"Pedig ott volt Peti, Zsolti meg Levente is! És a barátaim apukái! Mégis napapa lett a legjobb" – fejezte be rajongó beszámolóját, miközben kíváncsian nézett körül az öreg balatoni nyaraló konyhájában.
– Megint enni akarsz, kicsikém? – kérdezte a nagymama nevetve, mert még csak délelőtt tizenegy óra volt, és a négy tojásból készített reggeli romjai a konyhapulton hevertek.
– Naná, hogy enni akarok, kell a kondi! – rikkantotta Máté, majd hízelegve bújt a nagymamájához. – Mama, délután háromkor lesz egy fontos mérkőzésünk, és én tudom az otthoni edzőmtől, hogy meccs előtt tilos zabálni, de néhány órával korábban nagyon hasznos! No, mit adsz nekem?
A nagymama jókedvűen állt neki a munkának, és gyorsan elkészítette imádott unokája kedvencét, a kolbászos lecsót, közben aggódva érdeklődött.
– Máté, a nagypapa is játszik azon a fontos meccsen?
Te mindent tudsz a kutyádra leselkedő veszélyekről? Teszteld le!
– Hogyne! Épp a "dekázó király" maradna ki? – felelte a gyerek, majd lelkesen magába tömte a finom lecsót. Amikor üresen ragyogott a tányérja, boldogan nyúlt el a kanapén.
– Mama, miért vágsz ilyen aggódó arcot? – kérdezte, és amikor a nagymama bejelentette, hogy leszalad a strandra, elégedetten bólintott.
– Menj, és mondd meg napapának, hogy délután agyonverjük az ellenfelet! Én a győzelmünk érdekében pihenek egyet, de ő olyan erős, hogy nincs szüksége evésre meg heverészésre.
Amikor a nagymama rátalált a strandon a "napapára", csöndesen érdeklődött az állapota felől. – Jól vagy? Nem fáj semmid? Nem szaladt fel a vérnyomásod? Főzzek valami finomat? Gratulálok, hogy te nyerted a dekázó versenyt, de fogod bírni a délutáni meccset? Máté óriási győzelemre készül...
– Ne főzz semmit, majd eszem valamit itt, a strandon, a délutáni meccset pedig lazán megnyerjük – jelentette ki a nagypapa magabiztosan, majd egy kézmozdulattal jelezte, hogy hagyja békén a felesége, mert ő igazi sportember, akinek nincs szüksége tutujgatásra.
– Oké, békén hagylak! – gondolta a nagymama, majd kényelmesen elhelyezkedett a nyugágyában, és a táskájából kihalászta azt a krimit, amelyet épp egy héttel korábban kezdett olvasni. – Ma szabadnapos vagyok, nem kell főzni és mosogatni! A lányom meg a vejem a Balatonban úszkál, és majd bekapnak egy lángost ebédre, az unokám felfalta a lecsót, a focista férjem pedig húszéves! És a húszévesek gondoskodnak magukról – mosolygott magában. Persze akkor még nem gondolta, hogy este hét körül mégis a gáztűzhely mellett fog állni, és rendületlen kitartással süti majd a palacsintákat, hogy a focicsapat apraja-nagyja megtömhesse a bendőjét.
Pedig így történt. Délután a "nagypapa-unoka alapú" brigád letarolta az ellenfelet. Hét háromra győztek. A gólokból kettőt rúgott Máté, kettőt a nagypapa! Volt nagy öröm, taps és diadalmenet. A nagypapa sörözni hívta a felnőtt focistákat, a gyerekek jégkrémet kaptak, csakhogy hat óra után éhes lett a csapat. Ekkor sündörgött Máté a nagymamájához, és ártatlan arccal megjegyezte, hogy régen evett palacsintát... A nagymama felnevetett, majd szépen félretette a krimijét, és visszament a házba. Aztán este hét után, amikor már számolni sem tudta, hány palacsinta tűnt el a focicsapat bendőjében, váratlanul körülnézett.
– Itt a nap összes hőse, a barátaid, az apukáik, mindenki, de hol van a nagyapád? - kérdezte az unokájától.
– Azt mondta, hogy van egy fontos politikai műsor a tévében, amit meg kell néznie! – felelte Máté, mire a nagymama rosszat sejtve sietett a hálószobába.
– De jó, hogy jöttél! Nem akarok egyedül meghalni – nyögte a nagypapa, amikor meglátta feleségét. – De gyorsan csukd be az ajtót, nehogy valaki bejöjjön, és meglássa, hogy fekszem!
– Miért lenne baj, ha látnának? Ötvenkilenc évesen úgy fociztál, mint egy húszesztendős srác, miért kellene szégyellni, hogy elfáradtál? – csodálkozott a nagymama, miközben sürgősen borogatást tett a férje fejére, és előszedte a vérnyomáscsökkentő gyógyszerét.
– Mert egy férfi minden körülmények között legyen férfi! – ült fel az ágyában a nagypapa, majd gyorsan visszahanyatlott, mert pokolian fájt a dereka.
– Eszerint éjszaka egy dalia mellé fogok lefeküdni? – nézett rá gonoszul a nagymama.
– Hogyne! Készülj asszony, viharos éjszakád lesz! – dörögte a nagypapa, miközben kétségbeesve masszírozni kezdte a görcsbe rándult lábát. A palacsintapusztító csapat pedig sehogyan sem értette, miért tölti be a házat a nagymama pukkadozó nevetése.
