog szólni a komoly lányom a bolond anyjához?"
A sima barna hajú közgazdász lány azt "szólta", amit várt... "Anya, hogy nézel ki? Úristen, ilyen frizurát huszonéves taknyosok csináltatnak maguknak!" Márta szeme könnyel telt meg, abban a percben agyon tudta volna csapni a kedves-vidám fodrásznőjét, de szerencsére újból csöngettek. A veje és imádott, hároméves unokája állt a kapuban. (Néha azért telefonálhatna a lányom, hogy családostul meglátogat, lázadozott magában, de egy szót sem szólt, inkább boldogan futott ajtót nyitni.)
A "frizuradráma" nem folytatódott. A veje észre sem vette, hogy Márta megszőkült és "megrövidült", a pici Marci viszont elragadtatva kiabálta: "Mammma, szép vagy! Pont olyan hajad van, mint Julika néninek (ő a kedvenc óvó néni), gyere ki a kertbe, focizzunk!" Márta lelkesen focizott - tüsi-szőke haja vidáman lengedezett a szélben -, miközben a lánya és a veje jóízűen "kiette a hűtőt". Ám amikor a férje kulcsa megzörrent a zárban, megint összerándult a gyomra. "Jön az utolsó próbatétel..."
A férj jelesre vizsgázott. "Hú, de helyes lett a feleségem! "Holnaptól fogyókúrázni fogok, hogy leapasszam a pocakomat, mert egy ilyen fiatal nő faképnél fog hagyni!" Az már csak hab volt a tortán, amikor távozóban a lánya szorosan átölelte, és halkan a fülébe súgta: "Azért én büszke vagyok rád, anycikám!". A duplahabot pedig a férje tálalta fel este tíz körül. "Hagyd a fenébe a mosogatást, gyere inkább lefeküdni! Ide, mellém!"
- Mit akarsz tőlem, drága nagypapa? - nevetett Márta.
- Amit egy szőke tüsihajútól akarhat egy öregedő férfi - kiabálta a férfi, majd bekapcsolta magnót, és felharsant a kedvenc Elvis Presley számuk.
