- Anyukám, itt a tavasz, neked is újítani kell! Rémesen ódivatú a kedvenc, tűhegyes orrú cipőd - hadarta a lány, majd a huszonévesek egészséges önzésével azonnal ki is jelölte a szerda délután öt órát, amikor ráér arra, hogy az édesanyjának új lábbelit vásároljanak.
Vera gondterhelten pillantott a naptárára, tudta, hogy rengeteg munkája lesz szerdán, az is eszébe jutott, hogy új farmert kell venni a kisfiának, de azonnal igent mondott. Mire a lánya fényes-boldog hangon kiáltotta: halihó, szép cipő kerül az anyukám szép lábára! - Amióta összeköltözött Péterrel, olyan boldog ez a gyerek, hogy már nem is bánom. Pedig mennyit tiltakoztam az apjával együtt… - gondolta Vera elégedett mosollyal.
A mosoly vele maradt szerda délutánig. Aztán jött a hidegzuhany. A bevásárlóközpont előtt kisírt-karikás szemmel várt rá a lánya, és dőlt belőle a panasz. Mert az előző este úgy összeveszett Péterrel, hogy zengett a ház, mert a fiú állandóan spórol, és a takarékoskodás jegyében megvétózta, hogy ő is vegyen magának egy tavaszi cipőt. - Képzeld, anyu, kipakolta a szekrényt, hogy lássam, nincs szükségem új cipőre! Micsoda eljárás ez?
Vera hiába védte Pétert, hogy ritka kincs a mai fiatalemberek között az ilyen megfontolt, hiába magyarázta, hogy a fiú nem akart rosszat, a lánya jókedve sehogy sem tért vissza. - Akkor is haragudna a te Pétered, ha az anyukádtól kapnál egy pár cipőt? - kérdezte hamiskás mosollyal, mire a könnyek árja hirtelen elapadt. - Tényleg vennél nekem?
- Hogyne, kislányom, hiszen én is átnéztem a cipőimet, és annyi van, hogy nyár végéig elleszek velük.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Aztán fél óra múlva két boldogságtól ragyogó nő libbent ki a bevásárlóközpontból. Egy fiatal, dögös, magas sarkú vadonatúj szandálban, egy idősebb, tűhegyes orrú, kevésbé divatos lábbeliben.
- Anyu igazad van, Péter tényleg rendes, és nagyon szeret engem - mondta a fiatal jókedvűen, amikor búcsúztak, majd csinossága biztos tudatában ellibegett a buszmegálló felé.
Ez is érdekelhet
- De szép a lányom - gondolta Vera boldogan, aztán erősen elhatározta, hogy másnap megsarkaltatja az ódivatú cipőjét.
Legjobban: