Az idősödés során bekövetkező változások kétségtelenül hoznak magukkal veszteségeket. A munkahely elvesztése, a nyugdíjba vonulás; a családtagok, barátok elvesztése; a megszokott környezet megváltozása; az önállóság elvesztése mind-mind számos veszteséget okoznak, és felvetik az élet értelmére vonatkozó kérdéseket. Mindezekre változó módon reagálhatunk. Mivel elkerülni nem tudjuk őket, pszichés jól-létünk érdekében érdemes minél kreatívabb megoldásokra törekednünk.
Méltóságteljes idősödés
Bátran kimondhatjuk: korunkban "nem érdemes" idősnek lenni. Egy olyan társadalmi közegben, ahol a produktivitás a legjelentősebb érték; az időskori inaktivitás egyet jelent a kirekesztődéssel, teherré, értéktelenné válással. Az inaktivitás és az idősödés konfliktusaira a mi társadalmunk kevés megoldási lehetőséget kínál. Nincsenek rész- vagy karitatív munkalehetőségek, az idősek munkája és tapasztalata kevés megbecsüléssel jár.
Ilyen kollektív hozzáállás mentén nem könnyű kreatívan megküzdeni a késői évek veszteségeinek feldolgozásával.
Lehetőség azonban van rá - ha nehéz is fellelni -, csak bátran és tudatosan élni kell vele!
Destruktív megoldások
Az időskori lelki egészséget az határozza meg, hogy míg az alapvető életszükségletek (nagyjából vagy éppen nehézkesen) kielégítettek, a magasabb rendűek terén viszont károsodások jelentkezhetnek. A védő tényezők csökkennek (a nyugdíjba vonulással, a betegségek megjelenésével, a testi erő csökkenésével, az egyedül maradással), a sebezhetőség azonban fokozódik (az elszigeteltséggel, tehetetlenséggel, stigmatizált állapottal).
A leggyakoribb "megoldások" nem a kreatív és jó megoldások közé tartoznak.
A kapcsolatok beszűkülésének és az önellátási képesség romlásának következtében időskorban visszahúzódunk, izolálódunk. Mivel az idősödés diszkriminált szerep, inkább elkerüljük, ahol konfrontálódhatunk ezzel a traumával. Ne kelljen azzal szembesülnünk, hogy nem vagyunk elég gyorsak és hatékonyak.
Nagyon gyakori a korosztályban a depresszió kialakulása, és akár az öngyilkossági kísérletek vagy befejezett öngyilkosságok. Halmozódnak a megbetegedések; de ez gyakran együtt is jár egyfajta betegségbe meneküléssel is, mert ezzel igazoljuk inaktivitásunkat, otthonlétünk jogosságát. Ez ugyanis elfogadható a társadalom számára. Sőt, a betegség elfoglaltságot, az orvoshoz járás pedig programot is ad, és legalább a látszatát, hogy törődnek velünk.
Megoldásnak tűnik az inaktivitáshoz való hozzáöregedés, a beszűkülés, a demenciába menekülés. A korai elöregedés, a "gyorsított öregkor" tehermentesít, és segít, hogy mindez ne legyen olyan fájdalmas.
Aktív öregedés
Sikeresen megöregedni akkor lehet, ha aktív résztvevői maradhatunk a társadalomnak, és nem csupán ellátásra szoruló, terhet jelentő rétege. Ehhez át kellene formálni a közgondolkodást, a tévhiteket, mert társadalmi segédlettel nem kellene ennyi mindent veszíteni, mint amennyit veszítünk. Elérhető a tevékeny öregedés, ha a társadalom motivációval segítséget nyújt hozzá.
Ha a lélektani kutatások alapján pozitív szemléletben gondolkodunk, tudhatjuk, hogy az időskor produktív szakasz lehet, ha elég kihívást tartalmaz, és támogatást kap a környezettől. Ekkor már képes az ember arra, hogy bölcsen, tapasztaltan szemlélje a világot. Hiszen az öregedés egyik lehetséges eredménye, hogy bölcsebbek leszünk. Így a tapasztalat forrásává válhatnánk, és segítőtársai lehetnénk egymásnak és a fiatalabbaknak. Csupán korunk miatt nem lehetünk rossz közérzetre és megnyomorodásra ítélve.
Konstruktív megoldások
Nézzük, az időskor pozitív szemlélete alapján, hogyan jelenthet az időskorba jutás jót!
- "Mivel lesz időm, és sok minden érdekel, izgalmas életet fogok élni. Új dolgokkal fogok kísérletezni." A nyugdíjazás következtében idő és energia szabadul fel, amely lehetővé teszi, hogy azzal foglalkozzunk, amire korábban nem volt módunk, ha készek vagyunk rá. Be kell látnunk, hogy pozitív oldala is van a veszteségnek, hogy az aktív, munkával töltött életszakasz lezárult. Kínálkozó lehetőségek egész hada tárul(hat) elénk, ha akarjuk, és észre tudjuk venni! Persze a környezet rá kell, hogy erősítsen ennek fontosságára. Aki tud ezzel élni, boldogabb öregkora lehet.
- "Továbbra is kapcsolatba tudok lépni más emberekkel, amikor szeretnék." Támogató kis közösségek létrehozása véd az elmagányosodástól, a feleslegesség érzéstől. Mindez a meghallgatás, a tartozom valahová érzését adja. "Valahol várnak, számítanak rám." Szervezzünk ilyen kis közösségeket, alakítsunk ki kapcsolatokat!
- "Fizikailag aktív lehetek!" Szemléletváltásra van szükség, ugyanis a visszahúzódás, az izoláció gyorsítja a romlás folyamatait, a depressziót, a kilátástalanságot, a feleslegessé válást. De aktivitással kivédhető mindez. Részt kell tehát vegyünk olyan programokban, melyek az aktívabb életmódra késztetnek. Vegyünk részt színházi, múzeumi látogatásokon, kirándulásokon, klubfoglalkozásokon - társas programként.
- Szervezzünk beszélgetéseket a minket érintő témákról (az életkorral járó változások, egészséges életmód, a mozgás szükségessé, helyes táplálkozás stb.).
- Valósítsuk meg régi álmainkat, ha még mindig vonzóak, vagy találjunk ki újakat! Merjünk álmodni, mert csak energiánk szab határt lehetőségeinknek. Itt az idő megvalósítani valami olyat, amire mindig is vágytunk.
- Strukturáljuk a napjainkat, legyenek céljaink! Az óra és a naptár lehet már akár jó barát, ha önszántunkból igazodunk hozzájuk.
- Éljük meg nagymama és nagypapa szerepünket aktívan, melynél keresni sem kell hasznosabb és fontosabb elfoglaltságot. Szolgáltatásainkkal nagy segítséget nyújthatunk a családunknak.
- Legyen alkotó hobbink, hozzunk létre valamit. Már az sem lehet kifogás, ha időigényes. A lényeg, hogy örömmel csináljuk.
- Próbálkozzunk részmunkát vagy karitatív munkát találni. Ne adjuk fel, hogy továbbra is hasznos tagjai lehessünk a társadalomnak. Az aktív korban megszerzett tudásra, tapasztalatra igényt kellene tartania a társadalomnak.
- Bátran kérjünk segítséget, családunktól, barátainktól, szomszédainktól, segítő foglalkozásúaktól.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az idősödő emberek nagyon gyorsan válnak elevenebbé, kreatívvá és egészségessé, ha új lehetőségek villanyozzák fel őket. A testi-lelki betegségeknek úgy tűnik ellenszere lehet a magas önértékelés, az egészséges táplálkozás, a szellemi és fizikai serkentés, az intim kötelékek, éltető kapcsolatok, világos célok.
Nyilván egy generáció sohasem lehet egységes, nincsenek egyedüli üdvözítő megoldások. Egy azonban biztos: az időskori életminőség javítható, ha merünk és tudunk elég kreatívak és tevékenyek lenni.